A pécsi hölgyek számára a 19. században a szabadidő tartalmas eltöltését a kirándulás, a bálozás, a színházlátogatás, az olvasás, a hímzés, a hangszeren való játék és a különféle sportok űzése jelentette. Hosszú évtizedekig tartott mire a széles közönség körében elfogadottá vált a női testnevelés. Miután felismerték a különféle testmozgások egészségnevelő és kedélyjavító hatását fokozatosan kiépültek azokat szervezeti formák, intézmények, ahol gyakorlásukra megfelelő helyszín és alkalom nyílhatott.

1839. június 1. Johann Kohelzer német tornatanító óvoda nyitására engedélyt kapott a várostól. Intézményében a fiú- és leánygyermekek egyaránt részt vettek nyelvi, kézimunka és gimnasztika foglalkozásokon.

1867. június 22. Ünnepélyesen megnyitották a pécsi testgyakorló intézetet, ahol testgyakorlat oktatást nyerhettek felnőttek, serdülő ifjak és leányok egyaránt havi 2 forint díj ellenében. (A tornacsarnok 1873-ban épült.)

 A pécsi tornacsarnok 1900-ban a Kert (ma Dischka Győző) utcában (Forrás: Pécsi Szemle 2000/tél)

1870. május 22. Megnyitott az úszóiskola, naponta 8 és 10 óra között látogathatták nők.

1908-ban a hölgyek 8 és 11 óra között fürdőzhettek (forrás: Pécsi Napló)

A Madarász-féle uszoda a mai Hullámfürdő elődje (forrás: Pécsi Szemle 2000/tél)

1871. december 10. Megalakult a Pécsi Korcsolyázó Egylet, amelynek nők is tagjai lehettek.

Az egykori korcsolyapálya a Köztársaság téren

1872 március Herczenberg József vezetésével heti 2x1 (csütörtök 11 és 12 között) órában tornatanfolyam indult az arra igényt tartó leánynövedékek számára, a tanfolyam végén tánctanítás is volt.

1873 Az 1870 óta fennálló Pécsi Torna és Tűzoltó Egylet zászlóavató és alapkőletételi ünnepségén hírt adtak arról, hogy oktatási tevékenységük a leányok nevelésében is fontos szerepet játszik.

1874 Megépültek a tornaudvarok a szigeti és budai külvárosban, ezáltal az elemi iskolák leányifjúságát is bevonták a rendszeres testnevelésbe, de ők még nem vehettek részt a nyilvános tornaünnepélyeken

1884 A Pécsi Polgári Lövész Egylet minden lövésznapon külön helyiséget biztosított a nőknek, ahol légpuskával gyakorolhattak, de versenyeken még nem vehettek részt

1886 A polgári leányiskola is fizetett a testgyakorló intézetnek tandíjat, tehát az iskolai tanrendbe beépült a testnevelés oktatása.

1888 A Pécsi Atlétikai Club vívóversenyén nők is indulhattak.

Felhasznált irodalom:
Bezerédy Győző szerk.: Baranya megye testnevelés- és sporttörténete. Első kötet. 1867–1945. Pécs, 1987.
Bödő László: Sportlétesítmények Pécsett a 19. században. Pécsi Szemle 2000/tél 83-92. 

A kerékpározás és a lovaglás nők körében történő elterjedése magával hozott több reformot a divatban is. Míg a sportoló hölgyek esetében nagy nehezen ugyan, de bocsánatos bűnnek volt tekinthető az új típusú ruhadarab, a bőszárú nadrágszoknya viselete, a hétköznapokban történő elterjesztésére való kísérleteknek egészen meglepő következményei lehettek. Az 1910-es évek Pécsén külön szervezet jött létre, amely egészen radikális eszközökkel adott hangot a szoknyanadrággal kapcsolatos ellenérzésének.

„Pécsi anarchista és szoknyanadrágellenes társadalom

Pécsett az utcán nem nagyon sétálgatnak a szoknyanadrágos hölgyek és ezt jól is teszik, mert a most elmondandó történetből egy-kettőre kiderül, hogy ez nem is tanácsos. A színházban ugyan annak idején csöndesen megtapsolták a Királyban Gömöry Vilma jupe-culotteját, de már az utcán nem akarják ilyen barátságosan fogadni a rut kis ruhadarabot. Sőt még az üzletek kirakatában sem látják szívesen. Sőt, hogy még sőttel szolgáljunk, megalakult a „Pécsi anarchista és szoknyanadrágellenes társadalom”. Nem társaság, hanem társadalom. Kétségtelenül hatása van erre az alakulásra az ujabb klerikális harsonázásnak. Ha a klerikusok csinálhatnak külön társadalmat, miért ne legyen ugyanez a joguk a szoknyanadrágelleneseknek is! Röviden szólva történt, hogy a Lőwy Ernő és társa női szabó és ruhakereskedő cég a mult hét végén két ujdonatuj szoknyanadrág-modellt állított ki a Ferenciek-utcájában levő üzlethelyisége kirakatába. A szoknyanadrágokat nem irjuk le, mert a veszedelmes „társadalom” még velünk is elbánik. Aki kiváncsi rájuk, megnézheti. Ma reggel azután a cég egy zárt levelezőlapot kapott. Igénytelen külsejü, zárt levelezőlapot, amelynek veszedelmes tartalma csak a felbontás után derült ki. A levelezőlap belső lapján ugyanis a következő szöveg ékeskedett:

Mélyen tisztelt Lőwy úr!

Alulírott társaság azza a szigoru fenyegetéssel fordul önhöz, hogy ha a kirakatában levő szoknyanadrágot el nem távolítja, akkor a kirakatot felrobbantjuk. Egész üzletét felrobbantjuk. határidő március 28. d. u. 6 óra. Felkoncoljuk az üzletét.

Tisztelettel

a Pécsi anarchista és szoknyanadrág ellenes társadalom.

Nagyobb nyomaték okáért szigoru fenyegetést tartalmazó levelezőlap széle tele van tarkázva fekete és vörös tintával rajzolt bombákkal, revolverrel, puskával, törrel és egyéb anarchistaeszközzel. A fenyegető levelet eltorzitott, de gyakorlott kézre valló írással írták. A rossz tréfa nem ijesztette meg a Lőwy céget és bizony a szoknyanadrágok a határidő leteltével, d. u. 6 óra után is künn voltak a kirakatban. Az üzlet pedig nem robbant föl. A pécsi szoknyanadrágellenes anarchisták nem szótartó emberek, de azért enélkül is elhisszük nekik, hogy utálják a szoknyanadrágot.”

 /Pécsi Hírlap 1911. március 11. 5./

A Huszadik Század már 1905 novemberében hírül adta, hogy " Pécsett és környékén néhány hét óta 50 koronás bankjegyek kerültek forgalomba, a melyekről alapos kutatás után kiderült, hogy hamisak. A rendőrség és a megyei csendőrség nyomozást indított a bankóhamisítók kézrekerítését illetőleg.  A pécsi rendőrség nyomára akadt a bankó készítő szövetkezetnek, a mennyiben a Pécsett letelepedett bolgár kertészeknél tartott házkutatás alkalmával nagy csomó 50 koronás bankjegyeket talált, azt lefoglalta és a tetteseket, valamint bűntársaikat letartóztatta. A hamisitványok oly ügyes utánzatok, hogy a rendőrség több példányt kisérletképen kereskedőknél sikerrel felváltott."

Két évvel később az ügy még mindig napirenden volt a szálak egy 38 éves, pécsi születésű varrónőhöz is elvezettek:

"Érdekes körözés jelent meg a rendőrség bűnügyi lapjában. A körözés Werkmeiszter Jánosné szül. Hermesz Rózáról szól. Ez a név nemcsak a pécsi rendőrség előtt ismeretes, hanem a budapesti rendőrség előtt is. Werkmeiszterné, mint már megírtuk Budapesten 56 darab hamisított 50 koronást adott át Szemovics Károly csepeli lakosnak, aki azt értékesítette. Szemovicsot a rendőrség elfogta. Szemovics vallomása és az egyes okok alapján az a gyanú merült fel Werkmeiszterné ellen, hogy tagja annak a nagystílű pénzhamisító bandának, amely az egész országot elárasztotta hamisított 50 koronás bankjegyekkel. A bandának számos tagját elfogta már a fővárosi rendőrség. Nem régiben egy fővárosi rendőrfogalmazó, három titkosrendőrrel Pécsett járt. Céljuk Werkmeiszterné elfogása volt. Ez azonban nem sikerült. Az asszony már évek óta foglalkozik hamis pénz terjesztéssel, amelyért többször volt büntetve is, nem tudták elfogni. A fővárosi államrendőrség most az asszony elfogatásáért körözést bocsájtott ki, mely a következőképpen hangzik:

Pénzhamisítás és hamis pénz csalárd használatának büntettével gyanusított Werkmeiszter Jánosné szül. Hermesz Róza pécsi születésű 38 éves varrónő, aki folyó évi március hó 13-14-ike táján Budapesten 56 drb hamis 50 koronást Szemovics Károly csepeli lakos utján értékesített, folyó hó 16-án pécsi lakásáról megszökött. Werkmeiszter Jánosné szül. Hermesz Róza középtermetű, erős testalkatú, haja és szeme fekete, arca hosszas, arcszíne fehér, fogai oldalt hiányosak. Beszél magyarul és németül. Fekete hosszú télikabátot, fekete ruhát, fekete kalapot dísz nélkül visel. Ismertetőjele: bal arcán fél babszem nagyságú kinövés. Werkmeiszter Jánosné szül. Hermesz Róza állandóan tart fenn vidéki egyénekkel összeköttetést és a fővároson kívül leginkább Baranya, Somogy és Tolna megyék területén szokott a jelzett célból utazni.” /Pécsi Közlöny 1907. április 4. 4. oldal/

Tass Olga 1929. március 28-án született Pécsett. Sport pályafutása a Pécsi Egyetemi Atlétikai Clubban indult, amelynek 1941-től volt tagja. 1947-től már a Testnevelési Főiskola Sport Egyesületét erősítette. 1951-től a Budapesti Honvéd, 1957-től a Budapesti Spartacus, 1959-től a Budapesti Vasas tornásza volt. 1948 és 1960 között tagja volt a magyar válogatottnak. Meghatározó szerepe volt abban, hogy az 1950-es években a magyar női tornászsportot a világ élvonalában tartották számon. 1948-ban az olimpián második lett csapatban. 1949-ben és 1951-ben a főiskolai világbajnokságon lett második csapatban. 

Tass Olga Melbourneben 1956.

Az 1956. évi olimpián (Melbourne) Bodó Andreával, Keleti Ágnessel, Kertész Alízzal, Korondi Margittal és Köteles Erzsébettel alkotta a bajnoki címet nyert magyar kéziszer csapatot. 

Az 1957-es Európa-bajnokságon egyéni összetettben, gerendán és lóugrásban negyedik helyezést ért el. Az 1958-as világbajnokságon csapatban ötödik, gerendán kilencedik, egyéni összetettben tizedeik volt. Az 1959-es Európa-bajnokságon talajon ötödik, egyéni összetettben kilencedik helyen végzett. Az 1960. évi római olimpián csapatban hetedik volt. Ezt követően visszavonult.

Sporteredményei

olimpiai bajnok (kéziszer, csapat: 1956)
háromszoros olimpiai 2. helyezett (összetett, csapat: 1948, 1952, 1956)
kétszeres olimpiai 3. helyezett (lóugrás: 1956 ; kéziszer, csapat: 1952)
olimpiai 4. helyezett (összetett egyéni: 1956)
olimpiai 6. helyezett (felemáskorlát: 1956)
világbajnok (kéziszer, csapat: 1954)
világbajnoki 2. helyezett (összetett csapat: 1954)
háromszoros főiskolai világbajnok (1954: felemáskorlát, egyéni ; felemáskorlát, csapat ; talaj, csapat)
négyszeres főiskolai világbajnoki 2. helyezett (1954 összetett, egyéni ; gerenda ; lóugrás ; összetett csapat)
kétszeres főiskolai világbajnoki 3. helyezett (1954: lóugrás, egyéni ; talaj, egyéni)

Tass Olga gyakorlat közben

Edzői pályafutása
1951-ben a Testnevelési Főiskolán tanári, 1978-ban torna szakedzői, majd 1981-ben torna mesteredzői oklevelet szerzett. 1960-tól 1961-ig az Újpesti Dózsa, 1961-től 1968-ig a francia tornászválogatott edzője volt. Hazatérése után a Testnevelési Főiskola tanára, a magyar női tornászválogatott és a Vasas, majd a Budapesti Honvéd edzője lett. 1979-től 1989-ig nemzetközi pontozóbíró volt. 1981-től a magyar szövetség szakfelügyelője volt.

Tass Olga a közelmúltban

Díjak, elismerések
A Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje (1996)
MOB nők a sportban-díj (életmű kategória) (2008)
Elnöki Érdemérem (2011)
Magyar Tornasportért díj (2011)

Kedves Olvasók! Az Elfeledett pécsi nők nyomában... című blog szerepel a Kutatók a neten 3.0 virtuális kutatói blog találkozó programjában. Kisebb vetélkedés is folyik! Szavazatokat szeretnék kérni! A virtuális rendezvény 2013. november 11-től 17-ig tart. Minden voksot előre is köszönök. 

http://kutatok.net/kutnet2013/

1948. évi nyári olimpián a magyar női kéziszer-csapat gyakorlat közben. A válogatott összetett csapat versenyszámban ezüst érmet szerzett. Balázs Erzsébet, Fehér Anna, Karcsics Irén, Köteles Erzsébet, Kövi Mária, Nagy Margit, Tass Olga, Weckinger Edit

Báró Mirbach Júlia 1892. október 8-án született. 1934/35. tanévben okleveles polgári iskolai tanárként kapott megbízást a polgári leányiskolában német nyelvi órák tanítására. A Sancta Maria Női Otthon egyesület (1925-1950) alapítója és a hozzá tartozó Leánynevelő Intézet igazgatója. A Szent Kereszt (1935-1937) - a Keresztrefeszített Üdvözítő Társulatának Hírnöke - című lap felelős kiadója és szerkesztője. A negyedévente 4-8 oldal terjedelemben megjelenő sajtótermék kizárólag hitbuzgalmi cikkeket közölt. Mirbach Júlia 1974. március 26-án hunyt el Pécsett.

Mirbach Júlia (Juliska néni) ajándékozási bejegyzése Gerely Jolán: A művelt leány című könyvében

Sancta Maria Női Otthon Egyesület és Háziasszonyképző Iskola 1933-ban jött létre Mirbach Júlia saját házában (Árpád u. 25. ma nagyjából a Barbakán tér 5. sz. alatti telek). Az internátusban a szegény sorsú leánytanulók nyertek elhelyezést és oktatást. A két éves iskola elsősorban falusi értelmiségi feleségek képzését szolgálta. 1944-ben a német megszállás után a vidéki tanulók hazautaztak, s a megyéspüspök rendeletére „irataikat elveszített menekült apácákat” (valójában Budapestről zsidó származásuk miatt elmenekített nőket) helyeztek el az intézetben. 1945-ben nyilvánossági joggal felruházott nevelőintézetként folytatta működését 65 leánytanulóval, akik közül többen Pécs különböző középiskoláiba jártak. 1948-ban megszűnt, 1950-ben az intézményt fenntartó egyesületet feloszlatták.

Az Otthonban bújtatott, álnevet használó nők egyike volt Radnóti Miklósné Gyarmati Fanni, aki a második világháborút követően is rendszeresen levelezett Mirbach Júliával és igyekezett közben járni boldogulása érdekében.

Az események után 12 évvel az alábbi hivatalos, két tanúval hitelesített irattal fordul a pécsi járásbírósághoz:

 „A pécsi járásbíróság f. hó 9-én tárgyalja Mirbach Júlia nyugdíj-, illetve öregségijáradék-kérelmével kapcsolatos ügyét. Alulírott kötelességemnek tartom, hogy a teljesen jogos kérelemhez a járásbíróságot a következőkről tájékoztassam: Mirbach Júlia, mint az iratokból kiderül, Pécsett a Bartók Béla út 25. sz. házban működő, a Földművelésügyi Minisztérium felügyelete alá tartozó internátus igazgatója volt, és 1944-ben, a német megszállás után intézetét illegálisan Pécsett tartózkodó üldözött nők rendelkezésére bocsátotta, akiket a hatóságoknál mint kibombázott menekülteket jelentett be. Az üldözötteket minden anyagi ellenszolgáltatás nélkül elszállásolta és élelmezte mindaddig, amíg azoknak arra szükségük volt. Így kerültem magam is, a fasiszták által később meggyilkolt Radnóti Miklós költő özvegye, 1944 nyarán Mirbach Júlia otthonába. Az ott menedékre találtak közé tartozott például Ferenczy Miklósné, jelenleg a Közlekedésügyi Minisztérium főelőadója, Sárközi György mártírhalált halt költő unokahúga, Vilt Tibor szobrászművész ugyancsak országos hírű szobrász felesége: Schaár Erzsébet, Non Györgyné sz. Biró Vera, a legfőbb ügyész felesége és még sokan mások, akiket mind felsorolni nem tudok, mert legális nevüket nem ismertem. Mirbach Júlia jóvoltából 1944 nyarát valamennyien nála tölthettük, és csak ősszel, amikor a fasiszta rendelkezések Pécset határzónává nyilvánították, és az ott-tartózkodás fokozottabb veszéllyel járt, kényszerültünk onnan elutazni, amihez ugyancsak ő nyújtott mindnyájunknak segítséget. Tudomásom szerint Mirbach Júlia kérelmében fentiekről semmiféle említést nem tett, és önfeláldozó, bátor kockázatvállalása, amellyel nagyszámú (kb. 20–25) üldözött védelmét önzetlenül vállalta, ügye megítélésénél, volt védencei véleménye szerint, nem maradhat figyelmen kívül.

 Budapest, 1956. április 6.
Radnóti Miklósné
középiskolai tanár
lakik: Budapest, XIII. Pozsonyi u. 1."

Gyarmati Fanninak köszönhetően Mirbach Júlia bárónő megkapta az őt megillető nyugdíjat a kommunista hatóságoktól.

http://www.gyomroi-hirhatar.hu/hirek/nyary-krisztian-hogyan-elte-tul-gyarmati-fanni-a-haborut

A Petrezselyem utcai óvodások az 1930-as években

A Miasszonyunk Női Kanonokrend elemi iskolájának elsőáldozói 1908-ban

A Belvárosi Elemi Leányiskola tanítónői

A Szigeti Külvárosi Elemi Iskola tantestülete az 1870-es években

A Bábaképző Intézet növendékei (középen Scipiades Elemér nőorvos)

A Miasszonyunk Női Kanonokrend Szent Margit nevét viselő tanítónőképző intézetének képesített növendékei 1908-ban.

A Női Felsőkereskedelmi Leányiskola növendékeinek tablója, 1916.

Gyuris Sarolta, a polgári leányiskola tanulójának gyakorló füzete

Hanuy Etelka pécsi születésű költő és tanár. 1898-ban a Pécsi Tanítók Egyesületének alelnöke. Az 1925/26. tanévben a Belvárosi Állami Leányiskola I. A. osztályának vezetője. 1938 júliusáig az intézmény igazgatójaként működött. 1940-ben tagja volt a Magyar Asszonyok Nemzeti Szövetsége pécsi tanügyi csoportjának,

Szentvéri Tiborné Vajszada Judit
(†1942)

A pécsi felsőkereskedelmi leányiskola rendes tanára volt. 18 évet töltött a pedagógusi pályán. Gazdasági ismereteket, könyvvitelt kereskedelmi levelezést, jogi ismereteket, közgazdaságtant tanított. Vezette a gyakorló irodai foglalkozásokat és az üzemi gyakorlatokat. Ő volt a tanári és az ifjúsági tanár őre is.

Élénk társadalmi tevékenységet folytatott. Tagja volt a Kereskedelmi Szakiskolai Tanárok Egyesületének, az Egyetemet és Főiskolát Végzett Magyar Nők Egyesülete pécsi csoportjának, a Pécsi Pedagógusok Körének, a Mecsek Egyesületnek és a Magyar Asszonyok Nemzeti Szövetsége pécsi kulturális szakosztálya választmányának.

A kereskedelmi leányiskola 1941/42. évi értesítőjében a következő szavakkal emlékezett meg róla:

„Az elmúlt tanév végén szeretett kartársunk, Szentvéri Tiborné Vajszada Judit eltávozott az élők sorából. A mi kedves Jucink örökre itt hagyott bennünket. Utolsó pillanatig lelkiismeretesen teljesítette kötelességét, itt járt köztünk, nem is sejtettük, hogy a gyilkos kórt már magában hordozza. Néhány nap múlva az érettségi vizsgálatok után megszűnt nemes szíve dobogni.
Eltávozása nagy vesztesége iskolánknak, nagy vesztesége a tanügynek. Szaktudásával, ügybuzgalmával, izzó hazafiasságával mintaképe volt a lelkes, kötelességtudó, magyar tanárnak. tantestületünk szeretetreméltó kartársát, tanítványai megértő, jó tanárt vesztettek el benne.
Napjainkban, amikor olyan nagy szükség van a melegszívű, mélyérzésű egyéniségekre, lehajtott fejjel, megilletődött lélekkel nézünk eltűnt alakja után.”

Baiersdorf Erna
(1889–1967)
festő, szobrász

(Pécsi fejek. Pécs, 1928. 178.)

Erdősi Baiersdorf Károly magyar királyi udvari tanácsos, faiparos és Redlich Klára leányaként született 1889. szeptember 24-én Bécsben. Családja jó anyagi helyzetének köszönhetően Bécsben és Budapesten egyaránt a legkiválóbb művészek magántanítványaként fejleszthette készségeit, képességeit. Bécsben Grafnál, a magyar fővárosban Wellman Róbertnél, Sándor Bélánál festeni, Mátrai Lajosnál mintázni tanult. Egy ideig az erdélyi Szászsebesen is élt, mert első férjének Baiersdorf Richárdnak ott jól menő faipari kereskedése. Pécsre 1919-ben költözött, vélhetően ebben az esztendőben lett a neves jánosi Engel családból származó Róbert (második) felesége. Közös gyermekük nem volt, férjének előző házasságából egy leány született. Az Engel család erdélyi havasokban, a Surján hegységből eredő Sebes folyó völgyében található panzióját őróla nevezték el Erna-laknak.

Erna Rákóczi úti lakásában, plasztikái társaságában Pécsett az 1930-as években
(Magyar Női Szemle 1940/1-2. 75.)

Pályája kezdetén elsősorban őslényeket ábrázoló festményeket és krétarajzokat készített, míg később a szobrászat határozta meg munkásságát. Képmásokon és plaketten kívül számos antropológiai rekonstrukciót is készített, amelyek mintegy védjegyévé váltak és meghozták számára a nemzetközi elismerést. Pécsre költözve impozást szobrászműhelyt működtetett a Rákóczi út 54. sz. alatti házban. 1924-ben a bécsi Természettörténeti Múzeum megbízásából járt Angliában, ahol a Wembley-i világkiállításon egzotikus népcsoportokat tanulmányozott, majd antropológiai alapon plasztikailag rekonstruálta a Neander-völgyi ősembertípust. Ezen leghíresebb alkotását a chicagói Field Múzeum is kiállításra méltónak ítélte. Ugyancsak a bécsi múzeum antropológiai osztályának megbízásából készítette el régészeti lelőhelyeken előkerült koponyák felhasználásával a tasmaniai, a tűzföldi, az őserdőbeli és a bronzkorabeli ember, valamint az avar típus rekonstrukcióját. Utóbbi Budapesten is nagy tetszést aratott, minek következtében Ernát felkérték a honfoglalás korabeli embertípus megmintázására. 1933-ban elkészített szobra a Honfoglaló magyar címet kapta. Ezen munkáját később a boroszlói egyetem is megrendelte. Az avar típus bronzba öntött verziója pedig, mint népvándorlás korabeli turáni harcos alak a Hopp Ferenc kelet-ázsiai múzeum kertjébe nyert elhelyezést. Munkásságát Londonból is figyelemmel kísérték és felkérték a világhírű Broken Hill-i rhodéziai koponya rekonstrukciójának elkészítésére, amelyet eljuttattak Anglia több egyetemére és Prágába is. A „tudományos szobrászat” mellett a művészi plasztika művelője is volt egyben, egyik legnevesebb alkotása a Judit Holofernész fejével bronzszobor.

Koponyarekonstrukció kezdete (Magyar Női Szemle 1940/1-2. 77.)

A művésznő 1934-ben alapító tagja volt az Egyetemet és Főiskolát Végzett Magyar Nők Egyesülete pécsi csoportjának. Tagtársai körében 1939. február 15-én tartott vetítőképes előadást Az ember különféle megjelenési formáiban címmel. Az elhangzottak tanulmánnyá formált verziója angol nyelven, képekkel illusztrálva az egyesület folyóiratában, a Magyar Női Szemlében is megjelent. Szintén angol nyelven írta meg a Sárkány-torok című etnográfiai inspirációjú novelláját, amelyet folytatásokban közölt le a Pécsi Napló 1926-ban, Bertalan Cornélia fordításában.

Baiersdorf Erna 1944 júliusában Auschwitz–Birkenauba, majd decemberben Buchenwaldba került. Az ekkor már 55 éves Erna vélhetően jó fizikai állapota miatt kerülhetett a náci haláltáborok egyik leghírhedtebbjébe. A környék fegyvergyárait és kőbányáit kiszolgáló tábor 1937 óta létezett. A kommunista ellenállási mozgalomnak köszönhették a túlélők, hogy még az amerikaiak érkezése előtt felszabadították magukat, mindez 1945. április 11-én történt. Erna visszatért Pécsre, háza azonban le volt foglalva. A Dunántúli Tudományos Intézet vezetőjének főispánhoz intézett 1945. október 3-án kelt leveléből tudjuk meg, hogy „a deportálásból hazatért a konyhát és mellékhelyiségeket, valamint egy lakószobát és két saját szobrászüzemének fenntartására szükséges helyiséget igényel. (…) a háztulajdonos szobrásznő saját házába nem tudott beköltözni és szállodában volt kénytelen lakni, mivel azonban ennek költségeit viselni nem tudta, kénytelen volt a Dunántúli Tudományos Intézet egyik szobájában ideiglenesen meghúzódni. Mondanom sem kell, hogy ez az állapot tarthatatlan, mert az intézet a szobrászművésznő részére alkalmas műtermet és komfortos lakást biztosítani nem tud és reánk nézve is nagy áldozat egyik helyiségünk átengedése. Ezt azonban megtettük azért, mert ismerjük az antropológus szobrászművésznő nemzetközileg is igen kiváló nevét, amellyel mindenkor dicsőséget szerzett a magyar tudományos életnek.” Erna még 1945-ben a Rákóczi út 54. sz. alatti házát természettudományi múzeum céljára ajánlotta fel, mint a Majorossy Múzeum antropológiai gyűjteményének megbízott vezetője.

Vélhetően megelégelve a magyarországi politikai légkört 1948-ban tanulmányút címén a kanadai Vancouverbe emigrált, ahol a természettudományi múzeumban folytatta munkásságát. Nem volt ismeretlen a város számára, hiszen az 1920-as években járt már ott, hogy indián törzseket fotózzon. Vancouverben fejezte be életét 1967. június 11-én.

Baiersdorf Erna életművének jelentős része eltűnt, megsemmisült vagy lappang. Néhány alkotását pécsi intézmények őrzik, így a Janus Pannonius Múzeum Természettudomány Osztálya, a ciszterci rend Nagy Lajos Gimnáziuma és a zsidó hitközség (Kohut Sándor és Perls Ármin főrabbi mellszobra).

(Magyar Női Szemle 1940/1-2. 76.)

Kohut Sándor pécsi főrabbi (1874–1882) mellszobra
(A kép forrása: http://pecsizsidosag.wordpress.com/2012/05/31/pecs-negyedik-forabbija-dr-kohut-sandor/)

Perls Ármin (1889–1914) pécsi főrabbi mellszobra
(A kép forrása: http://pecsizsidosag.wordpress.com/2012/11/19/pecs-otodik-forabbija-dr-perls-armin-iii/)

Felhasznált források:
Pécsi fejek. Pécs, 1928. 178.
Romváry Ferenc: Baiersdorf Erna. Pécs Lexikon I. Pécs, 2010. 64.
http://www.jennmaur.com/scsubjectindex/scartistspages/BAIERSDORFfeaturedartistpage.htm
http://de.wikipedia.org/wiki/Erna_Engel-Baiersdorf
Az Egyetemet és Főiskolát Végzett Magyar Nők Egyesülete pécsi csoportjának iratanyaga - MaNL BML
Magyar Női Szemle
Szabó Gál Zoltán a Dunántúli Tudományos Intézet igazgatójának levele a főispánhoz. 1945. október 3. MNL BML IV. 401/A. 43/1945.

Baiersdorf Erna szobrászművészi pályafutásának kutatója Nagy András a Janus Pannonius Múzeum Művészettörténeti Osztályának muzeológusa. Többször tartott már előadást Erna életművéről. Egy alkalommal: „Dinoszauruszoktól a honfoglaló magyaron át a rabbiportrékig” – Baiersdorf Erna pécsi jelentőségű szobrászművész életműve címmel. Kutatási eredményeit összefoglaló értekezése a Jelenkor folyóirat 2014. évi februári számában fog megjelenni.

A jánosi Engel családról bővebben:
Baiersdorf Kristóf: A jánosi Engel családról. Adatok és kérdőjelek I-III. Pécsi Szemle 2009/nyár 64–, 2009/ősz 56–66, 2009/tél 72–85.
http://www.macse.org/matrikula/Matrikula-2013-1.pdf
http://www.or-zse.hu/hacofe/vol4/olah-angyalcsalad-zsidocsalad2012.htm