Gerely Jolán A művelt leány (1933) és Dr. Csaba Margit Amit a serdülőleánynak tudnia kell (1937) című művében is külön fejezetben került tárgyalásra az alkoholfogyasztás és a dohányzás kérdésköre. A felnövekvő nemzedék tagjait meg kellett győzni, hogy ne a férfit majmoló modern nő legyen a példaképük. A Magyar Orvosok Nemzeti Egyesületébe (MONE) tömörült keresztény orvosnők 1934-ben Magyar Orvosnők Tanácsai címmel megjelentettek egy tanulmánykötetet, amelyben hasznos életvezetési javaslatokkal kívántak a magyar női társadalom hasznára lenni. Az asszonyok figyelmét azért kívánták az alkoholizmus problémájára irányítani, mert úgy tartották ők azok, akiknek úgy a családban mint azon kívül hatalmas befolyásuk van a férfiakra. Az olvasott sorok sugallta szellemben neveli majd gyermekeit és gyengéd rábeszéléssel bírja rá férjét a változásra. A nő "észrevehetetlen asszonyi taktikával hadat üzen a háztartásban az alkoholnak"... "előharcosa lesz az egészségvédelemnek" – gondolták. 

"Cigarettázol?

Micsoda kérdés! Hiszen nem is modern leány, aki nem cigarettázik, úgye? (...)
Kedves modern leány testvéreim ha már mindenáron utánozni akarjátok a férfiakat, miért nem a komoly, igazán férfias jellemvonásokkal kezditek? Jellemes férfiaknál pl. az adott szó kötelező és a titoktartás becsületbeli dolog. (...) A dohányzás nekik is gyöngéjük csupán, utánzásával tehát nem többek, hanem kevesebbek lesztek ti is. Csak egy szeszéllyel gazdagodtok általa, s ezzel is több szál köti meg szabadságtokat. (...)
Bizonyos, hogy nem lesz tőle szebb a férfi gégéje, foga és arcbőre sem. De ez az ő dolga. A mienk csak az, hogy a rosszban sohase kövessük őt."

/Gerely Jolán: A művelt leány. 145./

"Bizonyára magad is láttál már "berúgott" embert s magad is tapasztaltad, hogy milyen mélyre tudja ez a méreg az ember nívóját süllyeszteni. A nagyfokú részegségtől (amely halálossá is lehet!) a legtöbb művelt ember általában óvakodik, de az úgynevezett "spic" még a szalonokban is megengedett, sőt kedvelt állapot. (...) figyelmeztetlek, hogy az ilyen emberek társaságából menekülj, különösen, amíg ifjú és főleg amíg serdülő vagy. (...) nemcsak a fecsegés, hanem a kritika nélküli cselekvés, "bátorság" is jellemzi az ilyen embert. Ha nem akarsz pirulni még saját lelkiismereted előtt sem, akkor kerüld az ilyen jókedvű társaságokat."

/Dr. Csaba Margit: Amit a serdülőlánynak tudnia kell. 97–98./

"Most pedig, kedves asszonytestvéreim, hogy az alkohol elleni küzdelemre valami gyakorlati fegyvert is adjunk, felsoroljuk a szeszivók néhány gyakoribb ellenvetésének cáfolatát."

Első ellenvetés: "a szeszes ital jólesik és jókedvet csinál."
Cáfolat: "nem érdemes élvezetet szerezni és jókedvet vásárolni magunknak olyan eszközzel, ami a szervezetünkre ártalmas. Találhatunk az életben sok olyan élvezetet, ami még jobb, mint  a jó bor és jókedvet is csinál, de e mellett nemcsak hogy nem árt a szervezetünknek, hanem még használ is."

Második ellenvetés: "a szeszesital elősegíti az emésztést"
Cáfolat: "egészséges gyomornak és bélrendszernek nincs szüksége arra, hogy bármivel is támogassuk a munkáját"

Harmadik ellenvetés: "szeszes ital meleget ad elve"
Cáfolat: "tényleg meleggé teszi a bőrünket azáltal, hogy kitágítja a bőrereket, de ez csak felszínes hatás s ezt a meleget éppen a belső szerveinktől vonja el..."

Negyedik ellenvetés: "az alkohol erőt adó" hatása
Cáfolat: "Inkább gyengévé tesz a mérgező hatásánál fogva. (...) Minél józanabb az ember, annál több ereje és kitartása van és annál nehezebb munkát tud végezni."

Ötödik ellenvetés: "az orvosok között is vannak alkoholisták"
Cáfolat: "az orvosok is csak gyarló emberek és közöttük is akadhat itt-ott egy-egy "bort prédikáló"

Hatodik ellenvetés: "sok öreg ember van, aki egész életében ivott és még sincs semmi baja"
Cáfolat: "Előre leírni, hogy ki fogyaszthat aggodalom nélkül alkoholt, nem lehet. Kockázatos és lelkiismeretlen dolog szeszes italt inni abban bizakodva, hogy sokaknak nem ártott meg, majd nekem sem árt."

/Szekeressné Ajtay Mária dr.: Az alkoholizmusról In: Magyar Orvosnők Tanácsai 284–289/

Gerely Jolán számos leányoknak szóló tanácsadókönyvet írt. Olykor szórakoztató epizódok elmesélésével világított rá, milyen a nem kívánatos viselkedés. Álljon itt egy rövid történetbe sűrítve mindama helytelen cselekedet, amelyet leány egy színházi látogatás során csak elkövethet.

A Pécsi Nemzeti Színház

"Színház.
Megesett velem, hogy egész színházi estémet elrontotta az a különben jelentéktelen eset, hogy mögöttem két fiatalleány ült. Ott kezdődött a dolog, hogy elkéstek. Már elsötétült a nézőtér, mikor egy fél sornak fel kellett állnia, hogy ők helyükre juthassanak. A lányok ezt igen mulatságosnak találhatták, mert félhangos kuncogással vonultak be, s menetközben egyikük - alighanem zavarában - a nyakamba kapaszkodott a szék támlája helyett. Fujtatva ültek le, miközben mi sem természetesebb, mint hogy hangos robajjal leesett egyikük messzelátója. Ezt fel kellett venni, ami a szűk sorokban teljesen lehetetlen a szomszédok zavarása nélkül.
Macóka aztán mesélni kezdte Tutyónak (beszédükből úgy vettem ki, hogy ez a nevük), hogy miért késett. Közben a zenekar megkezdte a nyitányt, ami a karmestertől nagy figyelmetlenség volt, hiszen hallhatta, hogy Macóka még nem fejezte be a mondanivalóját. De a zene Tutyót sem érdekelhette valami nagyon, mert aztán meg ő suttogta el délutáni találkozását egy muris fiúval.
Elkezdődött az előadás. Macóka sokat járhat operába, mert ismerte és belépésükkor mindig bemutatta az énekeseket, hogy : Ez a ... ez meg a... stb. Tutyó azonban nem mindig hitt neki. Ilyenkor elővette a színházi lapot, s vidáman zörgött vele. Egyebet t.i. nem csinálhatott vele, mert a sötétben úgysem látott olvasni.
Vége az első felvonásnak. Macókáék ujjal mutogatnak mindenhová, ahol ismerőst vélnek fölfedezni, s hogy mi is megtudjuk, kik vannak ott, hangosan mondják a nevüket. Majd sietve kivonulnak sétálni. ismét későn, de cukorkával megrakodva térnek vissza és a következő felvonásban hol a papírzacskót zörgetik, hol a cukrot ropogtatják. Közben agyon kritizálják vagy dicsérik a szereplőket. Jelzőik közt gyakran szerepel a "cuki", "drága", "borzasztó édes", "rém hülye", "csuda, esetlen", s a többi modern szakkifejezés.
Az előadás végén természetesen eszükbe jut, hogy az odarendelt kísérő már bizonyosan régen vár rájuk, ezen a címen tehát még a függöny felgördülése előtt, erényes karlökések és boxolások közben kitolakodnak a nézőtérről.
Nekem belefájdult a fejem az állandó bosszankodása, az operából viszont nem emlékeztem semmire.
Kedves Hugom, ha csak egy foszlánya is él benned a felebaráti szeretetnek, nem ezektől a lányoktól tanulod meg, hogyan illik a színházban viselkedned."

/Gergely Jolán: A művelt leány. 1933. 81–83./

A női derék köré Isten teremtette a legtermészetesebb övet: a férfikart.

*

A gyémántok azok a kövecskék, melyeken a nők leghamarabb – megbotlanak.

*

Vannak asszonyok, akik többet törődnek azzal, hogy toilettjük legyen kifogástalan, mint – a hírük.

*

Az erény mindig megtartja szépségét, de a szépség ritkán tartja meg az erényt.

*

Mélyen kivágott cipőcskék rendesen rossz úton járnak.

*

Ha csinos nővel találkozol az utczán, gondold meg, hogy nem tudod még, mennyi belőle a nő és mennyi a – ruha?

*

A női divat nem egyéb, mint örökös variációja a nő amaz ősrégi témájának: „tetszeni akarok”.

*

Vannak asszonyok, akiket csak arany láncokkal bilincselhetünk magunkhoz.

*

A parfüm az egyetlen tömjén, melytől az ördög nem irtózik.

*

Vannak női toilettek, melyek minél fényesebbek és ragyogóbbak, annál nagyobb árnyékot vetnek arra, aki viseli.

*

A férfi jellem tetteiben, a nőé toilettejeiben tükröződik vissza leghívebben.

A finn nemzetőrség önkéntes női honvédelmi alakulatának (Lotta Svärd Szövetség) elnöknője 1942 januárjában egy hetet töltött Magyarországon, hogy bemutassa azt az irányítása alatt folyó nemzetmentő munkát, amely különösen a téli háború (1939–1940) után több európai állam nőtársadalma számára követendő például szolgált. Útja során a fővároson kívül kizárólag a fejlett szociális intézményrendszeréről elhíresült Pécset látogatta meg. Fanni Luukkonen Nemzeti Kaszinóban tartott előadása nyomán néhány hónap leforgása alatt új lendületet vett a Nők Önkéntes Honvédelmi Munkaszervezetének pécsi toborzása és az esztendő végén zászlót bontottak az első leánylevente csapatok is.

Fanni Luukkonen kitüntetéseivel
(jobb alsó sarokban az Egyesült Női Tábor jelvénye)

1942. január 24-én szombaton reggel „negyed 8 órakor a borzalmas hideg ellenére is megélénkült a pécsi főpályaudvar.” „Miközben a tél jégvirágokat rajzolt a váróterem ablakára” a tervezett fél nyolc helyett csak kilenc óra után pár perccel futott be a Fanni Luukkonent és kíséretét hozó vonat. A hölgyek Nikolits Mihály főispán finn nyelvű köszöntője után a finn és a magyar himnusz, valamint a Rákóczi–induló dallamára vonulhattak el a vigyázzállásban tisztelgő, szuronyos leventedíszszázad arcvonala előtt. Az alkalomra feldíszített váróteremben már izgatottan várakozó pécsi leányok és asszonyok háromszoros „Eläko Suomi!” (Éljen Finnország!) kiáltással köszöntötték a tábornoknőt.

A vendégek számára a Pannónia Szállóban elfogyasztott reggeli után következhetett az első hivatalos program, a Nikolits Mihály főispánnal és Esztergár Lajos polgármesterrel való találkozás a Városházán. A délelőtt folyamán a polgármester és Várnagy Elemér népjóléti tanácsnok vezetésével megtekintették a Horthy Kertvárost, a Stefánia Egészségvédelmi Intézetet, a tanonciskolát és a szegénytelepet. A generálisasszony mindent tüzetesen megszemlélt és figyelmesen hallgatta a felvilágosításokat, nagy örömének adott hangot, hogy Pécs városa ilyen szociális berendezésekkel büszkélkedhet. Hogy Fanni és kísérői bepillanthassanak a történelmi város múltjába és kultúrájába, látogatást tettek a Székesegyházba, Pécs szabad királyi város Majorossy Imre Múzeumába és a Pécsi Képzőművészek és Műbarátok Társasága által szervezett képkiállításra. A Csatay Lajos altábornagy vezette pécsi hadtestparancsnokságnál tett déli szemlét követően, körülbelül 13 órakor az Üdülő Szállóban részt vettek a Nikolits Mihály által adott ebéden, ahol jelen voltak a város katonai és polgári előkelőségei mellett, a IV. hadtest női honvédelmi munkaszervezetének, az Egyesült Női Tábornak és a Vöröskereszt pécsi fiókjának képviselői is. A főispán a város egész közönségének nevében szólt, amikor kifejezte: „milyen nagy öröm nekünk, hogy a finn testvérnép kiváló képviselőit ebben a régi magyar városban üdvözölhetjük, mert itt kifejezést adhatunk Suomi népe iránt érzett rokonérzésünknek és a nemzeteinknek a mostani nagy harcban oly szorosan egybekapcsoló sorsközösség tudatának.” Az ebédet követően a vendégek visszatérhettek pihenni a Pannónia Szállóba.

Negyed hatkor aztán elindultak a Nemzeti Kaszinóba. Pusztai–Popovits József, a Pécsi Napló újságírója a Pannónia Szállóban rövid beszélgetést tudott folytatni, az éppen első emeleti szobájából távozó Luukkonennel, aki a városról szerzett benyomásait így foglalta össze: "Amikor az ember beteszi a lábát az önök szép városába, hirtelen történelmi levegő csapja meg. (...) Engem különösképp érdekelnek a történelmi vonatkozások és nagyon boldog vagyok, hogy az önök kedves városában ezeket közvetlen közelről tanulmányozhattam. (...) szép város is. A Mecsek hegység lábánál terül el s ha az ember sokáig nézi a napsugárban tündöklő hótakarta hegyet, az egy hatalmas óriásnak tűnik, aki megvédi és őrzi e város kedves lakosságát. Engem a táj művészi szépsége kapott meg."

A szálloda előcsarnokában, ahol sötétkék bocskai ruhába öltözött lányok álltak sorfalat, Luukkonen találkozhatott azokkal az önkéntes pécsi katonákkal, akik még 1938-ban szabadcsapatként segítették hazája küzdelmét. Az előadás kezdete előtt a pécsi nőegyesületek tagjaira is jutott egy kis ideje. A Magyar Asszonyok Nemzeti Szövetsége pécsi kulturális szakosztályának nevében Gyuris Gizella egy fekete selyemből készült, fehér sárközi hímzéssel díszített kézitáskával ajándékozta meg Fannit. A szorongásig megtelt Nemzeti Kaszinó nagytermében, 18 órakor kezdődő előadást a finn himnusz hangjai és Faluhelyi Ferencné, a pécsi női honvédelmi szervezet vezetőjének köszöntője vezette be:

Faluhelyi Ferencné

„Tábornokasszony! Mint a magyar nők önkéntes honvédelmi szervezetének pécsi főmegbízottja, asszonytársaim nevében is, magyar szívem örömével és meleg szeretetével üdvözlöm a finn testvért; és üdvözlöm a nő lelkének büszkeségével egy ország vezérasszonyát. Úgy üdvözöljük a legendás hírű „Lotta elnökasszonyát”, mint egy nemzet nevelőjét, ki új eszme hordozója és valóra váltója. Ez az eszme hívja, ébreszti országának asszonyait, leányait; ez az eszme felszabadítja a nőben szunnyadó képességet és annak tartalmat ad; ez az eszme a lélekbe és a testbe újult, friss, feszülő erőket ültet és azt a nemzet szolgálatába állítja. A gondolat és a cél gyönyörű: a hazának és a fajnak védelmére új rendbe sorakoztatni a nő munkáját és ezt a munkát nemzetmentő értékké fejleszteni. A nő felemelkedik és munkája, bár más körülmények között, de egyenlő rangú lesz a férfiéval. A magyar asszonyokban is él az ősi erény. Ezt megmutatta a világháborúban. Szabadságharcaink markotányosa, a törökverő egri nő dicsősége meg nem fakulhat soha. A mai világot rendítő időkben az Ön hős nemzete asszonyainak a karja acél, a feje gondolkodó és a lelke krisztusi. Nemzeti öntudatuk, mint az örökmécses soha nem alszik. Mi szívesen tanulunk tőlük. Köszönjük, hogy eljött hozzánk rokonlátogatóba, hogy megismertesse velünk az ősi múltban elszakadt finn testvéreink új világának új asszonyát. Isten hozta minálunk!”

Ezt követően Csatáry Ágnes a leánygimnázium 8. osztályos tanulója, magyar ruhába öltözve tolmácsolta a pécsi leányok üdvözletét és átadta a finn lottáknak felajánlott piros-fehér-zöld és a város színeiben pompázó szalagdísszel átkötött babérkoszorút. A Lotta Svärd vezetőjének előadását az Agócsy László karnagy által vezényelt Szeráfi Kórus és a pécsi énekkar által előadott magyar dalok és a Himnusz keretezték. A finn Lotta Svärd egyesületről és munkásságáról szóló közel másfél órás vetítőképes előadásában az érdemrendekkel gazdagon díszített generálisasszony Pécs város közönségével is megismertette a szervezet alakulásának fent már részletezett körülményeit. Kifejtette: „A lották célkitűzése az, hogy kiterjesszék az otthon védettségét, gondozó, egészségápoló munkájukat a hadszíntérre is, hogy a katonák erejét ne csökkentse sem a gond, sem a tisztátalanság, sem az elhagyatottság.”

A vendégek még aznap este visszautaztak a fővárosba. A látogatás nem maradt visszhang és viszonzás nélkül. Talán éppen Fanni Luukkonen agitációjának hatására néhány héten belül Magyar Nők Honvédelmi Szervezete néven Nagyváradon megalakult az első magyar lottaszervezet. Még 1942 tavaszán napvilágot látott a Lotta Svärd tagok feljegyzéseiből összeállított Asszonyok a tűzvonalban című kötet magyar kiadása, majd ősszel magyar küldöttség látogatott Helsinkibe, hogy betekintést nyerhessen a finn nők honvédelmi munkájába. 1943-ban Fanni Luukkonen magánlátogatást tett országunkba és a lották munkájával több alkalommal foglalkoztak hazai újságcikkek, hogy irányt mutassanak a magyar nők honvédelmi önszerveződése számára.

A pécsi nők önkéntes honvédelmi munkaszervezetéhez 1942. április 22-től csatlakozhattak a 18. életévüket betöltött nők. Két nap alatt 291 fő jelentkezett, az előkelő úriasszonytól kezdve az egyszerű kesztyűgyári alkalmazottakig. Május elejére 616 tagot számlált a szervezet, de kevesellték, hiszen a háborús viszonyok közepette a 73 000 lakosú városnak sokkal több segítőre volt szüksége. A szervezet felhívásából az is kiderül, hogy a 18 év alattiak honvédelmi kiképzésüket a női levente intézmény keretén belül nyerik, tehát ennek kialakítása is folyamatban volt már ekkor. Zászlóbontásukra csak 1942 decemberében került sor.

A háztartási alkalmazottak mindennapjait bemutató komikus szituációk is gyakran helyet követeltek maguknak a Veréb Jankó hasábjain. Ebből a válogatásból az is kitűnik, hogy a szerkesztők egy-egy rajzot több poén illusztrálására is felhasználtak.

Minden kedves bloglátogatónak sikerekben gazdag, boldog új esztendőt kívánok! Úgy gondoltam, valami vidámmal indítom a 2013-as bejegyzések sorát. A pécsi Veréb Jankó élclap 1889-es és 1890-es számainak képpel illusztrált, nőkérdéssel kapcsolatba hozható humorbonbonjaiból válogattam.

1. Egyetlen és igaz (pécsi) szerelem?

2. Nők az egyenruha vonzásában

3. Divattal a szerelemért

4. Valóban a szebbik nem?

5. Új erkölcs

A Magyar Asszony címlapja 1925 decemberében

Karácsonytváró napokban

„(…) Talán sohasem éreztük úgy, mint a Szeretet-ünnepet váró napokban, hogy az emberiség mennyire eltávolodott a krisztusi tanok követésétől.
Mintha a zabolázatlan szenvedélyek járnák végzetes táncukat. Ég a föld a boldogtalan ember lába alatt. Testvér-fegyver ezerszámra oltja az életet, ártatlant és bűnöst egyaránt és a gonoszindulat tovább táplálja, szitja a gyilkos tüzet, templomromok, mérhetetlen szenvedések és minden borzalmak felett.
(…) Megváltozott az élet – mondják a gazdasági válságtól sujtottak,. – Megváltozott az élet, idejét mult dolgok nem érdekelnek bennünket, fölényeskednek az eszük mindenhatóságában elbizakodottak. És ugyanezt halljuk ezerszer, ezerféle vonatkozásban, mert a megváltozott élet valóban befurakodott már a kunyhókba és palotákba és fitymálva vág grimaszt a nemesebb tradíciókat őrzők felé, nagy hetykeségében.
Így van. Az élet külső-belső képe megváltozott. De valami mégis örök egyforma marad s ez az emberi lélek. Egy–egy időre elvakíthatja tiszta fényét valamely tévhit, önzés, szenvedély, vagy bármilyen külső körülmény adottsága, de egyszer bizonyosan feltámad a vágya a jobb, nemesebb után és magához térve elkínzottan fordul a betlehemi fény felé, mely elől eltakarta szemét, hogy ne lássa, ne zavarja.
Az emberiség ma lélekválságos időket él. Eltakarja szemét, mert nem akarja látni a bevilágított utat, amelyen célja felé haladhatna.
A szent fénynek csak kisebb sugarait fogják fel a földön. Minden meleg, családi otthonban, a felebaráti szeretet segítő mozdulatában, a megértő jóságban, az asszonyok jó szívében, mélységes hitében, áldozatos szeretetük minden tettében ott ragyog áldott fénye. A jó emberek, az asszonyszívek őrzik a betlehemi ajándékot, mely most is világít azoknak, akikben él a vágy, hogy az Ő szeretete uralkodjék felettük. (…)”

Magyar Asszony XVI. évfolyam 24. szám (1936. december 15.)

Karácsonyi álom
(A Magyar Asszony címlapképe 1936. december 15.)

1942 decemberében Pécs város lakosainak feltűnt, hogy fiatal leányok kabátjukon jelvényt viselnek, amely egy vérpiros mezőben hófehér kettős keresztet és rajta két L betűt ábrázol. A jelvények viselői tagjai voltak a leánylevente egyesületnek, amely ugyan testvére volt a férfi egyesületnek, de célkitűzéseiben jelentősen különbözött attól.

A kezdet rögös útja
1939-ben a magyar országgyűlés a háborúra való hathatósabb felkészülés jegyében új honvédelmi törvényt fogadott el (II. törvénycikk). A rendelkezés változásokat eredményezett a leventemozgalomban is, hiszen az egész iskolai ifjúság számára kötelezővé tette a leventeszolgálatot, valamint önkéntes alapon lehetővé tette a 10–19 éves leányok csatlakozását. Az elvi feltételek adottsága ellenére ekkor még nem kezdődött meg a leányok tömeges leánylevente egyesületbe szerveződése. Üdítő kivételt jelentett ez alól a Baranya megyei Nagycsány község, ahol már az első hívószóra, 1939 őszén megmozdult a leányifjúság, hogy a helyi tanító felesége, Bálint Jánosné vezetése alatt megkezdje munkáját.
A Szovjetunió elleni háborúba való bekapcsolódás adta meg a végső lökést, amely hatására megtörténhetett a leventebázis szélesítésének gyakorlati megvalósulása. Az 1941.évi XII. törvénycikk értelmében az ifjúsági honvédelmi nevelése és testnevelése egységes vezetés alá került. Az országos vezetői pozíciót betöltő Béldy Alajos munkanaplója fontos információkkal szolgál a leánylevente intézmény felállításának állomásairól. Nagyobb nyilvánosság először 1941. október 5-én szerezhetett tudomást a mozgalom szervezési munkálatairól, amikor Béldy a Testnevelési Főiskola évnyitó ünnepségén közölte, hogy a jövőben bevezetik a leánylevente kötelezettséget is, amely minden 10–19 éves magyar leányt foglalkoztatni fog. Végül 1941. október 12-én az első Nemzetvédelmi Női Tanfolyam megnyitó ünnepségén Béldy Alajos meghirdette a női egyenjogúság leventeprogramját, amelynek hatására országszerte megalakultak a leánylevente csapatok. Az új mozgalom természetesen számos kritikát kapott egyházi vezetőktől, akik a leventeleány mozgalomban a katolikus leányszervezetek riválisát látták. Schvoy Lajos székesfehérvári püspök vált az ellenzők fő szószólójává. Az országgyűlési viták részletezésétől most eltekintek. Végül hosszas előkészületek és az egyház vezetőinek elvárásainak megfelelően többszörösen átdolgozott tervezetből 1943. november 9-ére született meg a „leventeleány törvény”.

„1. § (1) A leventeleány-mozgalom célja, hogy a leányifjúságot a hagyományos női erények szellemében való nevelés útján a haza és a család szolgálatára, különösen pedig a magyar anya feladataira és a honvédelmi szolgálatra előkészítse. (3) A leventeleány-mozgalom a vallási ismeretek bővítésével és a vallásos életmód gyakorlásával, állampolgári és honvédelmi, egészségügyi, gyermekápolási és gyermeknevelési, gazdasági és háztartási ismeretek közlésével és gyakorlásával igyekszik célját megvalósítani. A vallási ismeretek bővítése és a vallásos életmód gyakorlása a leventeleányok vallásfelekezetének lelkésze vagy a vallásfelekezet megbízottja által és a leventeleányok vallásfelekezetének szabályai szerint történik…
2. § (1) A leventeleány-mozgalomba törvényes képviselőjének engedélyével, önkéntes jelentkezés alapján fel lehet venni minden olyan magyar állampolgár leányt (hajadont), aki
a) tizedik évét betöltötte, de tizenkilencedik életévét még nem haladta túl,
b) egyetemnek vagy főiskolának nem hallgatója (növendéke),
c) zsidónak nem tekinthető.
3. § (1) A leventeleány minőség megszűnik,
a) ha a leventeleány férjhez megy;
b) ha a mozgalomból önként kilép;
c) ha a 2. § (1) bekezdésének a)–c) pontjaiban megkívánt kellékeknek többé nem felel meg;
d) ha a leventeleányt a mozgalomból kizárják.
4. § (1) … alapszerve … a leventeleánycsapat.
(2) Csapatot ott lehet alakítani, ahol az önként jelentkező leányok száma legalább huszonnégyet elér…
9. § (1) A leventeleány-mozgalmat a vallás- és közoktatásügyi miniszter közvetlen felügyelete alatt a leventeleányok országos vezetőnője irányítja … megbízatását a vallás- és közoktatásügyi minisztertől kapja: hivatali működése a VKM hivatali szervezetébe illeszkedik bele. A leventeleányok országos vezetőnője csak főiskolai képesítésű nő lehet.
(2) A leventeleányok országos vezetőnőjét működésében tanácsadás útján az Országos Leventeleány Tanács támogatja. A Tanács elnökét és tagjait – akiknek száma tizennégyet nem haladhat meg – a vallás- és közoktatásügyi miniszter három évi időtartamra nevezi ki. A Tanács tagjai közül legfeljebb öt férfi is lehet…
Budapesten, 1943. évi november hó 9-én.
Dr. Szinyei Merse Jenő s.k. m. kir. vallás- és közoktatásügyi miniszter”

A leánylevente mozgalom vezetője Dr. Kokas Eszter (bal oldalon) egyetemi magántanár, védnöke özv. Horthy Istvánné (jobb oldalon) lett. A leánylevente kerületek egybeestek a tankerületekkel. A pécsi kerület élére Kálóczy Ilona tanárnő került. Hivatalos lapjuk a Lányok útja címet viselte.

Ifjú Dobó Katicák és Zrínyi Ilonák Pécsett

1942 végén a Szigeti külvárosi I. kerületben 25, a Belvárosi II. kerületben 52, Gyárvárosban 50, a Dolgozó Leányok Egyesületében pedig 150 leány kapcsolódott be örömmel, önkéntesen a mozgalomba.[10] A sajtó híradása szerint elsősorban a szülők vonakodása volt az, ami nehezítette a szervezkedést, hiszen rájuk is hatottak az országos előítéletek. Ezek eloszlatása érdekében szögezték le, hogy a „szülőknek a mozgalomtól való idegenkedésre azonban semmi okuk nem lehet, mert a leánylevente intézmény nem a leányifjúság elkatonásítására törekszik, hanem azt akarja elérni, hogy minden magyar leány jó gazdaasszony legyen, aki az élet minden vonalán megállja a helyét.” Később is hangoztatták a napilapokban, hogy az „anyák nyugodtan és bátran elfogadhatják az új mozgalom szerető segítségét. Féltett leánygyermeküket, még féltettebb gondossággal nevelik tovább.”

Minthogy a szervezők felismerték, hogy egy új mozgalom sikere nagyban függ a rátermett vezetőktől, 1943. február 10-én az Egyetemet és Főiskolát Végzett Magyar Nők Egyesülete pécsi csoportjának székházában (Pécs, Benyovszky Móric utca 1.) Beöthy Éva előadást tartott a leventeleány mozgalom célkitűzéseiről, tananyagáról. A beszámoló célja volt eloszlatni a korábban felmerült kételyeket és meggyőzni a város vezető pedagógusait arról, hogy a leánylevente mozgalom támogatásában meghatározó szerepet kell játszaniuk, hiszen hivatásuknál fogva ők azok, akik állandó összeköttetésben vannak a leányifjúsággal. Megnyugtatásukra közölte, hogy „nem lesz leánysorozás [...]nem kell tehát félni, a leánylevente nem fog sem női csetnikeket, sem szoknyás partizánokat nevelni!” Még 1943 nyarán is szükségesnek ítélték hangoztatni, hogy a mozgalom célja „semmiesetre sem a fiúleventék bármilyen irányú utánzása, mint ezt a kezdet nehézségeivel küzdő mozgalom – ellenőrzés hiányában – egyes kinövések és rosszul értelmezett irányítások kijelölték. A leventeleány mozgalom csak annyiban hasonlít a fiúkéhoz, hogy szintén nemzetnevelő, nemzetépítő szolgálatot teljesít.” 1943 nyarán Pécsett rendezett vezetőnő-képző tanfolyamra, már több pécsi leánynevelő intézet pedagógusai is jelentkeztek (10 fő). A kutatás jelenlegi állása szerint az alábbi leventeleány csoportok ismertek: a Bíró Magda és Doge Katalin által vezetett csoport az I. kerületben (?); a Dobó Katica nevét viselő Dr. Mihályi Jenőné és Magyar Mária vezetésével a II. kerületben; a DGT Levente Egyesületének Zrínyi Ilona leányszakosztálya Pécsbányatelepen, a Miasszonyunk rend intézetein belül összesen 9 leventeleány csapat; a kereskedelmi leányiskolában is legalább egy; a gyárvárosi iskolában szintén egy 50 fős csoport.

A Pozsonyból áthelyezett Magyar Királyi Erzsébet Tudományegyetem ünnepélyes pécsi megnyitójára 1923. október 14-én került sor. A megnyitó beszédet Magyar Heidelberg címmel maga a vallás– és közoktatási miniszter, Klebelsberg Kunó tartotta. Sokan már az áthelyezés évében megkérdőjelezték a négy magyar egyetem létének szükségességét, a munka mégis kezdetét vehette ebben a hatalmas szellemi műhelyben. A következő évek az infrastruktúra kiépítésének jegyében teltek. A fokozatos fejlődést azonban beárnyékolta az országos takarékosságról szóló hír, miszerint elképzelhető, hogy több vidéki egyetemi kar vagy akár egész egyetem is bezárásra kerülhet.[1]

A híreket nem fogadták közömbösen a pécsi Erzsébet Kollégium lakói,[2] akiknél 1925. május 6-án délután tett látogatást Zichy Lujza és Gosztonyi Gyuláné, a kollégium igazgatója, Pekár Mihály társaságában. A leányszállás mind a 25 szobájának vizitációján túl a MANSz elnökségének elsődleges célja volt az egyetem hallgatóinak panaszairól tudomást szerezni és lehetőség szerint orvosolni azokat. Feltételezhetően Zichy grófnő ekkor tanácsolta a hallgatónők számára, hogy aggodalmaikat csokorba gyűjtve fogalmazzanak meg levelet a Magyar Asszonyok Nemzeti Szövetségének elnökének, aki talán rendelkezik akkora kapcsolatrendszerrel és politikai súllyal, hogy tud hatni a döntéshozókra.[3] A kisebb lavinát elindító memorandumra alig egy hetet kellett várni. Az Erzsébet Tudományegyetem 1200 hallgatója (köztük 400 nőhallgató) nevében könyörögtek a levél írói a „Magyar Nagyasszonyukhoz”, a „Magyar Asszonyok Nemzeti Szövetsége Patronájához”, hogy a rendelkezésére álló minden fegyverrel hasson oda, hogy a tudomány iránti szomjukat kielégítő intézmény, amely a kultúra diadalát biztosítva őrt áll hazánk déli végein, továbbra is megmaradhasson.[4]

 „Magyar Asszonyok Lelkes vezére, Tormay Cecile, Hozzád repül száz egyetemi hallgatónő kétségbeesett segélykiáltása! Segíts! mert a véres háború és Trianon után reánk, tanítónőkre kerül a magyar mindig önmagát sujtó ökle.
Százan, a középosztály leányai, küzdve tanulunk a pécsi egyetem által fentartott Erzsébet kollégiumban, mely az egyetlen az egész országban. S a jobb jövőbe vetett reményben dolgozva, halljuk: „ a pécsi egyetemet megszüntetik”, s mi százan anyagiakban szegény, de törekvésekben dus keresztény magyar leányok kiveretünk a zivataros magyar éjszakába, már itthon is száműznek!
Segíts rajtunk, Te, aki a mi lelkünk Lelke vagy! Segíts, Te, legtehetségesebb magyar asszon y rajtunk, a kik Terád nézünk fel! Nagymagyarország minden részéből összegyűlve lakunk a pécsi egyetem Erzsébet kollégiumában csaknem ingyenesen, mi szegénysorsu, jó előmenetelű diáklányok, akiknek tanári karunk áldozatkészsége mindent ad, könyvet, ellátást, ha kell pénzbeli segélyt, részint a saját, részint az egyetem barátainak nagylelkűségéből. S mi százan megélhetésünket tisztán ennek az egyetemnek köszönhetjük, amely szeretetével ugy borít bennünket, mint egy apa a saját gyermekeit. A mi tudós professzoraink a mi apáink.
Ők, kik a tanulmányi szabadságok alatt külföldre járnak, s eme utjuk eredményét klinikák építésére s diákszállók felállítására fordítják, a maguk jövedelmeiből diákokat látnak el, már külföldön is méltó reprezentánsai magyarságunknak.
Elveszitek őket tőlünk? Nem adjuk! S ők tudjuk, nem adnak minket…”[5]

 A Tormay Cecilnek címzett levél nyilvánosságra hozatalát követő napon a pécsi MANSz táviratot intézett az elnöknőnek, amelyben közölték, hogy abszolút mértékben azonosulnak a hallgatónők kérésével és maguk kérték, hogy a MANSz központja minden erejét vesse be a pécsi egyetem érdekében.[6] Az Erzsébet Kollégium lakóinak petíciója természetesen nem talált süket fülekre. Pár nap múlva maga Tormay Cecil intézett megnyugtató sorokat a pécsi egyetemistáknak.

Tormay Cecile

 „Meghatódva olvastam kétségbeesett segélykiáltásotokat. Teljes megértéssel és testvéri szeretettel állok oda közétek száz magyar lányok, kiket korán komollyá tett a nehéz magyar sors. Közétek állok én is, hogy veletek kiálthassak abban a reményben, hogy így messzebb hallatszik a hangunk. De soha ne feledjétek el az életben – hogy nekünk, megtépett, megfogyott magyaroknak csak akkor hallják meg szavunkat, ha mindig együtt maradunk. A Magyar Asszonyok Nemzeti Szövetsége holnap megindul, hogy a magyar hatalom gyakorlóinak füléhez, szívéhez elvigye hozzám küldött leveletek szavát. Meg vagyok róla győződve, hogy az egész ország keresztény magyar asszonyainak óhajtásával körülfont kéréstek megtalálja az utat a magyar szivekhez. Ne csüggedjetek. Bármennyire elszegényedett is nemzetünk, a jövő életéről mégsem mondhat le, és a jövő zálogát, Benneteket ifju Testvéreim, nem foszthatnak meg attól a lehetőségtől, hogy komoly törekvéssel, nehéz munkával felkészülhessetek az élet harcára. Mindent megteszünk értetek. A jó Isten áldja meg nemes törekvéseiteket. Sok szíves üdvözlettel Tormay Cecile a Magyar Asszonyok Nemzeti Szövetségének Országos elnöke."[7]

 Az egyetem megszűnése ellen harcoló mozgalom nem korlátozódott a központi és a vidéki MANSz párbeszédére. Pécs város, Baranya megye, sőt az egész Dunántúl csatlakozott ahhoz a megmozduláshoz, amelynek legfőbb célja, volt elérni, hogy az országos bizottság takarékossági terve csak puszta gondolat maradjon (megvalósulása esetén a pécsi és a szegedi egyetem is megszűnt volna). Az egyetemi és főiskolai hallgatók tántoríthatatlanságukról tettek tanúbizonyságot 1925. május 14-én, amikor a központi egyetem aulájában tiltakozó nagygyűlést tartottak. Felolvasásra került az egyetemi nagybizottság és az egyetemi hallgatóság Magyar Nemzethez szóló kiáltványa is:

 „A pécsi Erzsébet Tudományegyetem keresztény ifjúsága, mint a kultúra déli végvárának a magyar feltámadásért küzdő harcosa, hozzád kiált Magyar Nemzetem. 
Csonka hazánkban integer kulturánkon kívül nem maradt más kincsünk s most a gyászos trianoni béke ötödik évfordulóján ismét fenyeget a megcsonkítás réme, el akarják venni egyetemünket el akarnak szakítani bennünket Alma Materünktől s meg akarják fosztani a Dunántúlt egyetlen kulturközpontjától.
Magyar Nemzetünk Mi, akik tiltakozó szavunkat emeljük fel e mostoha elbánás ellen, Hozzád fordulunk mert a te tiltakozó szavad a mi egyedüli erőnk.
Segíts, segíts, nehogy kicsavarják kezünkből utolsó fegyverünket, szellemi erőnket, mert ez lesz az utolsó szeg a trianoni koporsóhoz.
A pécsi Erzsébet Tudományegyetem Keresztény Ifjúsága.”

 Az 1925 nyarán-őszén kibontakozó mozgalom zászlaját olyan személyiségek ragadták magukhoz, mint gróf Zichy János volt kultuszminiszter és gróf Zichy Gyula pécsi püspök. A magyar társadalom minden rétege megmozdult a bezárás ellen, végül mégis elsősorban Klebelsberg Kunónak volt köszönhető, hogy a megszüntetés veszélyét sikerült elkerülni.[8]