Kedves Olvasók, eredményekben gazdag, békés, boldog új esztendőt kívánok! A blog 2012 áprilisi indulása óta, több mint 25000-szer látogattak a felületre és a nem régiben a pécsi Miasszonyunk internátusról közzétett forrásközlést az index.hu ajánlójának köszönhetően több 7000-en látták. A Pécsi nőtörténet facebook oldalt 353-an követik, ami számomra azt mutatja, hogy munkám nem hiábavaló. Bár egyelőre többségben vannak a forrásközlő írások, remélem, hogy fokozatosan mind több kutatási anyagomat tudom közreadni. Köszönöm az eddigieket, tartsanak velem a 2015. esztendőben is!
„Újesztendőre
Ha az óesztendő befejezése s az újnak kezdete nem lenne egyéb, csak önkényesen megállapított naptári időpont, eszköze az észrevétlenül múló idő mérésének: nem érdemelné meg, hogy szót vesztegessünk rá. Azért érdemes gondolkozni és beszélni róla, mert az ember erkölcsi tartalmat adott neki. Egy esztendő elmúlása, az emberi élet mértékével mérve, elég idő ahhoz, hogy megállítson és lelkiismeretvizsgálatra kényszerítsen bennünket.
Nyugalmas korszakokban ez a lelkiismeretvizsgálat rendszerint csak egyéni életünkre vonatkozik: megtettük-e kötelességünket önmagunkkal, családunkkal, hivatásunkkal szemben?
Olyan esztendőkben, aminők most viharzanak el felettünk, nem elégedhetünk meg a lelkiismeret vizsgálatnak ezzel az egyszerű fajtájával. Nincs olyan cselekedetünk vagy mulasztásunk, amely valamilyen módon bele ne kapcsolódnék a bennünket körülvevő emberi közösségnek — ne féljünk ez ünnepi alkalommal a szent szót ajkunkra venni: — hazánknak életébe. Apró önzések és kényelmeskedések, jelentéktelen megalkuvások, amelyekre más időkben eszünkbe sem jutott a „jó" vagy a „rossz" szigorú erkölcsi kategóriáit alkalmazni: jelentőssé váltak, mert egy nemzet sorsa fordulhat meg azon, hogy fiainak milliói elkövetik-e ezeket az apró bűnöket vagy sem.
Nemzeti életünket a történelem folyamán újra meg újra véren kellett megváltanunk. Azok, akik ma küzdenek odakünn ezért az életért, valamennyien nyugodtan végezhetnek egy pillanat alatt lelkiismeretük vizsgálatával. Ők a legtöbbet teszik és a legtöbbet adják, amit ember tehet és adhat. Rajtuk nem fog múlni,a „népek hazája, nagyvilág" elismerje jogunkat élethez. De a mai idők a véráldozaton kívül ezer más áldozatot követelnek meg, lemondásban és munkában, szerénységben és közösségi érzésben.
Ma nincs értelme annak, hogy egyénileg kívánjunk egymásnak boldog újesztendőt. Valahogy jelképesnek érezzük a szokásos üdvözlőkártyák eltiltását.
Nem, nem tudjuk az egyéni boldogságnak semmiféle fajtáját elképzelni a nemzet boldogsága nélkül.
De éppen ezért tudunk bizakodva boldog újesztendőt kívánni együttesen mindenkinek. Mert, ha előre nem tudunk is nézni a jövőbe, tudunk ezeréves múltunkra visszanézni. Tudjuk, hogy a nemzet életét megváltó erők soha nem ernyedtek és nem szunnyadtak el közöttünk. Értünk meg már olyan újesztendőket is, amikor nem a mi katonáink álltak ezernél több kilométernyire idegen területen, hanem hazánk földjének nagy része volt idegen megszállás alatt — s hitünk akkor is ép volt, mert tudtuk, hogy minden áldozatra készek vagyunk.
Ezt az áldozatra való készséget — nagy és kis dolgokban — tartsa ébren a lelkében minden magyar ember. Ezzel a gondolattal vizsgálja meg lelkiismeretét. ha múló hibáinkat levetjük és ősi erényeinket megőrizzük: bízván bízhatunk mindnyájunk boldog újesztendejében.”
Forrás: Új Idők 1943. január 2. 1. oldal
Kép forrása: http://www.regikepeslapok.hu/kemenysepro/kepeslap135.html#.VKWYC9KG-RI (letöltés dátuma: 2015. január 1.)
