Az Egyetemet és Főiskolát Végzett Magyar Nők Egyesülete fennállásának tizedik évfordulóját azzal ünnepelte, hogy saját folyóiratot indított Magyar Női Szemle címmel. Úgy vélték lapjukkal hiányt pótolnak, hiszen a magyar női „intellectuelle”-nek korábban nem volt lapja és igényeit nem elégíthetik ki a szépirodalmi, háztartási, otthonművészeti és divat tematikájú sajtótermékek. Külön rovatot szántak a magyar leánykollégiumok bemutatására. A pécsi egyetem Erzsébet Kollégiumának életéről szóló beszámoló mindjárt az első lapszámban helyet kapott.
„A megélhetés lehetőségeinek biztosabb alapjai és a társadalmi ranglétrén a magasabbra lépés vágya Pécsett olyan jelentős számú egyetemi hallgatónőt hozott össze, akinek erkölcsi megvédése, szociális segítése és tanulmányaiknak példás folytatása érdekében jött létre az Erzsébet Kollégium, melynek szigorú házi rendje eredményes harcot folytat a közszellemben már már otthonra talált erkölcsi szabadosság, materialisztikus életfelfogás és egyéb filozófiai áramlatok lelket sorvasztó erői ellen.
A lakószobákban 60 kényelmes hely ad nyugodt, békés otthont a leányhallgatók részére. Elhelyezésük kifogástalan, ketten-hárman laknak egy szobában a leghigiénikusabb miliőben. A bőséges, potom áron nyujtott 3 fogásos ebédek és 2 fogásos vacsorák (napi 90 fillér) a legszociálisabb gondoskodást tükrözik vissza.
A bennlakók között nívós szellemi torna honosodott meg, hogy minél eredményesebb képesítést produkáljanak, de ennek a törtetésnek van egy materiális oka is, a segélyek és menzakedvezmények elérése, ami csak kifogástalan magaviselet és jó tanulmányi előmenetel alapján ér el hozzájuk. Itt meg kell emlékezni dr. Pekár Mihály professzorról, a Kollégium igazgatójáról, aki a diáklányok megértő áldozatos lelkű atyja, s Entz Béla professzorról, a Diákjóléti Iroda vezetőjéről, akinek segítő kezét mindig akkor érzik, mikor arra a legnagyobb szükség van. A bennlakók a Kollégiumban idegen nyelveket is tanulnak. E célból éveken keresztül egy francia tanárnő lakott a Kollégiumban, jelenleg egy angol és egy német tanárnő foglalkozik a bennlakókkal.
Pekár Mihály és Entz Béla
A nőhallgatók nemesszívűsége és helyes irányú gondolkodása a társadalmi, szociális munkában is jelentkezik. A Stefánia Szövetség és a Szociális Misszió részére már évek óta kis ruhákat varrnak a szegény gyermekek részére. A Stefánia Szövetségben elhelyezett anyák részére ismeretterjesztő előadásokat tartanak vasárnap délutánonként. A háztartási alkalmazottakat magába foglaló Zita körben, a cselédleányok részére tartott egyik bennlakónk felvilágosító előadásokat. De talán a legeredményesebb munkát végezték diáklányaink a Nagy Lajos Collegium bennlakóival együtt a falvak népművelési előadásaiban, ahol anya- és csecsemővédelmi előadásokat tartottak, s vármegyénk legsúlyosabb nyavalyájával: az egykével és egysével szemben is törekedtek felvenni az eredményes harcot. A férfihallgatókkal együtt 181 előadást tartottak a múlt tanévben.
A szaktudományok művelése, az idegen nyelvek elsajátítása mellett a szociális munkára való vállalkozás egy új diáktípust termel ki, akikben ha majd egyszer elhelyezkednek, lesz szív, lendület és hangulat a szociális megértésre, s ez ma mindennek a koronája.”
Magyar Női Szemle I./1–2. (1935. január–február) 30–31.
Az Erzsébet Tudományegyetem Nagy Lajos Kollégiuma a férfi, az Erzsébet a női hallgatók számára nyújtott szállást, az előbbi a mai Egyetem utca 3. alatt (később általános iskola), utóbbi a mai Rákóczi és Bajcsy-Zsilinszky út saroképületében. Utóbbi épülete mellett volt az Egyetemi Menza, mely 300 ember napi ellátását biztosította.
A kollégium történetének egy korábbi epizódjára lásd a Küzdelem az Erzsébet Tudományegyetemért címet viselő bejegyzést. (http://pecsi-notortenet.blog.hu/2013/03/15/kuzdelem_az_erzsebet_tudomanyegyetemert)
