„Vasárnap háromezer látogatója volt a pécsi strandnak
Pécs, július 6. A kánikula hónap ugyancsak áprilisi tréfát űzött velünk: egyik nap édesen mosolygott le ránk a nap, a másnap beborult és a pécsi utcák velencei lagunákhoz hasonlítottak, azzal a különbséggel, hogy az árvizek és vadvizek tetején nem gondola, hanem a gyalogjáró közönség elázott fatalpú cipellői úsztak. Ennek következtében a strandélet megbénult. 
Az elmult vasárnap volt az első igazi kánikulai nap és a balokányi strandon mintegy háromezer vendég hűtötte le magát a medence friss hullámaiban. Igaz, hogy ennek a nagy embertömegnek csaknem fele a boxmérkőzésnek köszönhető, mert a sportszerető közönség is szép számmal vonult ki a strandra.
A strandnak nem kis vonzerejét teszi a gyönyörű park, nyárfáival, platánjaival, búsongó szomorúfüzeivel és a meseszép virágágyakkal övezett tó, amely fölé panaszos melankóliával hullatja levelét a tóparti nádas. A tó tükrén vidáman ficánkolnak a falánk aranyhalak, amelyeket mindig kenyérmorzsákkal etet a látogatók közül valaki.
A mai nap közönsége alig üti meg felnőttestől és gyerekestől a kétszázat. Ez a szám a hatalmas területen annyira megoszlik, hogy szinte úgy látszik, alig lézeng benne közönség. A mikrofon divatos slágereket közvetít, amelyet a pecsenyevörösen sütkérező vendégek csendes rezignációval hallgatnak. A fiatal gyerekek azzal szórakoznak, hogy kergetőznek a parton és egymást a vízbe dobálják. Természetesen olyan zsivajjal és fröcsköléssel, hogy a nők sivalkodva futnak el előlük szerteszét. Mert vigyázni kell a hajra a strand víz nem tesz jót a vízhullámoknak.
A vízmedence fölött megjelenik egy hárommotoros bombázógép, a fiatalság legnagyobb örömére, akik hangos kiabálással, integetéssel akarják magukra vonni a pilóta figyelmét, abban a reményben, hogy legalább is egy dugóhúzót vagy bukfencet csinál a gépével. Azonban a pilóta túlmagasan lebeg a strand felett és nem veszi észre a gyermekek karlengetését és más gondja van, mint a gyermekek szórakoztatása.
Egy szőke kisfiú madárfiókát szorongat a kezében. – A medencéből fogtam ki – mondja – majdnem belefulladt. Fogalmam sincs hol keressem a fészkét, amelyből kihullott. Biztosan sír utána az anyukája, apukája. Most elviszem haza, kalitkába rakom és ha kinő a szárnya, elengedem – lelkendezi a kisfiú csillogó szemmel és nekiiramodik az úton az utca felé.
Pizsamás, shortos vagy feltűnően kifestett nőket ma már csak elvétve látni a strandon. A gumicipőket is felváltotta a háborús és higiénikus faszandál. A mai háborús világban a nők is praktikusabbak lettek, mint a békevilágban. A strandokon nem divatbemutatókat akarnak tartani, hanem élvezni az Isten csodálatos, gyógyítóerejű napfényét. Azonban volt mégis ma valami, ami feltűnést keltett a strandon. Egy egyszerű, régimódi fürdőruhás, molettes nő, aki strandtáskájából rántott csirkemellet szedett elő és jóízűen falatozta finom, fehér házikenyérrel. A látványnak annyi bámulója akadt, mint békében egy feltűnő szépségű divatdámának.”

/Pécsi Napló 1943. július 6. 2./

(A képen a Balokány strandfürdő 1933-as állapotában kép forrása:   http://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=F%C3%A1jl:Balok%C3%A1ny_1933.jpg&filetimestamp=20091208084743/ )