A Magyar Asszony címlapja 1925 decemberében

Karácsonytváró napokban

„(…) Talán sohasem éreztük úgy, mint a Szeretet-ünnepet váró napokban, hogy az emberiség mennyire eltávolodott a krisztusi tanok követésétől.
Mintha a zabolázatlan szenvedélyek járnák végzetes táncukat. Ég a föld a boldogtalan ember lába alatt. Testvér-fegyver ezerszámra oltja az életet, ártatlant és bűnöst egyaránt és a gonoszindulat tovább táplálja, szitja a gyilkos tüzet, templomromok, mérhetetlen szenvedések és minden borzalmak felett.
(…) Megváltozott az élet – mondják a gazdasági válságtól sujtottak,. – Megváltozott az élet, idejét mult dolgok nem érdekelnek bennünket, fölényeskednek az eszük mindenhatóságában elbizakodottak. És ugyanezt halljuk ezerszer, ezerféle vonatkozásban, mert a megváltozott élet valóban befurakodott már a kunyhókba és palotákba és fitymálva vág grimaszt a nemesebb tradíciókat őrzők felé, nagy hetykeségében.
Így van. Az élet külső-belső képe megváltozott. De valami mégis örök egyforma marad s ez az emberi lélek. Egy–egy időre elvakíthatja tiszta fényét valamely tévhit, önzés, szenvedély, vagy bármilyen külső körülmény adottsága, de egyszer bizonyosan feltámad a vágya a jobb, nemesebb után és magához térve elkínzottan fordul a betlehemi fény felé, mely elől eltakarta szemét, hogy ne lássa, ne zavarja.
Az emberiség ma lélekválságos időket él. Eltakarja szemét, mert nem akarja látni a bevilágított utat, amelyen célja felé haladhatna.
A szent fénynek csak kisebb sugarait fogják fel a földön. Minden meleg, családi otthonban, a felebaráti szeretet segítő mozdulatában, a megértő jóságban, az asszonyok jó szívében, mélységes hitében, áldozatos szeretetük minden tettében ott ragyog áldott fénye. A jó emberek, az asszonyszívek őrzik a betlehemi ajándékot, mely most is világít azoknak, akikben él a vágy, hogy az Ő szeretete uralkodjék felettük. (…)”

Magyar Asszony XVI. évfolyam 24. szám (1936. december 15.)

Karácsonyi álom
(A Magyar Asszony címlapképe 1936. december 15.)