Rosenspitz Berta

(*1880. október 22. Kaposvár – † 1955. december 21. Mecsekjánosi)

Mélyen hívő zsidó család ötödik gyermekeként látta meg a napvilágot. Apja könyvelőként dolgozott. Már gyermekként vágyott arra, hogy életét teljesen Istennek szentelje, de nem volt zsidó apácakolostor. Négy elemi és négy polgári osztály elvégzését követően a Kaposvári Állami Főgimnáziumban tett érettségit, majd 1900-ban egyike volt a Budapesti Tudományegyetem 8 beiratkozott nőhallgatójának. 1905 végén nevezték ki a pécsi elmegyógyintézet másodorvosának. A helytörténeti gyűjteményben hozzáférhető tudományos publikációja a Szervi szívbaj kapcsán fellépő múlékony psychosisok 1909-ben látott napvilágot. 1908–1909 között a Pécsi Nőtisztviselők és Kereskedelmi Magánalkalmazottak Egyesületének elnökeként működött. 1910-ben kötött házasságot Pogány Gyula gépészmérnökkel.

Ahogy Lenkei Lajos visszaemlékezéseiben olvashatjuk: „Az orvostudományok Pécsett való állandó fejlődésének beszédes bizonyítéka, hogy egyik első vidéki város volt Pécs, ahol rövid időközben két női orvos mert megtelepedni: Rosenspitz Berta dr. és Greiner Gizella dr., akik számottevő klientúrára tettek szert és lelkiismeretesség és hozzáértés szempontjából minden összehasonlítást elbírnak.” Berta magánrendelője a Rákóczi út 38. sz. alatt működött, ahova messzi vidékről is érkeztek betegek.

1920-ban férje halálos ágyán kikeresztelkedett. Az 1930-as években a Miasszonyunk rend pécsi tanodáinak iskolaorvosaként működött. 1930-tól a Krisztus Király Szövetség fogadalmasa, világban élő szerzetesnő. 1940-ben öltözött be. Az 1940-es években, mint a Krisztus Király Nővérek Társulata általános főnöknője végzett aktív karitatív tevékenységet. Örökmécs című leányifjúsági folyóiratuk egyedüli volt az országban. A Svájcba költözött László Károly ekként emlékezett alakjára: „az egyik házból olykor-olykor kísérteties jelenség tűnt elő, egy idősebb apáca, lengő fátyollal és lázasan fénylő szemekkel, mintha éppen látomása volna: dr. Rosenspitz Berta zsidó gyermekorvosnő volt ez a tünemény, akinek saját elmondása szerint egy nap maga Krisztus jelent meg személyesen. Ezután belépett egy szerzetesrendbe és néhanapján végiglebegett fátylával a pécsi utcákon. Mivel a katolikus egyház védelme alatt állt, nem került Auschwitzba, és nem gázosították el. Így hát élete során még egy második csoda is megtörtént vele."

A második világháború után rendjét feloszlatták. Utolsó éveit árva beteg csecsemők gyógyításával és ápolásával töltötte a mecsekjánosi plébánián. 1955-ben megjelent kéziratos Önéletrajzát, tulajdonképpeni lelki naplóját Siklósi Katalin rendezte sajtó alá és tette közzé A kereszt öröme: Mária Renáta nővér, a Krisztus Király Nővérek alapítójának útja címmel 1997-ben.

Felhasznált források:
Rosenspitz Berta: Önéletrajz. Mecsekjános, 1955.
Siklósi Katalin (szerk.): A kereszt öröme. Pécs, 1997.
Surján Miklós: Bibliával a gettóba. Egy elfelejtett pécsi tanárnő, Lénárt Franciska élete. = Múlt és jövő [12]. 2000. 3-4. 73-90.