2015 tavaszán volt szerencsém tüzetesen áttekinteni a pécsi Lauber Dezső sportcsarnokban fellelhető sporttörténeti kiállítást. A tárlat őrzői, gondozói voltak olyan készségesek, hogy néhány dolgot ki is emeltek számomra a vitrinekből, hogy róluk fényképeket készíthessek. Ilyen volt Frank Mariska emlékkönyve is, amelyet 1897-ben kapott a Pécsi Tornaegyesülettől, mert nagy szerepet vállalt családi estélyük lebonyolításában. Az igényes kivitelezésű, sporttörténeti relikviaként megőrződött emlékkönyv leginkább a 19. század végi magyar emlékkönyv-kultúrába enged betekintést.
Az emlékkönyv elején, kézzel rajzolt, díszes keretben olvasható az ajándék ajánlása a Pécsi Tornaegyesület vezetőségi tagjainak aláírásával.
Őnagysága Frank Mariska k. r. Pécs
A „Pécsi Tornaegyesület” köszönettel adózik a kisasszonynak azon nemes közreműködéséért, melylyel a „Pécsi Tornaegyesület” 1897. január 5-én tartott családi estélyén nagyban részese volt az estély sikerének biztosításában. Fogadja tehát e sorokat tartalmazó emlékkönyvet mint köszönetünk jelét, mellyel vagyunk a „Pécsi Tornaegyesület” nevében.
Trebitz Ottó elnök
Hemmerich K. művezető
Az ajánlás melletti oldalon Dittler Ottóné egyesületi pénztáros rajza látható, amelyhez egy versikét is csatolt.
Mariskának!
Szeretni és szeretettni,
Két szívnek eggyé lehetni,
Ennél feljebb már nem hág
Az emberi boldogság.
Pécs, 1897. aug. 26. Dittler Ottóné
A Pécsi Tornaegyesület tisztviselőinek üzenetei, jókívánságai.
Hoff I. Antal hosszú verssel kedveskedett az emlékkönyv tulajdonosának 1897 őszén, mellé saját képével díszített rajzot mellékelt.
Az emlékkönyv később is használatban maradt. Frank Mariska több pécsi és Pécs környéki (pl. Bükkösd) barátnője jegyzett bele.
Ha további Pécsett őrzött emlékkönyvekről olvasna ajánlom figyelmébe a Janus Pannonius Múzeum 53. évkönyvét, amelyben Gerner Zsuzsanna, a Pécsi Tudományegyetem Germanisztika Intézetének oktatója két a várostörténeti gyűjteményben őrzött 18-19. századi emlékkönyvet vett górcső alá. Vizsgálatában hangsúlyos volt a nyelvészeti megközelítés, ugyanakkor bebizonyította, hogy a reformáció korában elsőként az egyetemisták körében elterjedt emlékkönyvek számos művelődéstörténeti és biográfiai adalékot rejtenek magukban. A szerző többek között arra volt kíváncsi, hogy az általában verses szövegek, majd a később elterjedt, őket övező díszítőelemek rendelkeznek-e gender-specifikus jegyekkel.
