A 16. század végére kialakult sajátos magyar nemzeti öltözék viselete igen hatásos politikai demonstrációs eszköz volt, különösen a történelmi traumákat követő korszakokban. A pécsi sajtóközlésekben is kimutatható ez a tendencia, hiszen a magyaros öltözékek nagyobb arányú elterjedése az 1860-as években, illetve markánsan az első világháborús vereséget és a szerb megszállást követően, illetve a második világégés küszöbén tapintható ki.
Fehér ruhás lányok, zárdanők és úri hölgyek
a Miasszonyunk apácák ünnepélyes bevonulásakor az 1850-es évek elején
Jámbor Irma a Pécsi Lapoknak küldött, 1860. évi levelében üdvözölte, hogy a pécsi hölgyek körében egyre inkább divattá kezd válni a magyar ruha viselete. Magasztaló soraiban nem fedezhető fel Habsburg-ellenes felhang, annál inkább a hazafiasság hangsúlyozása. Az ősöktől örökölt magyar ruha viseletét a hazaszeretet kifejezőeszközének tartotta. Úgy vélte, hogy a magyar ruha védett a divat gyors változásának hatásaitól, ennél fogva viselete kiválóan alkalmas arra, hogy a családi takarékoskodást szolgálja, hiszen a szükséges átalakítások megtételével elhasználódásukig hordhatóak a generációról-generációra megőrződött darabok. „Addig hordhatjuk míg jó, új ruhát a divat miatt elvetni nem fogunk; csak gazdagabb hölgyeink ne kivánjanak hetenkint új szabásu öltönyökkel kaczérkodni, a többi örömmel elviselendi a tavalyit is, mert magyar. Egyébiránt kár is sok kisérletet tenni a magyar öltönnyel, mert könnyen azon szélsőségekbe eshetünk, hogy untalan változtatva a szabást, utoljára oly különös ruhánk lesz, mely mindenki más, még komédiáshoz is illő lesz, csak magyar nőhöz nem.”[1] Néhány hónappal később a Pécsi Lapok arról adott hírt, hogy a magyar divat Párizsban is kezdett lábra kapni, azonban Jámbor Irma magyar hölgyekkel kapcsolatos várakozásai nem teljesültek, hiszen „Pesten egy kiválóan magyar urhölgy csak azért tette le a magyar öltönyt, mert neki elég változékosságot nem nyújt.”[2]
Egy pécsi házaspár és egy pécsi polgári család az 1860-as években
Az arisztokrácia pécsi kötődésű tagjai körében is szokás volt a környék[3] vagy a magyar népművészet híres tájegységeinek népviseletét magukra ölteni. Zsolnay Terézről 1870-ben zengővárkonyi,[4] Zichy Ludovikáról 1896-ban kalotaszegi öltözékben készült fotográfia, naplójában Zengey Ágnes arról emlékezett meg, hogy az 1930-as években egy alkalommal farsangkor szabolcsi népviseletet öltött magára.[5]
Zsolnay Teréz és Zichy Ludovika népviseletben, Zengey Ágnes magyaros báli ruhában
Az első világháborús vereséget követően reneszánszát élte a hazafiasság viselettel való kifejezése.[6] Közvetlenül a szerb megszállás alóli felszabadulást követően, Horthy Miklós kormányzó 1921 őszén tett látogatása volt az az egész város lakosságát megmozgató első jelentős esemény, ahol nagy szerepet kapott a magyar öltözék, mint a politikai reprezentáció eszköze. Az Őfőméltóságú urat nemzeti szín zászlók, bokréták és díszmagyarba bújt leányok és asszonyok fogadták bármerre járt.[7]
Díszmagyarba öltözött leányok sorfala Horthy Miklós 1921 őszén tett pécsi látogatásakor
Az 1894-ben megalakult Izabella Háziipari Egylet célkitűzéseivel azonosulva hozott létre a Pécsi Jótékony Nőegylet kebelében egy Izabella háziipari szakosztályt 1924-ben. Az Egylet a magyar stílus, a magyar ízlés támogatója, megörökítője és fejlesztője kívánt lenni. A pécsi csoport 1927-ben székháza egyik termében gazdag kiállítást rendezett be. A tárlaton elsősorban a buzsáki néphímzést vonultatták fel „szemgyönyörködtető pompában”. Az asztalterítők, függönyök, zsebkendők mellett blúzok, ruhák és babakelengye is helyet kapott. [8]
A Magyar Asszonyok Nemzeti Szövetsége (MANSz) országos háziipari akciójába a frissen megalakult pécsi fiók is bekapcsolódott, amely eredményeképp 1922 áprilisában szövőtelep létesült a városban.[9] Két évtizeddel a szövőtelep létrehozását követően a közellátási miniszter szorgalmazására a MANSz bekapcsolódott az országos olcsó ruha ellátási akcióba. Az egyesület elnöksége létrehozta az Országos MANSz Háziipari Szövetkezetet, amelyhez a pécsi kulturális szakosztály is csatlakozott. A vállalkozás legfőbb célkitűzése volt propagandát csinálni az egységesen tervezett, szép, magyar ruháknak, valamint lehetőség szerint varróműhelyt felállítani az adott településen.[10] Ennek az elvárásnak maximálisan eleget téve kezdte meg 1942. március 23-án működését a Magyar Asszonyok Nemzeti Varrodája a Városháza utca 2. szám alatt található épület II. emeletén. A varroda felsőruha osztályát a cég tulajdonosa, Manninger Piroska vezette, aki korábban két éven keresztül tanult és dolgozott rajzolóként valamint tervezőként a neves divattervező, Zsindelyné Tüdős Klára fővárosi szalonjában.[11] A fehérnemű osztályt Selényi Dezsőné irányította, akinek ezen a területen már több éves gyakorlata volt, így képes volt a legkényesebb ízlést is kielégítő női és férfi alsóruházatot elkészíteni. A varroda a magyar ruhák mellett minden más ruha varrását is vállalta.[12]
Magyaros menyasszonyi ruha rajza a Magyar Asszony című lapban
Ahogy a Budapesti Állami Nőipariskolának és lapjának, a Muskátlinak meghatározó szerepe volt a népművészet tanításában és terjesztésében,[13] úgy a Ferenczy Ferenc kezdeményezésére 1934-től kibontakozó Magyaros Öltözködési Mozgalom[14] alapvető hatással bírt a Pécsett 1926-ban létrejött nőipariskola tevékenységére, profiljára. A kezdeményezés célkitűzése volt egy a külföldivel versenyezni képes túlzásoktól mentes, haladó magyar divat létrehozása.[15] A mozgalom és a Magyar Királyi Operaházban 1938. április 2-án tartott divatbemutató Pécsett is nagy lendületet adott a divattervezésnek. „Pécs utcáin is hamarosan megjelennek az új magyaros ruhaformák, friss színek, nőipariskolásaink rokolyái, egyenruhái, ünneplői általános tetszést aratnak és utánzásra ösztönzik a város leányiskoláit, a szorgoskezű, szépért rajongó pécsi nőket. Az évvégi kiállításokon és divatbemutatón a remek kivitelezést és az eredeti ősmagyar motívumok és technikák ötletes alkalmazását minden látogatónk megcsodálta.”[16]
A Miasszonyunk női kanonokrend pécsi polgári leányiskolájának díszpalotást táncoló növendékei az intézmény 50. évi jubileumi ünnepségsorozatán
Bár a városban az 1930-as években rendre tartottak őszi lakberendezési- és divatkiállítások, az magyaros öltözködési mozgalom legjelentősebb helyi eseménye a Pécsi Nemzeti Színházban 1940 márciusában megrendezett magyaros divatbemutató volt, amely keretében mintegy 200 öltözéket mutattak be pécsi asszonyok és leányok, valamint berendeztek egy ormánsági fonójelenetet. A tömegeket megmozgató rendezvény bevételét ormánsági szövőszékek beszerzésére fordították.[17]
Kiss Ibolya a pécsi református leányiskola növendéke az intézet bocskai egyenruhájában
Annak ellenére, hogy magyaros ruhamozgalom Pécsett is talált követőkre, megállapíthatjuk, hogy míg az iskolai formaruhákra és az iskolán kívüli nevelést folytató mozgalmak, egyesületek formaruháira jellemző volt a megmagyarosodás, a hétköznapi viseletre ez általánosságban nem volt igaz, annak ellenére sem, hogy a mozgalomhoz csatlakozó egyesületek jelentős „kampánytevékenységet” folytattak lapjaikban. Ugyanakkor voltak olyan táncos rendezvények, „magyaros estek”, amelyeken elvárt volt a magyaros öltözetben való megjelenés.[18] Az 1940-es években egyre inkább a szélsőjobboldali szervezetek voltak azok, amelyek uniformisaik megtervezésekor előnyben részesítették a Bocskai-sapkát és a zsinóros megoldásokat.[19]
[1] Pécsi Lapok 1860. július 8. 6–7.
[2] Pécsi Lapok 1860. október 4. 108.
[3] F. Dózsa Katalin: Megbámulni és megbámultatni. Viselettörténeti tanulmányok. Bp., 2014. (továbbiakban F. Dózsa 2014.) 199.
[4] Kovács Orsolya (szerk.): Zsolnay nővérek. Kiállítási katalógus. Pécs, 1997. (továbbiakban Zsolnay 1997.) 7.
[5] Vasárnapi Újság 1896. június 28. 435.
[6] F. Dózsa 2014. 204.
[7] A felszabadulás aranykönyve. Pécs, 1931.
[8] Dunántúl 1927. április 9. 2.
[9] Dunántúl 1922. április 21. 3., 1922. november 8. 1.
[10] Dunántúl 1942. február 8.
[11] F. Dózsa 2014. 210.
[12] Dunántúl 1942. március 21.
[13] F. Dózsa 2014. 202.
[14] F. Dózsa 2014. 208.
[15] Idézi F. Dózsa 2014. 212.
[16] A Pécsi Nőipariskola Évkönyve 1943/1944. 47.
[17] Dunántúl 1940. március 5. 2.
[18] Haiser Anna Klára: Báli élet a két világháború közötti Pécsett. Szakdolgozat. Pécs, 2015. 35.
[19] F. Dózsa 2014. 213–215.
Képek forrásai:
Szentkirályi István: A pécsi Notre-Dame nőzárda és iskolái. Történeti és leíró ismertetés. Pécs, 1908.Havasi János: A Mecseki Fotóklub története 1957–1987. Pécs, 1987.
Zsolnay 1997., Vasárnapi Újság, Zengey Ágnes hagyatéka
A felszabadulás aranykönyve. Pécs, 1931.
Magyar Asszony
A Miasszonyunk női kanonokrend pécsi polgári leányiskolájának értesítője az 1939/1940. tanévről. Pécs, 1940.
Emlékek a Pécsi Református Polgári Leányiskola életéből. Pécs, 2007.
