1934-ben kezdődő története során az Egyetemet és Főiskolát Végzett Magyar Nők Egyesülete pécsi csoportja számos káros társadalmi jelenség ellen emelte fel szavát. 1938-ban a koktélivás szokása elleni küzdelmet tűzték zászlajukra.

Az egyesület 1938. január 15.-i választmányi ülésén az alábbi indítványt fogalmazta meg az egyik tagtárs:

"Mi diplomás nők a modern társadalmi élet leghivatottabb őrei vagyunk. Kötelességünk küzdeni annak kinövései ellen s azt a külföldről jövő veszedelmes behatásoktól megóvni. Jelenleg nálunk szintén külföldről importált veszedelmes hóbort kezd mindjobban tért hódítani. A koktélivás divatjára gondolok. Külföldön, ahol ez az elegáns pálinkaivás már régebben divatban van már rájöttek annak romboló következményeire. A legelőkelőbb lapok vezércikkekben küzdenek ellene, statisztikai adatokkal támogatva indokaikat. A koktél a legártalmasabb szeszfajtákból kevert pálinka, amelynek gyakori élvezete az idegrendszert aránylag rövid időn belül teljesen szétroncsolja. A külföldi lapok cikkei kimutatják, hogy mióta a koktélivás általánossá lett, az ifjúkori őrültek és epilepsziások száma ijesztő arányban megnövekedett. Míg a közönséges pálinkaivás az alsó néprétegeket lassan pusztítja, a koktélőrület a művelt középosztályból szedi áldozatait a modern életritmusnak megfelelő gyorsasággal.
A veszély mind a két nemet fenyegeti, mert a „koktél” elegáns és idegenhangzású neve alatt férfi és nő egyaránt rászabadul a pálinkaivásra.

Különösen a 18 és 30 év közötti fiatalság van veszélyben, vagyis az a korosztály, amely szívesen szórakozik. Amikor a szórakozni vágyó ember elmegy kávéházba, bárba, természetesen azt fogyasztja, amit akar, sajátmagát éri a felelősség. Ellenben amikor a most annyira divatbajött családi összejöveteleken vesz részt, azt fogyasztja, amit a háziasszony nyújt. A modern háziasszony többek közt koktélt kínál, nem gondolva arra, hogy vendégét tulajdonképpen méreggel kínálja. Pár évvel ezelőtt agilis úriasszonyok még teadélutánokat rendeztek mindenféle célokra. Ma a „koktélparti” megbuktatta az ártatlan teaivást. A koktélparti a modern ember egyik társadalmi megnyilatkozásává lett s nem elegáns az a nő, akinek nincs egy úgynevezett koktélruhája. Írják ki nyugodtan magyarul: „pálinkás összejövetel”, hogy a gyanútlan ember is tudja, hogy tulajdonképpen miről van szó.
A „koktél” elegánsan hangzó szava mögött örvény rejlik, mely a magyar ifjúságot, a magyar jövőt elnyeléssel fenyegeti. Ránk diplomás nőkre és háziasszonyokra vár a feladat, hogy ezt a förtelmes szokást kiirtsuk. Ennek a feladatnak a megoldását úgy képzelem el, hogy diplomás nő és háziasszony először is ne kínáljon koktélt, ne igyék koktélt s ahol egy koktélparti megrendezéséről van szó, ott tudását és tekintélyét latba vesse, hogy annak létrejöttét megakadályozza. Tagtársaink és főleg az orvosok írjanak a napilapokba cikkeket a közönség felvilágosítására. Az emberek általában jobban féltik testüket, mint lelküket, azért egy orvos szavának mindig nagyobb hitelt adnak."

Az indítvány nyomán az egyesület tagjai megkezdték a harcot Pécsett a koktél ellen.

Forrás: Dunántúl 1938. január 16.