A Pécsi Izraelita Jótékony Nőegylet története nem lehet ismeretlen a Pécs város története iránt érdeklődő Olvasók körében, hiszen több kiadást is megélt Radnóti Ilona muzeológus azon tanulmánya, amely a szervezet dualizmuskori históriáját foglalta össze. Ezen írás is elsősorban az ő kutatási eredményeire támaszkodik, de kiegészíti őket ebben az összefüggésben még nem közreadott adatokkal is.
A legelső kizárólag nőket tömörítő pécsi egyesület Fuchs Verona elnökletével alakult meg 1869. július 15-én.[1] Az modernizált zsidó családok jobb módú nőtagjaiból verbuválódott csoport legfőbb feladatának a hitközség szegénysorsú tagjainak gyámolítását tekintette. Kiemelt figyelemmel voltak a hölgyek irányába. Gyermekágyasok, özvegyek, keresőképtelenek, árvák segélyezése, házasságkötésre készülő szegény hajadonok anyagi támogatása mindig elsődleges küldetésnek számított, de gondoskodtak a városon átutazókról is. Helyi középiskolásokat és külföldi egyetemen tanuló nőtársaikat egyaránt tanulmányi segélyekkel gyámolították. Tevékenységük finanszírozását tagdíjakból, adományokból, alapítványokból és rendezvények bevételeiből oldották meg.[2]
Közvetlenül az egyesület alapítását követően, 1869. július 22-én került sor az izraelita hitközség új zsinagógájának felavatására. Az új imaház kegyszerekkel való felszerelése kiváló alkalom volt a Nőegylet első reprezentatív megnyilatkozására. Tagjai jóvoltából szentélyfüggöny, esketési mennyezet és asztalterítő is került a liturgikus tárgyak közé.[3] A hitközség 1894. évi eseményeiről megemlékező jegyzőkönyv is beszámol egy a zsinagógának tett adományozásról: „Jánosi Engel Lenke úrhölgy és társnői egy díszes és ritka műbeccsel bíró imaasztalterítőt ajándékoztak a hitközségnek (…) Az elöljáróság hálás köszönettel fogadta a hölgyek eme nagylelkű adományát s elrendelte, hogy e ritka műbeccsel bíró imaasztalterítőt a nagy templomi imaasztalra helyeztessék, honnan találó és fenséges ékítményeivel hirdesse, hogy hölgyeink szívében a vallásosság és kegyelet kialvóban nincsen s dicső őseinkhez képest ők is a szentély fényének és méltóságának emelését szent joguknak tekintik.”[4]
Az egyesületi munka a rászorulók felkutatásából és rendszeres látogatásából, a karitatív célú rendezvények tető alá hozásából, jótékonysági intézmények felállításából és működtetéséből állt. Az egyes tevékenységi körök hatékony koordinálása érdekében választmányukban külön jótékonysági-, gyűjtő- és vigalmi bizottságot állítottak fel. Állandó támogatásban elsősorban keresőképtelen özvegyek részesültek. Az 1880-as évek második felében mintegy 25-30 személy (család) kapott ebben a formában segítséget. Az alkalmi segélyek kiosztására az egyéni kérvények választmányi elbírálását követően kerülhetett sor. Ilyen címen általában 80–170 fő nyert támogatást. Szintén folyamodni kellett a hozomány jellegű 30–60 korona összegű támogatásért. A segélyezés jelentős hányada naturália kiosztása formájában valósult meg. Évente 40–50 család kapott téli tüzelőt, 40–100 család ünnepi élelmiszert és 25–40 iskolás gyermek ruhaadományt. Az egylet állandó orvost alkalmazott és maga fedezte a szükséges gyógyszereket és kezeléseket.[5]
Az Erzsébet Tudományegyetem Pécsre költözésének hírére a hitközség tagjai elhatározták, hogy a Zsidó Magyar Főiskolai Hallgatók Országos Szövetségével együttműködve adománygyűjtést és jótékony estélyeket szerveznek, hogy bevételeikből a zsidó egyetemi hallgatók számára menzát létesítsenek. A Nőegylet képviseletében Greiner Gizella orvosnő vett részt a munkában, amelynek sikerét bizonyítja, hogy már 1923. október 1-jén megkezdhette működését az intézmény, az egykori tápintézet helyiségében (Munkácsy Mihály u. 4.).[6]
Deutsch Zsigmondné egyesületi elnök
Már 1894-ben megteremtődött az a pénzügyi alap Fischer Mór hitközségi ellenőr özvegye, Schwarz Ernesztin alapítványa (21000 korona) jóvoltából, amely egyéb felajánlásokkal kiegészülve lehetővé tette, hogy 1927-ben a hitközség megvásárolja a Rákóczi út 14. sz. alatti házat (a Rét u. és Rákóczi út sarkán, az elmegyógyintézet szomszédságában). A gyors átalakítások és a felszerelés megtörténtét követően, 1927. május 15-én sor kerülhetett a hitközség Szeretetházának megnyitására, amelynek célja volt, hogy fedelet és ellátást biztosítson „az élet hajótörötteinek”. A saját fürdővel és orvosi rendelővel bíró intézmény fenntartásáról, konyhájának működtetéséről a Chevra Kadisa és a Nőegylet együttes erővel gondoskodott.[7] A 14–16 férőhelyes intézményt 1938-ban áthelyezték a jánosi Engel Adolf (ma Goldmark Károly) és Timár utca sarkán álló épületbe. A hideg-meleg vízzel ellátott, jól felszerelt szobákban itt már 46 személy elhelyezésére nyílt lehetőség.[8]
A Pécsi Izraelita Jótékony Nőegylet fennállása során csatlakozott több országos nyomorenyhítő akcióhoz, valamint az Országos Izraelita Patronázs Egyesülethez, jó kapcsolatot ápolt a Pécsi Jótékony Nőegylettel, amellyel együttműködve rendezte be 1888-ban a Pécsi Országos Vásár és Kiállítás nőipari pavilonját. Az egyesület taglétszáma a 19. század végén elérte a 300 főt, 1944 áprilisában 415 taggal rendelkezett, feloszlására 1944 júniusában került sor.[9]
[1] 1929-ig további elnökei voltak: Alt Júlia, Schulhof Adolfné, Weiller Sarolta, Grünhut Adél, Hirschfeld Sámuelné, Ullmann Károlyné, Justus Miksáné, Deutsch Zsigmondné. Alelnökök, illetve vigalmi bizottsági elnökök voltak: Stern Károlyné, Bőhm Márkné, Krausz Jenőné, Kengyel Mórné, Radnai Emilné, Reich Vilmosné, Sonnenfeld Gézáné, Roth Sándorné. Weisz 1929. 66.
[2] Radnóti 2012. 94–96.
[3] Weisz 1929. 23.
[4] Hitközségi Jel. 1895.
[5] Radnóti 2012. 104.
[6] Weisz 1929. 45.
[7] Weisz 1929. 66.
[8] Az épületet 1944. március 19-én a Gestapo vette birtokába. Vörös István Károly: izraelita szeretetház. PL 2010. I. 342.
[9] Radnóti 2012. 106.
