1919-ben számos kommunista röpirat látott napvilágot, amelyek gyakran foglalkoztak a nőkérdéssel. A nő felszabadítása a kommunista társadalomban című írást forgatva kirajzolódik a „kapitalista dísznő” képe, aki életének minden szegmensében tökéletes ellenpontját jelenti az eszményi proletár asszonynak. A nevezett forrás segítségével az alábbiakban azt tekintem át, hogy a kommunista ideológia miként jellemezte a nem proletár nők körét.

Az optimista hangulat, amelyben a mű keletkezett, egy olyan történelmi pillanat, amely azzal kecsegtetett, hogy leszámolva a régi renddel, a kapitalista társadalommal, eljött az idő, hogy a kommunista szellemben újjászerveződő társadalom bebizonyítsa, hogy mennyivel magasztosabb értékrendet képvisel.

A kapitalista nő elfoglaltságai, élethelyzete
A röpirat szerint: „a kapitalista társadalom (…) a nőt is a kizsákmányoltak sorába állította, kevés, ügyesebben s szerencsésebben elhelyezkedő nő javára.” A házasságban is csak azoknak a nőknek volt jobb dolguk, akik gazdagabb családból származtak, amelynek vagyona kizárólag más emberek könnyéből, verejtékéből, véréből gyarapodott. „a rabszolga nők és kihasznált, éhbérért dolgozó férfiak munkájából élő gyáros, bankár, kereskedő, vagy korrupt kapitalista politikus és árdrágító asszonya öt cselédet tarthatott s élete abban merült ki, hogy kezét díszítse, a kultúra minden raffinmente-jával kieszelt toilettekkel, egy üveg parfümre több pénzt adjon mint egy banktisztviselőnő fizetése, hogy összeállítsa a gazdag menu-t, hogy ragyogtassa szépségét az opera, vagy az estélyek csillárainak fényében. (…) a kapitalista disznőnek, a nő legszentebb érzése, az anyaság forrása, embertenyésztésre kibérelt dadák révén a kizsákmányolás ujabb forrása volt… 

A várandósság élménye
A kapitalista, kiváltságos nő házában a várandós állapot lázas, boldog izgalmassággal telt családi állapot volt, híres tanárok jönnek-mennek, az anya és hozzátartozói nagy gonddal állitották össze a baba kelengyéjét. (…) Az természetesen nem szoptatta maga az ujszülöttet, hanem egy dadát hozatott, aki gyermekétől vontak el, uj kisasszony is kellett, mert a gyermek kelengyéjének rendbentartása s más megnövekedett háztartási gondok elvonhatták volna a kapitalista háztartás napfényét a hivalkodástól, a testi és lelki díszelgéstől. A szülés után az asszony természetesen elegáns klimatikus helyre ment, ahol alaposan regenrálta magát s a család viharzó öröme mellett, pirosan, uj életkedvvel eltelve, ragyogva, hatalmas kofferekkel és kalapskatulyákkal tért haza az üdülésből. A gyermekét is a kezébe vette néha. Ó igen. Hiszen ő is anya volt. De csak akkor, ha ez neki kellemes volt, ha terhére kezdett lenni, odaadta a fizetett rabszolgák kezébe. (…)

A szerelem beteljesülésének lehetősége
A kapitalista nő érzelmi életét is kiélhette. Ha férje mellett nem találta meg ösztönének s érzelmeinek kielégítését, a kényelemben és puhaságban élő nők szabadabb erkölcsével kereste a kielégülést. Annyi szabadsága, alkalma s mentsége volt erre, amennyit akart. (…)

A kapitalista nőnevelés kritikája
A kapitalista társadalomban élő nő tragikumában a legrettenetesebb az volt, hogy a nőnevelés és családi irányítás erkölcse tette a kapitalista élet kizsákmányoló elveit. A kapitalista társadalom fogalmi körében nevelkedett nőknek azért lesz nehéz a kommunista forradalom erkölcsi világába való áthelyezkedés, mert a kapitalista leánynevelés erkölccsé avatta a henyélést. „Jól férjhez menni”, ez volt a jelszó „Jó partit fogni”, ez volt az anyák minden gondja s kevés kivétellel erre is nevelték leányaikat. Az egész leánynevelés és társas érintkezés nem volt egyéb, mint a kultúra, a divat, az öltözködés, a zene, irodalom, a műveltség külső mázának segítségével minél tetszetősebben a férfiak elé állítani a nőt, a férfiak nemi érzéseire hatni s a leányt a vásáron jól elhelyezi. (…)”

Az utópia szerint az új világban a
„kapitalista kitartott, disznő eltünik, de helyébe lép a dolgozó, a szabad érzelmi életet élő, erkölcsileg emelkedett nő, aki sem testét, sem lelkét áruba bocsátani nem kénytelen, hanem női méltóságának helyességével és büszkeségével illeszkedik bele a nagy kommunista közösségbe.”

Forrás: A nő felszabadulása a kommunista társadalomban. Közoktatásügyi Népbiztosság, 1919.
Kép forrása: Veréb Jankó 1896.