Kesserű Ferenc hadnagy: „Az első alkalommal, hogy a pécsi díszes hölgykoszorút a Casino-bálon együtt megpillantottam, így sóhajtottam: Jöttem, láttam, legyőzettem.”

Szommer Béla: „Kérdik tőlem, miben rejlik a pécsi leányok szeretetreméltósága? Megmondom: a kaczér pajzánságban, mellyel a legközömbösebb fiatal embereket is az első csapásra meghódítják.”

Feiler Mihály: „A pécsi hölgyek szépek, bájosak és kedvesek. Szeressük őket! A pécsi hölgyek gyöngédek, nemesek és jótékonyak: Gyámolítsuk őket. A pécsi nők szerelemükhöz állhatatosak és hű hitvesek: Legyünk hozzájuk hűségesek. A pécsi hölgyek jó anyák és jó honleányok: Tiszteljük őket.”

Dr. Óthy ezredorvos: „Rossz kedvvel jöttem ide, de azt hiszem, hogy még szomorúbban fogók távozni, mertnincs oly elfásult férfi (én pedig az voltam) kinek ennyi bájos, szép leány szívét lángra ne lobbantaná. ugyancsak bálban volt még alkalmam megismerni a pécsi hölgyeket, de hiszem, azt a mondást, hogy szép testben szép lélek lakik!”

Gallovich Jenő: „Amikor én a pécsi leányokról írok, két csoportra osztom őket. Az első csoportba osztom azokat, akik hajlammal bírnak a jukkerkedésre és szeretnek tetszelegni. A másik csoportba azokat osztom be, akik gyöngédek, természetesek, nemesek s a kiknek minden mozdulatából kicsillog a nő! Hosszú-hosszú megfontolás, gondolkodás után erős határozottsággal, sok-sok meggyőződéssel reá mutatok az utóbbi csoportra: Íme a pécsi lányok!”

Caflisch Jenő: „Oh átkos fizika törvény, hogy két helyen nem lehetek egyidőben, pl. Szigetváron is.”

Reeh György: „Én Mikszátthal tartok kiszerint legjobban tiszteli az a nőket, ki nőtlen marad.”

Jeszenszky Manó: „Adjak véleményt a pécsi lányokról? (…) Nagyon kedvesek és szeretetre méltóak még egy közéjük csöppent ismeretlennel is…”

Német Károly: „Nem lehet a pécsi leányokat megkritizálni, mert hiszen nincsenek hibáik: ha volnának is, azokat még csak látnunk sem szabad, még kevésbé itt felhoznunk.”

Véméndy József: „A bálteremben, a Király-utczában, az ablakfüggönyök mögött a színházban no meg a kávéházban mindenütt ott láttam Pécs szépeit. Csak a házi tűzhely mellett nem láttam őket. ha olyan bájosak ők ott is; akkor…”

Belányi huszárhadnagy: „Én az itteni hölgyeket, csak a tánczteremből ismerem, ahol tudod nem a fesztelen jó érzés, a miután főleg megítélhetők, hanem a rideg etiquette honol, hogy ezt ismerik ezt említenem máris gorombaság, hogy jó tánczosnők ez pedig tagadhatatlan.”

Ifj Eötvös Gusztáv: „Hely szűke miatt csak annyit jegyzek meg a pécsi nőkről, hogy nagyon, de nagyon veszedelmesek. Ugyanazért minden kit intek, hogy ne foglalkozzanak velük komolyan, amint ők sem akarnak velünk komolyan foglalkozni!”

Báthory Ferenc: „Mikor Pécsre jövetelem első napján délelőtt tűzvésznek voltam szemtanúja, délután pedig olyan vízben jártam az utcán, hogy azt gondoltam Duna és Dráva öntött ki, estve pedig már a főutczáról dobogó szívvel mentem haza, azonnal átláttam, hogy e városban három veszélyes elem van: a tűzvész, az árvíz és a nő.”

Nagy Sándor: „Be kár, hogy egyikünk sem meri az igazat megmondani!”

(1) Pécsi Napló 1898. február 20. 5-7. Köszönet illeti Gyánti Istvánt, a Csorba Győző Megyei-Városi Könyvtár helytörténeti gyűjteményének könyvtárosát, amiért a cikkre felhívta a figyelmemet.

A képforrása: http://www.hazmester98.hu/pecs-anno-naptarkepek/kepeslapok

„Nem kívánnak ők jutalmat, külön figyelmet, hiszen mindennél több nekik a boldogság, amely a megismétlődő anyaság csodájában születik meg bennük és hőssé, erőssé, áldottá teszi őket.” (1)

„Az anyák szaporaságának külföldről átvett és nyilvánvalóan politikai célokat szolgáló kultuszát Magyarországon a Szent István-napi Magyar Anyák Nemzeti Ünnepe és a körülötte állami irányítással szervezett mozgalom volt hivatva kibontakoztatni.” (2) Szederkényi Anna írónő 1925-ben azt javasolta, hogy amerikai példa nyomán, de a honi Mária-tisztelet májusi hagyományaihoz kapcsolódva Magyarországon is rendezzenek anyák napi ünnepségeket. Érdekes, hogy később a náci Németországban és a kommunista Szovjetunióban hasonló szisztéma szerint jutalmazták a sokgyermekes anyákat. Hitler anyja születésnapját, míg Sztálin a nőnapot részesítette előnyben az ünnepnap kiválasztásánál. A gyermekvállalási kedv növelésére a Magyar Asszonyok Nemzeti Szövetsége országos szervezete 1928-ban bizottságot alakított, amelynek feladata volt augusztus 20-án Szent István napján ünnepséget rendezni a sokgyerekes anyáknak. Az első alkalommal a Nemzeti Múzeum kertjében rendezték meg az ünnepséget, ahol több mint száz anyát tüntettek ki és részesítettek pénzjutalomban. A „Sokgyermekes Magyar Anyák Szent István Napi Kitüntetése” nevet viselő akció dokumentumai szerint, az érdemek között szerepelt az érintett asszony részéről: a számos gyermek, a vagyontalanság, a napszámnál nem  nagyobb kereset és elvétve a férj (de nem az asszony) „nemzethűsége”. A Népjóléti Minisztérium jóvoltából a száz pengős pénzjutalmon kívül az elismert anyák ezer gyermekét is felruházták. Az évek során a nemzeti anyák napja túllépett Budapest határain, a fővárosi rendezvénnyel párhuzamosan közel ötszáz helyen szerveztek hasonló ünnepségeket. A hagyományos anyák napjával szemben, amely folyamatosan növelte a népszerűségét, a Magyar Anyák Nemzeti Ünnepe az erős kezdés után visszaesést mutatott. A jutalomátadás megőrizte ünnepélyes kereteit, de lebonyolításuk olykor nehézségbe ütközött. Az anyák kitüntetése, pontosabban az anyagi segítségnyújtás kérelmező levelek garmadát indította el. A kezdeményezés céljával ellentétben görbe tükröt tartott a korszak szociális ellátása elé: „A lapokban megjelent, sürgős anyagi segítséget kérő levelek a társadalom legszegényebb rétegeinek igen súlyos szociális helyzetéről árulkodtak. Ez meglehetősen kínos helyzetbe hozta a kormányt. Mint ahogy csiklandós helyzetbe hozták maguk az anyák, akik az ország legelmaradottabb térségeiről özönlöttek a fővárosba.” (3)

A pécsi "vitéz méhek"

Helyi vonatkozásban is találunk adatokat az akcióval kapcsolatban. Még a Magyar Anyák Nemzeti Ünnepének megteremtése előtt 1925-ben a népjóléti miniszter díszes elismerő okiratot küldött négy pécsi anyának, akik saját gyermekeik mellett számos állami gondozott csemetét vettek magukhoz. Az egyikük, akik ekkor már 77 éves volt élete során összesen 35 gyereket nevelt fel, és abban az esztendőben is 3 apróság gondját viselte. A kitüntetéseket egy gyermekvédelmi ünnepély keretében adták át, amelyet a pécsi állami menhely a városi hatóság közreműködésével rendezett. (4) A Magyar Anyák Nemzeti Ünnepe rendezvénysorozat részeként. 1936-ban 5 sokgyermekes anyát tüntettek ki. (5) 1937-ben a 13 díjazott anyának összesen 100 gyermeke volt. (6) 1939. november 4-én vitéz Duzár József egyetemi tanár a Stefánia Székházában adta át a kiválasztott 16 anyának a 25 pengőt tartalmazó borítékot, az érmet és a porcelán tálon felszolgált tortát. (7) Az ünnepélyen beszédet tartott Nendtvich Andor nyugalmazott polgármester, amelyben kifejtette, hogy az anyaság nemzeti szempontú megközelítésével és a családi otthon intimitásába belenyúló ünneplésekkel az a céljuk, hogy a társadalom figyelmét felhívják azokra, akik az örök törvényekhez igazodva nemzetépítő kötelességüket teljesítik. 1940-ben 6 sokgyerekes pécsi anyát tüntettek ki Budapesten. Öten kaptak fejenként 20 pengőt és érmet, egy anya pedig csak érmet. A Stefánia Egyesület terjesztette fel őket és a jutalmakat kiegészítette 25 pengőre, a kiosztásra pedig szeptemberben került sor.1941. augusztus 22-én 3000 fővárosi és vidéki anya részesült 30 és 50 pengő közötti pénzjutalomban. A pécsiek kimaradtak, mert a főváros nem hívta fel a Stefánia Szövetséget, így a felterjesztés elmaradt. Mivel a fővárosi bizottság megfeledkezett Pécsről, a Dunántúl gyűjtést kezdeményezett, hogy az arra érdemeseknek a társadalom biztosítsa a szokásos jutalmazást. (8) A Stefánia nyilvántartása szerint 199 sokgyermekes család volt abban évben Pécsett, akik 4–10 gyereket neveltek. A felterjesztést 1936 óta a Stefánia végezte, 1941-ig 55 pécsi család nyert jutalmat. 1942-ben a kormányzóhelyettes halála miatt elhalasztották a rendezvényt, de szeptember 12-én a városháza közgyűlési nagytermében kiosztották a jutalmakat és kitüntetéseket. (9) 1943-ban az anyák napi rendezvények lebonyolításának feladata a törvényhatóságokra maradt. Augusztus 18-án a városházán a népjóléti tanácsnok helyettese, Makucz Jenő 33 pécsi sokgyermekes anyának nyújthatott át kitüntetést. Közülük 25-en fejenként 50 pengős pénzjutalmat és érmet, míg 8-an csak érmet kaptak. Utóbbiak sem csüggedhettek, hiszen a sokgyermekes családok lakáshelyzetének javítását célzó program keretében abban az évben családi házhoz jutottak Meszes telepen.  (10) 1944-ben az Országos Nép– és Családvédelmi Alap 1250 pengővel, míg a Bajtársi Szolgálat 550 pengővel járult hozzá ahhoz, hogy szociális szakelőadók és védőnők által kiválasztott 24 érdemes sokgyermekes anya fele kaphasson fejenként 150 pengő jutalmat. A kiosztást dr. Várnagy Elemér városi tanácsos végezte augusztus 24-én délután 6 órakor a Városháza közgyűlési termében. (11)

Hogy mennyiben lehetett motiváló tényező egy ilyen kitüntetés? Álljon itt egy fővárosi példa 1930-ból. Az országos ranglistát akkor Fried Lipót vezette 21 utóddal, utána Back Antalné következett 20-szal, majd Binder Mihályné 19 gyermekkel. A második férjével élő Binderné egy interjú során elmondta, hogy első férje éppen azért hagyta el, mert szerinte nem kell ennyi gyerek. Bár az évben országos összesítésben csak harmadik helyen állt, nem keseredett el, a jövővel kapcsolatos nézeteit ekképpen fogalmazta meg: „Ha a Jóisten is úgy akarja, szeretnék túltenni azon a 20 gyerekes kispesti Back Antalnén meg a Fried Lipótnén, akinek 21 volt. Én szeretem őket, de szeretném őket legyőzni, a Fried nénit. Én még 40 éves vagyok. Ha az Isten akarja, 22 lesz!" (12)

(1) Dunántúl 1944. augusztus 24. 1.
(2) Kovács Ákos: Kitalált hagyomány. Kalligram, Budapest, 2006. 288.
(3) Kovács Ákos: Vitéz méhek – A Szent István-napi Magyar Anyák Nemzeti Ünnepe = Magyar Narancs XVII. 33. 2005. augusztus 18. ( továbbiakban Kovács 2005)
(4) Dunántúl 1925. december 22. 2.
(5) Dunántúl 1936. augusztus 27. 3., szeptember 3. 2.
(6) Dunántúl 1937. augusztus 20. 4., augusztus 25. 3, augusztus 27. 3.
(7) Dunántúl 1939. november 5. 4.
(8) Dunántúl 1941. augusztus 23. 3., augusztus 30. 4.
(9) Dunántúl 1942. szeptember 13. 4.
(10) Dunántúl 1943. augusztus 19. 5.
(11) Dunántúl 1944. augusztus 23. 4. 
(12) Idézi Kovács 2005.

Éppen ma 91 esztendeje, hogy a rám bízott hagyaték egykori tulajdonosa Zengey Márta Ágnes Franciska anyai nagyszülei lakásán (Pécs, Petőfi út 30.) világra jött. Emléke előtt tisztelegve kezdem el az élettörténetét bemutató „bejegyzés–sorozatomat”. 1988 és 2003 között Zengey Ágnes időről időre elővette a férje, Solti Gyula által készített füzetet, hogy egy-két dolgot lejegyezzen abból, amire önmaga és talán utódai is emlékezni szeretnének. Ezeknek a visszaemlékezéseknek köszönhetően nem kizárólag a szerző életútjának mérföldköveit sikerül megismerni, hanem kapcsolatrendszerek, emberi sorsok bontakoznak ki a szemünk előtt, miközben olyan történelmi események zajlanak a háttérben, mint a második világháború vagy az 56-os forradalom. Mecsekszabolcs, Ürög, Főherceglak csak néhány azok közül a községek közül, amelyek tevékeny lakói között tudhatták a pécsi születésű tanítónőt. Ezúttal élete első másfél évtizedének történéseit tekintjük át, amelyek igen részletgazdagon ábrázoltak az említett memoárban. Nagymamája életének korai időszakában készült fotók rendelkezésemre bocsátásáért külön köszönet illeti Szalai Ágnest.

Serdülőként bérmakeresztanyjával

Családi háttér

1920. szeptember 22-én négy hónapos jegyesség után ment feleségül Varga Ágnes (17) Zengey Lajoshoz (23), akit a tánciskolában ismert meg. A csinos fiatalember szülei vegyeskereskedésének köszönhetően nem szűkölködött, hamar elkápráztatta a fiatal leányt virággal, ajándékkal és maga hajtotta fogattal. A frigy mégis szerelemből és nem érdekből köttetett. A fiatal pár Szabolcsba költözött, ahol bekapcsolódott a családi üzlet teendőinek ellátásába. Amíg az após megértéssel és kedvességgel fogadta a fiatal menyecskét, az anyós szemében „minden kifogás alá esett”. Az 1921. augusztus 6-án háromtagúra bővülő család nem sokáig élt idillben. A szerelmes gavallér máz alól előbújt a bordémonnal küzdő férj brutalitása. A fiatalasszony megelégelve a kiszolgáltatottságot gyermekével együtt visszaköltözött a szüleihez, a válást 1926-ban mondták ki. Varga Mihály MÁV segédtiszt és Gondos Katalin háztartásbeli Petőfi utca 19/2. szám alatti portája, maga volt a nyugalom szigete.

Tapasztalatok a Miasszonyunk iskoláiban

A kis Ágnes együtt nevelkedett 3 évvel idősebb, korán megárvult unokatestvérével, Varga Istvánnal. „Nagyon jó időszak kezdődött ismét életünkben” – emlékezett vissza Ágnes, aki az Istenkúti iskolában kitűnő eredménnyel megkezdett tanulmányait a Miasszonyunk női kanonokrendnél folytatta (ahol korábban anyja is tanult). „Osztályfőnököm, M. Mechtild volt. Nem szerettem, mert sok esetben kivételezett az úribb gyerekek részére. Mások is így voltak vele.” Ennél pozitívabb élmények vártak rá a Miasszonyunk polgáriban: „osztályfőnököm M. Ambrózia volt. Ő egy mélyen vallásos, igazságos, jó nevelő, akire minden tanítványa meleg szívvel emlékezik. Jó feleletekért, magaviseletért mozgó egyeseket, szentképeket, kokérdákat kaptunk. Szívesen gondolok még vissza M. Ágnesre, M. Franciskára, M. Xavériára, M. Aquinátára. Hittanárunk Kocsis László volt, papköltő, aki emlékkönyvembe is írt. 56-an jártunk osztályunkba. Én az 55. voltan névsorban: Zengey. Minden vasár és ünnepnap közös szentmisén vettünk részt.”

Jutalom képek a Miasszonyunk tanáraitól

Szabadidő és szórakozás Pécsett az 1930-as években

Iskolai barátságok a szülőket is közelebb hozhatták egymáshoz, így amikor a polgári első osztályban jóba lett Ágnes Farkas Margittal, közös hétvégi programok szervezésére is sor kerülhetett. „Közel laktunk egymáshoz. Vasárnaponként a Zárda templom 2 órai litániáján találkoztunk. Utána mamáink és mi séta, kirakatnézés után, a Siklósi u.-i cukrászdában süteményeztünk. A kedvenc az indiáner volt.”

Szőke Hugóné Zánkay Kornélia
*1885. február 8. Pécs, †1977. július 13. Pécs

1906-ban magántanulóként tett érettségit a ciszterci gimnáziumban. Tanári oklevelét és doktorátusát a budapesti Pázmány Péter Tudomány Egyetemen szerezte. Városunk Női Felsőkereskedelmi Iskolájának 1912-ben lett helyettes, majd 1915-ben rendes tanára, 1923-tól pedig igazgatója. {1} Munkássága elismeréséül tanügyi főtanácsosi kinevezést nyert. {2} Igen aktív közéleti tevékenységének bizonyítéka, hogy nem elégedett meg azzal, hogy a város szinte összes női karitatív és szakmai egyesülete tagjai között tudhatta, hanem országos csoportosulásokhoz is csatlakozott: Kereskedelmi Szakiskolai Tanárok Országos Egyesülete, Magyar Adria Egyesület, a Kereskedelmi Oktatásügyi Nemzetközi Egyesület magyar csoportja, Pécsi Pedagógusok Köre (intézőbizottsági tag), Pécsi Nemzeti Szabadtanítás Egyesülete, Magyar Nemzeti Szövetségnek (választmányi tag), Egyetemet és Főiskolát Végzett Magyar Nők Egyesülete pécsi csoportja, Mecsek Egyesület, Pécsi Múzeum Egyesület, Pécsi Jótékony Nőegylet, Gyorsírók Egyesülete, Stefánia Egyesület, Magyar Asszonyok Nemzeti Szövetsége tanügyi csoport (társelnök), Pécsi Női Felső Kereskedelmi Iskolát Végzettek Szövetsége (ügyvezető igazgató), a Légoltalmi Liga pécsi csoportja (tanácstag), Instituto Italiano di Cultura tagja. {3}

{1} Pécsi fejek. Pécs, 1928. 142. (egyben a kép forrása is); Pécs Lexikon II. Pécs, 2010. 414.
{2} Dunántúl 1940. április 2. 3.
{3} Baranya vármegye és Pécs szabad királyi város almanachja. Pécs, 1933. 233.; Felsőkereskedelmi Leányiskola értesítője 1940/41. 11., 1941/42. 18., 1942/43. 10., 1943/44. 8.

Sirisaka Andor (*1859 Pécs, †1901 Bogdása) tanító, publicista. 1877-ben a Püspöki Tanítóképzőben képesítőzött. 1878-tól helyettesítő tanár, 1879-től a pécsbányatelepi, 1881-től a Vámház utcai, az Ágoston téri és a Szigeti külvárosi népiskolában tanított, 1891-ben belvárosi tanítóvá választották. 1892-ben iparos tanonciskolai tanítónak nevezték ki. Számos tanügyi és ismeretterjesztő cikket írt vidéki és fővárosi lapokba, több könyve jelent meg: A babonáról (1886), Magyar közmondások könyve (1890), Új Junius (1894). A Pécsi közlöny állandó referense, a Várady Ferenc szerkesztette Baranya múltja és jelenje c. könyv népoktatási részét írta. /Erőss Zsolt Pécs Lexikon II. 2010. 207–208./

Az Anyósok könyve című munkája először 1888-ban látott napvilágot. A legkülönbözőbb sajtótermékek élcrovatából összeválogatott „anyós viccek” és egyéb „anyós tárgyú eszmefuttatások” gyűjteménye annyira népszerű volt, hogy 1900-ban újra kiadásra került. 1992-ben reprint kiadására is sor került.
A Beköszöntőből kiderül, hogy a célközönséget az anyósok által sanyargatott vők alkotják.

„Oda illik minden
Szoba asztalára,
Elsanyargatott vők
Vigasztalására;
Hogy ki ne csorduljon
Sok szegény vő könnye,
A legjobb szer erre:
Az „anyósok könyve”
                                /Jankó/

Gyuris Gizella
(*1885. október 5. Szigetvár, †1955. április 3. Pécs)

(A kép forrása: Magyar Asszonyok Lexikona, Budapest, 1931)

A ciszterci főgimnáziumban érettségizett magántanulóként 1918-ban. Előbb polgári iskolai tanári és tornatanítói oklevelet, majd 1924-ben német-francia szakos tanári oklevelet szerzett. 1930-ban doktorált. 1934-től a marcali polgári leányiskola igazgatója, 1937-től tanított német és francia nyelvet a pécsi női felsőkereskedelmi iskolában. 1943-tól az általa megszervezett ipari leányközépiskola megbízott igazgatója. Német-francia, továbbá számtan, természettudományi képesítéssel is rendelkezett.  Már 1931-ben bizonyosan a Magyar Asszonyok Nemzeti Szövetsége pécsi csoportjának tagja, majd 1940 és 1945 között a tanügyi szakosztály elnöke és legfőbb motorja. 1943-ra a Magyar Asszonyok Nemzeti Szövetsége postás és vasutas szakosztályának, valamint a Baross Női Tábor tiszteletbeli alelnöke. A női honvédelmi munkaszervezet kerületi bizottságában a MANSz képviselője. A Kereskedelmi Szakiskolai Tanárok Országos Egyesületének, a Janus Pannonius Társaság, a Minerva Társaság, a Pécsi Pedagógusok Körének, a Szociális Misszió Társulat, a Vörös Kereszt Egyesületnek, az Instituto Italiano di Cultura, a Mecsek Egyesület tagja, a Légoltalmi Ligának társelnöke. Az Egyetemet és Főiskolát Végzett Nők pécsi csoportjának, az Országos Egészvédelmi Pécsi Fiókszövetségnek, a Pécsi Nemzeti Szabadtanítás Egyesületének, a Pécsi Jótékony Nőegyletnek és a Magyar Nemzeti Szövetség pécsi csoportjának választmányi tagja.

Az ipari leányközépiskola megnyitója (1943, Gyuris Gizella a háttérben, balról a második)

Felhasznált források:
A Miasszonyunk polgári leányiskolájának értesítője 1931. 396.
Dunántúl 1940. április 2. 3., 1943. április 10. 5
Felsőkereskedelmi Leányiskola értesítője 1941/42. 19., 1942/43. 11.
Ipari Leányközépiskola értesítője 1943/44. 14., 16.
Pécs Lexikon I. 2010. 280.

Faluhelyi Ferencné Kalmár Rózsa
(*1887 Zenta, †1979 Pécs)

 Édesapját dr. Kalmár Antalt kiváló publicistaként tartották számon. Rózsa kezdetben festőnek készült és olyan mesterek mellett tanult, mint Márk Lajos, Frischauf–Kardos vagy Nadler Róbert.[1] Felhagyva festőművészi ambícióival Rákosi Szidi színésziskolájában sajátította el a drámai hősnő karakter megformálásához szükséges tudnivalókat. Már vizsgaelőadásán Júliát alakította nagy sikerrel (1915). Faluhelyi Ferenccel[2] kötött házasságából 1918-ban született meg Veronika.[3] Csupán néhány éven keresztül élvezhette a közönség színészi játékát, vélhetően a férj magas presztízsű foglalkozása és a család bővülése megkövetelte, hogy életét a háztartásnak szentelje. Pályája kezdetén a kolozsvári, majd a budapesti Nemzeti Színházban szerződtették (1921-1923), végül Kürthy György 1923-ban Pécsre invitálta. 1924 után megvált a színpadtól és csak alkalmanként vállalt vendégszerepet a Pécsi Nemzeti Színház darabjaiban (1929, 1932). A jómódú, középosztálybeli polgárasszonyok korabeli szokásának megfelelően aktív részesévé vált a város közéletének és a karitatív egyesületek munkájának. Az 1930-as évek közepére Jótékony Nőegylet elnökévé lépett elő. 1942-ben már a pécsi női honvédelmi szervezet elnöknője.[4] 1943-tól tiszteletbeli alelnöke volt a Magyar Asszonyok Nemzeti Szövetsége tanügyi szakosztályának.

A Magyar Asszonyok Nemzeti Szövetsége (MANSz)
pécsi vasutas csoportja

Alapítás – vezetőség – tagok

A pécsi Magyar Asszonyok Nemzeti Szövetsége 1940-es nagy szakosztály-alapító hullámának harmadik, egyben utolsó állomásaként 1940. május 19-én délelőtt 11 órakor a Vasutas Otthon nagytermében tartotta alakuló közgyűlését a vasutas csoport.[2] Az eseményről fennmaradt jegyzőkönyv sajnos nem árul el semmit az egyesület egyedi céljairól. Működésüket az országos szövetség 1941-ben apró változtatásokkal újra kiadott alapszabályait követve fejtették ki. Az említett közgyűlésről fennmaradt jegyzőkönyv beszámol azonban arról, hogy a vasutas szakosztály országos elnöknője, Álgyai Hubert Pálné betegsége miatt nem tudott városunkba utazni, hogy tiszteletét tegye ezen a jeles eseményen, de levélben köszöntötte a csatlakozók népes táborát.[3] A szervező bizottság elnökeként Czingler Béláné olvasta fel a levelet és egyben megköszönte Neugebauer Viktor üzletigazgatónak,[4] amiért készségesen elősegítette a pécsi vasutas MANSz megalakulását. A köszöntők után Major Kálmánné koordinálásával megtörtént az egyesület elnökségének és tisztikarának megválasztása. A szervező bizottság által korábban kijelölt személyek kinevezésébe a jelenlévők egyhangúlag beleegyeztek. Az ülésen megjelent a kulturális szakosztály elnöknője, Gyuris Gizella is, aki beszédében üdvözölte a 200 új tagot és szorgalmazta a szakosztályok jövőbeni minél szorosabb együttműködését.[5]

            A fennmaradt névjegyzékeknek köszönhetően világosan rekonstruálható az egyesület taglétszámának és tisztikarának alakulása és összetétele. A pécsi vasutas MANSz pontosan 43 alapító taggal kezdte meg működését, ők azok a személyek, akik jelen voltak az alakuló közgyűlésen és asszonynevüket, születési nevüket, polgári állásukat (férjük foglalkozása), pontos címűket, továbbá szüleik neveit megőrizte az egyesület belügyminiszteri és polgármesteri jóváhagyásához szükséges névsor. Ezek a hölgyek többnyire a vasutas tisztikar legbefolyásosabb személyiségeinek (pl. főtanácsos, főintéző stb.) feleségei voltak.[6] Velük együtt olvasható 234 név az egyesület 1940-es taglétszámáról számot adó listán.[7] 1941. december 6-án, a Mikulás ünnepségen debütált a vasutas csoport Leányköre. Sok más városhoz hasonlóan Pécsett is külön csokorba gyűltek a vélhetően 15 év feletti, ez esetben vasutas családba születő leányok, akik szintén az egyesület rászoruló tagjainak segítésén fáradoztak. A Leánykör alapításának feltétele volt, hogy a helyi szervezetnek húsznál több serdülő leánytagja legyen. Élükön a MANSz helyi elnöke állt (a vasutasok aktuális elnöke), de tagjaikból ifjúsági tisztikart választhattak.[8] 1942-ben végül 250 fővel tetőzött a vasutas fiók tagjainak létszáma.[9] Az egyesület tisztikarának felállítása az alapszabályban előírtaknak megfelelően valósult meg, és bár elvileg háromévente választottak új vezetőséget, ennél rövidebb idő alatt is adódtak változások annak összetételében. Az 1941 májusában tartott éves közgyűlést követően átalakult a szövetség elnöksége,[10] az 1942-es esztendőben pedig ők ugyan tisztségükben maradtak, de a tisztikarban több személycsere is történt.[11]

Önsegélyező tevékenység

            Az alakuló közgyűlés megtartása után tehát adott volt több mint 200 pécsi hölgy, akik egyetértettek céljaikban és összekötötte őket a tenni akarás vágya és lehetősége, továbbá hogy egytől-egyig egy Pécs kötelékében dolgozó vasutas alkalmazottnak voltak feleségei vagy leányai (csak a legritkább esetben maguk is vasutasok). Hogy a mégis heterogénnek tekinthető társaság számára biztosítsanak ismerkedési lehetőséget, az 1940. május 29-ére tervezett foglalkozásukat elhalasztották és helyette 1940. június 8-án a Széchenyi térről induló és egy mecseki menedékházba tartó közös kirándulást rendeztek.[12] Ezután kezdődhetett csak az érdemi munka.[13] 
A vasutas csoport tevékenységét legnagyobb részben a többnyire minden héten,[14] pénteken délután fél 4-kor,[15] a hivatalos helyiségben (Vasutas Otthon egyik termében: Pécs, Várady Antal utca 7.)[16] tartott kézimunka-délutánok[17] és a rászoruló tagok segélyezéséhez szükséges „muníció” beszerzése határozta meg. A felhívásokból úgy tűnik, hogy a nyersanyagokról és a feldolgozásukhoz szükséges eszközökről (pl. kötőtű) maguknak a tagoknak kellett gondoskodniuk.[18] Felismerve tagjai kézügyességében rejlő lehetőséget az egyesület 1943-ban nyilvános kukoricaháncs tanfolyamot indított. Különösen aktuálisnak tartották maguk is kezdeményezésüket, hiszen közeledett a strandszezon, amikor is elengedhetetlen volt egy megfelelő strandcipő vagy táska beszerzése.[19] 
Az adománygyűjtés szempontjából mindig kiemelten aktív volt a késő őszi periódus a karácsonyi karitászra való készülődés miatt. Ekkor sokkal intenzívebben szorgalmazták az összejövetelen való részvételt is.[20] 1940-ben a rászoruló vasutasok felsegélyezése a Vasutas Otthonban megrendezett karácsonyi ünnepségen, a többiek otthonról hozott adományainak felhasználásával történt.[21] A következő esztendőben már október 11-én sor került egy jótékony táncestre, amelynek bevételéből később a szegény gyerekeket segélyezték.[22] Az adománygyűjtés ezen módja, olyan sikeresnek bizonyult, a tél során még többször megismételték.[23] 1941. december 6-án az üzletvezetőség tanácstermében 200 vasutas gyerek kapott csomagot, mialatt meghallgatták a Mikulás intelmeit valamint a többek között a vasutas Leánykör előadásában elhangzó meséket és verseket.[24] 1942. december 20-án délután 4 órakor a vasutas üzletvezetőség nagytermében tartották meg a karácsonyfa ünnepélyt. A szerencsésebb sorsú tagok által korábban felajánlott küldeményekből (kalács, játékok, ruhanemű) állították össze azt a 100 szeretetcsomagot, amelyek mellé ezúttal pénzadományt is kaphattak a rászorulók.[25]
Nem kizárólag a karácsonykor élveztek kitüntetett figyelmet a nehéz körülmények között élő társak. 1940 nyarán a vasutas MANSz is nagy hangsúlyt fektetett a hadgyakorlatra bevonulók családtagjainak gondozására. Népjóléti osztálya végezte a tagok adományainak begyűjtését és hogy azok a legmegfelelőbb helyre kerüljenek, arról az előzetes környezettanulmányozás lefolytatásával gondoskodtak.[26] 1942-ben a farsangzáró családi összejövetel a meghívott előadóknak és változatos művészi produkcióiknak köszönhetően a felülfizetések által haszonnal zárult.[27] Hasonló családias programra került sor 1943. március 6-án délután 5 órakor a Vasutas Otthonban.[28]
Hogy a vasutas MANSz pécsi hölgyei számára a szokásos kézimunka-délután ne mindig csak plusz fáradságot jelentsen a saját háztartási teendőkön túl, kulturális programokkal igyekeztek színesebbé tenni életüket. 1940. december 4-én például Dr. Merényi Ferenc székesegyházi igazgató tartott vetítettképes előadást a „csodásszépségű Felvidékről”,[29] míg 1941 márciusában Dr. Mihályi István nőorvos tartott nagy sikerrel prezentációkat.[30]

Helye a város közéletében

            A Magyar Asszonyok Nemzeti Szövetsége pécsi vasutas csoportja azonban nem kizárólag öncélú működést folytatott. Farkas Kamill vasutas felügyelő jóvoltából már az alakuló közgyűlés alkalmával megnyílt a nemzetvédelmi előadássorozat. A részletes program is 1940 tavaszán került nyilvánosságra.[31] Az előadáscímekből kitűnik, hogy akárcsak a kulturális szakosztály hasonló kezdeményezésének, ennek a család- és nemzetvédelmi tanfolyamnak is a háborús lelki felkészültség kialakítása volt a célja.

Az ehhez hasonló programok iránti szükséglet és a város közönsége által mutatott nagyfokú érdeklődés arra indította a szövetség tagjait, hogy 1942 tavaszán is megrendezésre kerüljön egy előadássorozat. Ez alkalommal a neves előadók kizárólag a családvédelem tárgykörében osztották meg tapasztalataikat és tanácsaikat a népes hallgatósággal. A rendezvény a vasutas üzletvezetőség nagytermében került megszervezésre heti rendszerességgel, délután 6 órakor, és minden szíves érdeklődő ingyenesen látogathatta.[32]

            
Amikor a második bécsi döntés értelmében Erdély nagy részét visszacsatolták Magyarországhoz nagyszabású mozgalom indult útjára. Horthy Miklósné Főméltóságú asszony rádiószózata nyomán az egész ország megmozdult az erdélyi magyarság felsegélyezése érdekében.[33] A vasutas MANSz is gyorsan munkához látott és már 1940. október 19-én este 9 órától a Vasutas Otthon összes terme nyitva állt az Erdélyi Estre látogatók előtt.[34] A műsoros esttel egybekötött táncos mulatság olyan jól sikerült, hogy végül 244,36 pengőt eredményezett.[35]

A folyamatos kisebb rendezvények mellett arra is volt kapacitása az egyesületnek, hogy városunkba csábítsa az 1940-es évek magyar művészvilágának színe-javát. 1942 tavaszán Pécs egyik leginkább várt eseménye volt a vasutas MANSz művészestje, amelynek programját jó előre plakáton hirdették a városban és természetesen szinte minden jegyet előjegyez tek.[36] 1942. április 13-án a Nemzeti Casinoban lépett fel nagy sikerrel többek között Kántor Béla (MOVE Szépmívesek elnöke), Fodor János (operaénekes) és Albert Ferenc.[37]

Az elkerülhetetlen bukás

Bár a belügyminiszter már 1944 nyarán több hazafias nőegyesületet (Egyesült Női Tábor, Magyar Nőegyesületek Munkaközössége, Magyar Nők Szentkorona Szövetsége) feloszlatott, a civil társadalom lefejezésének legerősebb éve 1946 volt.[38] Az Ideiglenes Nemzeti Kormány már 1945-ben a fegyverszüneti egyezmény értelmében ígéretet tett arra nézve, hogy feloszlatja a területén működő összes fasiszta politikai, katonai vagy ilyen jellegű szervezetet, abban az esztendőben mindössze 25 egyesület tevékenységét tiltotta be.[39] Belügyminiszteri kezdeményezésre azonban az egyesületek működésének szigorú felülvizsgálata folytatódott.[40] 1946. július 2-án jelent meg a Magyar Közlöny azon száma, amelyben helyet kapott az a belügyminiszteri rendelet, amellyel Rajk László a Magyar Asszonyok Nemzeti Szövetség központi szervezetét feloszlatta. Természetesen minden vidéki szervezet is létjogosultságát vesztette. 
Szinte meg sem száradt a tinta a polgármesteri határozaton, amely jóváhagyta a Magyar Asszonyok Nemzeti Szövetsége pécsi vasutas egyesületének alapítását és működését, 1942 nyarán máris kezdetét vette a szigorított, 5 pont mentén folytatott ellentmondást nem tűrő beszámoltatás.[41] A helyi hatóságok 1945. december 27-én arról tettek jelentést a polgármesternek, hogy semmi olyan terhelő tényre nem bukkantak, ami alapján az 529/1945. rendelet alapján a pécsi vasutas MANSz egyesületet fel kellene oszlatni.[42] A polgármester 1946. augusztus 3-án rendelte el a pécsi vasutas csoport egyesületi nyilvántartásból való törlését. Határozatba foglalta a felszámolás menetrendjét és kijelölte az annak végrehajtásával megbízott személyt.[43] 1946. augusztus 6-án a Városháza egy hivatalos helyiségében történt a feloszlatás záró aktusa. Kotsis István irodai segédtiszt, a hatósági biztosként eljáró önkormányzati megbízott valamint Neubauer János városi irodatiszt, a Városi Számvevőség kijelölt tisztviselő jelenlétében kellett Dessewffy Arisztidné volt elnöknek és Szigethy Sarolta volt pénztárosnak beszámolnia az egyesület ingó- és ingatlan vagyonáról, hivatalos helyiségéről. A felvett jegyzőkönyvből kiderül, hogy a háborús viharok közepette 1944 decemberében az egyesület pénztárkönyve minden mellékletével együtt elveszett. Az egyesület utolsó 35 pengőjét már 1945. augusztus 19-én átadta Dér Józsefnek, a vasutas szakszervezet titkárának, így az nem volt zár alá vehető. Megállapítást nyert, hogy az egyesület hivatalos helyiséggel nem rendelkezett (bár korábbi kartotékon más szerepelt), összejöveteleit a Vasutas Otthonban tartotta, így annak lepecsételésétől is eltekinthetett a hatósági megbízott.[44]

 Az egyesület alapító– és vezetőségi tagjainak adattára

1. Alkonyi Béláné: MÁV állomás-elöljáró neje. *1900. január 25. Barcs. Született: Szenicza Teréz. Szülei: Szenicza Miksa és Herczeg Eleonóra. Római katolikus. Címe: Dr. Bánffy Dezső u. 42.
2. Bali Jánosné: MÁV segédtiszt neje. *1911. október 20. Piski. Született: Verkis Erzsébet. Szülei: Verkis György, Hegyi Zsuzsanna. Római katolikus. Címe: Dr. Bánffy Dezső u. 42.
3. Balázs Ferencné: MÁV mérnök neje. *1914. február 15. Pöstény puszta. Született: Fedorják Erzsébet. Szülei: Fedorják János, Kalmár Erzsébet. Római katolikus. Címe: Bánffy Dezső u. 42.
4. Balogh Jánosné: Intéző neje. *1903. április 30. Igal. Született: Láczky Irén. Szülei: Lánczky Béla, Dummerth Irma. Római katolikus. Címe: Dr. Bánffy Dezső u. 42.
5. Bán Antalné: Főintéző neje. *1906. július 27. Szentgotthárd. Született: Wéber Erzsébet. Szülei: Wéber Gusztáv, Havasi Erzsébet. Római katolikus. Címe: Marosvásárhely u. 6.
6. Dr. Banna Györgyné: 1942-ben alelnök. MÁV állomásfőnök neje. *1895. március 17. Pécs. Született: Lombos Anna. Szülei: Lauber Jakab, Höldrich Mária. Római katolikus. Címe: Főpályaudvar
7. Baranyi Ferencné: 1942-ben alelnök. Főintéző neje. *1895. szeptember 13. Kecskemét. Született: Kuklicz Amália. Szülei: Kuklicz János, Borsányi Etel. Római katolikus. Címe: Szilányi Dezső u. 35.
8. Barkóczy Miklósné: Mérnök neje. *1900. május 10. Sopron. Szülei: Nagy János, Székely Irma. Római katolikus. Címe: Vitéz u. 42.
9. Barna Györgyné: vasutas MANSz alapító tagja. MÁV tanácsos neje. *1896. június 29. Magyaratád. Született: Szabó Klotild. Szülei: Szabó Béla, Klap Mária. Római katolikus. Címe: Bánffy Dezső u. 42.
10. Bihar Alajosné: MÁV felügyelő neje. *1894. november 17. Pécs.Római katolikus. Címe: Mária u. 8.
11. Bimbó Istvánné: MÁV segédellenőr neje. *1898. szeptember 28. Kaposvár. Született: Neuschwanger Mária. Szülei: Neuschwanger János, Deák Róza. Római katolikus. Címe: Makár u. 10.
12. Dr. Bogosi Istvánné: MÁV főintéző neje. *1897. október 2. Kaposvár. Született: Klein Rozália. Szülei: Klein János, Kovács Rozália. Római katolikus. Címe: Apponyi tér 4.
13. Bosznay Istvánné: MÁV fFőintéző neje. *1892. január 12. Zaleszcziky. Született: Kohuth Irma. Szülei: Kohuth Mihály, Tranger Mária. Római katolikus. Címe: Bánffy Dezső u. 42.
14. Bujdosó Ferencné: MÁV főmérnök neje. 1942-től az egyesület alelnöke. *1906. június 4. Pécs. †1977. december 5. Született: Richter Mária. Szülei: Richter János, Lohr Sarolta. Római katolikus. Címe: Erreth Lajos u. 17. Leánya Romváry Ferencné Bujdosó Emőke a Pécsi Szemle várostörténeti folyóirat szerkesztőségi titkára.[45]
15. Czigler Béláné: a vasutas MANSz elnöke 1941. május 11-ig. Attól kezdve ügyvezető elnök, majd 1942. március 29-től társelnök. Műszaki tanácsos felesége. A tanügyi MANSz választmányi tagja (1943).
16. Cselényi Zsigmondné: MÁV tanácsos neje. *1894. március 9. Murányalja. Született: Jurkovits Berta. Szülei: Jurkovits János, Róth Hermin. Római katolikus. Címe: Vas Gereben u. 3.
17. Csink Jánosné: MÁV tanácsos neje. *1895. december 23. Pozsony. Született: Gaszner Olga. Szülei: Gaszner Ernő, Hermann Katalin. Római katolikus. Címe: Rét u. 45.
18. Csongor Györgyné: MÁV segédhivatalnok neje. *1892. február 3. Szabadka. Született: Tamási Róza. Szülei: Tamási Dániel, Percsics Róza. Római katolikus. Címe: Vitéz u. 8.
19. Demeter Istvánné: 1942-ben tagja a számvizsgáló bizottságnak. MÁV főtiszt neje. *1913. július 1. Eszék. Született: Kern Edit. Szülei: Kern Géza, Barányi Ilona. Római katolikus. Címe: Szigeti orsz. 58.
20. Dessewffy Arisztidné: Született: Csengey Johanna. *1901, †1990. 1925-ben ment férjhez a MÁV üzletigazgatójához. 1941. május 11-től az egyesület elnöke, 1943-tól a tanügyi szakosztály tiszteletbeli alelnöke.
21. Dobos Gyuláné: Címe: Buzássy Ábel u. 2.
22. Dobray Attiláné: MÁV főintéző neje. *1893. szeptember 13. Budapest. Született: Brém Anna. Szülei: Brém Frigyes, Schutzbach Anna. Római katolikus. címe: Apáca u. 9.
23. Dus Józsefné: MÁV intéző neje. *1889. augusztus 2. Leobendorf. Született: Reiser Katalin. Szülei: Reiser Mátyás, Stossfellner Katalin. Római katolikus. Címe: Ráth u. 41.
24. Erdélyi Edéné: MÁV főintéző neje. *1899. december 13. Született: Futász Laura. Szülei: Futász János, Ringelheim Laura. Református. Címe: Széchenyi tér 7.
25. Farkas Kamillné: Felügyelő neje. *1885. április 10. Pécs. Született: Trixler Ilka. Szülei: Trixler Alajos, Prainli Emília. Római katolikus. Címe: Király u. 15.
26. Dr. Fáy Andorné: MÁV tanácsos neje. *1889. szeptember 30. Sárosd. Született: Vörös Erzsébet. Szülei: Farády Vörös Hindor, Rupf Irma. Római katolikus. Címe: Pozsony u. 6.
27. Fáy Lajosné: Főintéző neje. *1894. július 22. Pécs. Született: Nowotarszky Valéria. Szülei: Nowotarszky Miksa, Gindl Lujza. Római katolikus. Címe: Irányi D. tér 8.
28. Fekete Zoltánné: Zeneiskolai tanárnő. *1896. április 12. Dolna. Született: Opritia Mária. Szülei: Opritia György, Lieber Anna. Római katolikus. Címe: Mecsek u. 8.
29. Futár Rajmundné: 1942-ben tagja a számvizsgáló bizottságnak. MÁV főintéző neje. *1897. október 10. Pécs. Született: Horváth Katalin. Szülei: Horváth halas Antal, Juszt Katalin. Római katolikus. Címe: Szigeti orsz. 23.
30. Fürtös Lajosné: MÁV irodai segédtiszt neje.*1890. október 2. Szekszárd. Született: Buzás Erzsébet. Szülei: Buzás Ferenc, Vass Erzsébet. Római katolikus. Címe: Anna u. 33.
31. Gárdonyi Ferencné: pénztáros 1940-ben és 1942-ben. Segédellenőr neje. *1897. december 22. Zágráb. Született: Halda Olga. Szülei: Halda Antal, Berki Karola. Római katolikus. Címe: Rét u. 16.
32. Gátos Vilmosné: Felügyelő neje. *1899. június 11. Pécsvárad. Született: Bogyay Irén. Szülei: Bogyay Lőrinc, Benyovszky Irén. Római katolikus. Címe: Nagyvárad u. 22.
33. Gundrum Ákosné: MÁV segédtitkár neje. Címe: Ilona u. 12.
34. Gyarmati Tiborné: MÁV főtisz neje. *1911. április 13. Fehértemplom. Született: Varga Mária. Szülei: Varga János, Bányai Mária. Római katolikus. Címe: Aidinger u. 9.
35. Gyulai Imréné: Segédhivatalnok neje. *1893. november 5. Született: Tóth Katalin. Szülei: Tóth Sámuel, Pölöskei Katalin. Római katolikus. Címe. Kiskirály u. 3.
36. Dr. Halász Ernőné: MÁV tanácsos neje. *1897. január 24. Pancsova. Született: Brunnet Janka. Szülei: Brunnet István, Nagy Janka. Római katolikus. címe: István u. 50.
37. Hámori Benedekné: 1942-ben tagja a számvizsgáló bizottságnak. Főintéző neje. *1898. június 24. Csurgó. Született: Fleischasser Anna. Szülei: Fleischasser Rajmund, Németh Jozefa. Római katolikus. címe: Erkel Ferenc u. 1.
38. Hasznos Tivadarné: MÁV intéző neje. *1900. március 15. Tét. Született: Fügh Mária. Szülei: Fürg Kálmán, Horváth Mária. Római katolikus. Címe: Könyök u. 9.
39. Horváth Gyuláné: Felügyelő neje. *1898. március 12. Sósvertike. Született: Katona Mária. Szülei: Katona József, Meggyasszay Mária. Római katolikus. Címe: Szt. Imre u. 4.
40. Hőke Istvánné: MÁV fog. neje. *1911. augusztus 6. Kassa. Született: Wetter Edit. Szülei: Wetter József, Pocsatkó Piroska. Római katolikus. Címe: Apponyi tér 4.
41. Jakics Józsefné: a vasutas MANSz számvizsgáló bizottságának tagja 1940-ben.
42. Katona Ferencné: MÁV főtiszt neje. *1912. március 14. Somogyszob. Született: Pécel Mária. Szülei: Pécel Tivadar, Frei Mária. Római katolikus. Címe: Fogaras u. 14.
43. Károly Pálné: Segédellenőr neje. *1898. szeptember 28. Kaposvár. Született: Müller Karola. Szülei: Müller József, Sabján Róza. Római katolikus. Címe: Makár u. 10.
44. Korompay Antalné: Segédtiszt neje. *1885. június 2. Pécs. Született: Kovács Júlia. Szülei: Kovács Antal, Mayer Teréz. Római katolikus. Címe: Marosvásárhely u. 4.
45. Kövesdi Ottília: Kezelőnő. *1900. október 1. Szeged. Szülei: Kövesdi Albin, Lapu Anna. Római katolikus. Címe: Bánffy Dezső u. 40.
46. Major Kálmánné: a vasutas MANSz ellenőre 1940-ben és 1942-ben is. Tanácsos felesége.
47. Dr. Marty Istvánné: a vasutas MANSz számvizsgáló bizottságának tagja 1940-ben. Segédtist felesége.
48. Nagy Lászlóné: a vasutas MANSz számvizsgáló bizottságának tagja 1942-ben. Főmozdonyvezető felesége.
49. Pakuts Jenőné: a vasutas MANSz alelnöke 1940-ben. Segédhivatalnok felesége.
50. Pakuts Mária: a vasutas MANSz jegyzője 1940-ben, majd titkára 1942-ben. Kezelőnő.
51. Párduc Richárdné: a vasutas MANsz jegyzője 1942-ben. Mérnök felesége.
52. Tóth Károlyné: a vasutas MANSz titkára 1940-ben. Tanácsos felesége.
53. Moór Lajosné: a vasutas MANSz társelnöke 1940-ben és 1942-ben. Műszaki főtanácsos felesége.