A pécsi nők szépségének mítosza nem 20–21. századi találmány. A Pécsi Napló 1898-ban külön cikket szentelt a témának. A helyi közélet jeles férfiú vallottak a szebbik nem pécsi képviselőiről. Alábbi bejegyzéshez az ő írásaikból válogattam. (1)
Kesserű Ferenc hadnagy: „Az első alkalommal, hogy a pécsi díszes hölgykoszorút a Casino-bálon együtt megpillantottam, így sóhajtottam: Jöttem, láttam, legyőzettem.”
Szommer Béla: „Kérdik tőlem, miben rejlik a pécsi leányok szeretetreméltósága? Megmondom: a kaczér pajzánságban, mellyel a legközömbösebb fiatal embereket is az első csapásra meghódítják.”
Feiler Mihály: „A pécsi hölgyek szépek, bájosak és kedvesek. Szeressük őket! A pécsi hölgyek gyöngédek, nemesek és jótékonyak: Gyámolítsuk őket. A pécsi nők szerelemükhöz állhatatosak és hű hitvesek: Legyünk hozzájuk hűségesek. A pécsi hölgyek jó anyák és jó honleányok: Tiszteljük őket.”
Dr. Óthy ezredorvos: „Rossz kedvvel jöttem ide, de azt hiszem, hogy még szomorúbban fogók távozni, mertnincs oly elfásult férfi (én pedig az voltam) kinek ennyi bájos, szép leány szívét lángra ne lobbantaná. ugyancsak bálban volt még alkalmam megismerni a pécsi hölgyeket, de hiszem, azt a mondást, hogy szép testben szép lélek lakik!”
Gallovich Jenő: „Amikor én a pécsi leányokról írok, két csoportra osztom őket. Az első csoportba osztom azokat, akik hajlammal bírnak a jukkerkedésre és szeretnek tetszelegni. A másik csoportba azokat osztom be, akik gyöngédek, természetesek, nemesek s a kiknek minden mozdulatából kicsillog a nő! Hosszú-hosszú megfontolás, gondolkodás után erős határozottsággal, sok-sok meggyőződéssel reá mutatok az utóbbi csoportra: Íme a pécsi lányok!”
Caflisch Jenő: „Oh átkos fizika törvény, hogy két helyen nem lehetek egyidőben, pl. Szigetváron is.”
Reeh György: „Én Mikszátthal tartok kiszerint legjobban tiszteli az a nőket, ki nőtlen marad.”
Jeszenszky Manó: „Adjak véleményt a pécsi lányokról? (…) Nagyon kedvesek és szeretetre méltóak még egy közéjük csöppent ismeretlennel is…”
Német Károly: „Nem lehet a pécsi leányokat megkritizálni, mert hiszen nincsenek hibáik: ha volnának is, azokat még csak látnunk sem szabad, még kevésbé itt felhoznunk.”
Véméndy József: „A bálteremben, a Király-utczában, az ablakfüggönyök mögött a színházban no meg a kávéházban mindenütt ott láttam Pécs szépeit. Csak a házi tűzhely mellett nem láttam őket. ha olyan bájosak ők ott is; akkor…”
Belányi huszárhadnagy: „Én az itteni hölgyeket, csak a tánczteremből ismerem, ahol tudod nem a fesztelen jó érzés, a miután főleg megítélhetők, hanem a rideg etiquette honol, hogy ezt ismerik ezt említenem máris gorombaság, hogy jó tánczosnők ez pedig tagadhatatlan.”
Ifj Eötvös Gusztáv: „Hely szűke miatt csak annyit jegyzek meg a pécsi nőkről, hogy nagyon, de nagyon veszedelmesek. Ugyanazért minden kit intek, hogy ne foglalkozzanak velük komolyan, amint ők sem akarnak velünk komolyan foglalkozni!”
Báthory Ferenc: „Mikor Pécsre jövetelem első napján délelőtt tűzvésznek voltam szemtanúja, délután pedig olyan vízben jártam az utcán, hogy azt gondoltam Duna és Dráva öntött ki, estve pedig már a főutczáról dobogó szívvel mentem haza, azonnal átláttam, hogy e városban három veszélyes elem van: a tűzvész, az árvíz és a nő.”
Nagy Sándor: „Be kár, hogy egyikünk sem meri az igazat megmondani!”
(1) Pécsi Napló 1898. február 20. 5-7. Köszönet illeti Gyánti Istvánt, a Csorba Győző Megyei-Városi Könyvtár helytörténeti gyűjteményének könyvtárosát, amiért a cikkre felhívta a figyelmemet.
A képforrása: http://www.hazmester98.hu/pecs-anno-naptarkepek/kepeslapok
