Farsang 1935. – Nyilatkozik a 16 éves első bálos, - a legszebb koru hölgy, - a fiatalember, - a mama, - egy békebeli öreg úr és a cigány.
Pécs, február 9. Farsangi naptárunk ugy meghizott, hál’ Istennek, hogy öröm ránézni. Pedig alig pár hete csak, hogy megnyitottunk. Azóta szünet nélkül áll a bál. Minden áldott este találkozom frakkos, szmokingos urakkal, estélyi ruhás hölgyekkel, akik óvatosan jönnek-mennek az olvadt hólétől borított járdán. Természetesen akadnak olyanok is, akik autón járnak bálozni, de ezek kevesen vannak. A báltermek halljában minden csendes. Mi ez? A jónevelés diadala? A soupé után ugyan egy kicsit kivirul a jókedv, de ki kell hangsulyoznunk: nem tul hangos, még hajnal felé sem. Egyébként minden rendes: csillogó, exkluziv és hangulatos. S mégis van valami a forró báli levegőben, a szikrázó villanyfényben, a szellemes, lehelletfinom bókokban, vlami – nem tudom, hogy mi – ami itt ránehezedik a kitörni készülő jókedvre, ami mindent letompítani igyekszik, ami rendellenes, ami nem „olyan” hangulatos ami nem hangos. Valami…
Kérdést intéztem az 1935-ös farsang valamennyi főszereplőjéhez, sztárjához, és statisztájához. Majd kiderül a feleletből, hogy mi az a valami…
A tizenhat éves
Ez az első bálja. Arcán az anyai hatalommal hivatalosan engedélyezett első kis sminkelés. A rutin nélkül felkent ruzs és a puder. Egy kicsit affektál, de ezt is meg lehet bocsátani neki. Csalódottan mondja: Egészen oda vagyok. Nagy hűhó semmiért. Már két hónappal a bál előtt nem voltak nyugodt éjszakáim, ugy izgultam, remegtem, nem sokára meglesz az első bálom, amitől valami különöset, valami rendkívülit vártam és most ugy látom, alig különbözik egy éttermi tánctól. Csak a terem nagyobb és a tangóvilágítás helyett a csillárok égnek a mennyezeten és az, hogy itt mindenki frakkban, estélyi ruhában táncol. A mama folyton azt mesélte, hogy „hja, az én időmben…” Órákig tud mesélni az ő első báljáról… Én nem tudom mi van velem, csalódást érzek…
„A legszebb koru hölgy”
A báli szezon tulajdonképpen elsősorban és főképpen neki szól. Kora: huszonöttől-harmincötig, pontosan nem lehet megállapítani, de miután udvariasság nélkül nem nagyon tehetném, nem is kutatom. Bizalmasan elmondja, hogy „hivatalból” van jelen. Ez a negyedik bálja és nem akart eljönni már unja az egészet. De a mama nyagatta és muszáj volt eljönnie, mert férjhez kell menni. A mama dühös, mert ő a negyedik bálján, már a nyolcadik kérőjét kosarazta ki, ma pedig… De ugysem fog palit fogni, biztosan tudja, hogy csak a mama kedvéért csinálja végig…
A mama
Könnyű felismerni, mert a bálterem szélén ül és ugy fordul a tizenhat esztendős Zsuzsika után, mint a napraforgó a Nap felé. Mindenek előtt tagadja, hogy mama lenne, ezután minden átmenet nélkül megkér: figyeljem meg, milyen jól mulat a lánya. „Majd széjjel szedik” – mondja. Azért jobb szeretné, ha nem mulatna a kedves lánya ilyen vehemens iramban. Régebben hosszabbak voltak a táncok és Isten tudja – talán eredményesebbek is.
Én igazat adok a mamának.
A „nősülendő”
A keményített ing, a lakkcipő, az áramvonalas szmoking gallér, minden ruhadarab snájdigul áll rajta. Profilban Gusztáv Fröhlichez hasonlít. Becsület szavát adta, hogy a szmokingja nem kölcsönzött. Saját. Egyébként szörnyű dilemában van. Nem tudja melyik korosztályt favorizálja. A 16–18 évesek egészen veszélytelenek, de hát ezekből már mégis „kinőtt”. Viszont a sztárkorosztály, a 18–28 esztendősök mindenre elszánt hadserege: kikerülhetetlen házassági csapdákkal telepített terület. Veszélyes zóna.
Hát nem sajnálatraméltó ez a magas, szőke fiatalember? Alig győzöm vigasztalni és bátorítani. Gyerünk tovább…
A békebeli öregur
ott forgolódik a büffé környékén. Frakkja gomblyukában melegágyi szekfű fehéredik. Mosolygó szemén monokli csillog. Mindig nevet. Hehehe. A hölgyek szebbek mint valaha. A hangulat? Hehehe. Az se rossz! A pénzből kevés van, az igaz. Hehehe. De nem baj. Hehehe.
A cigány
Szerinte nem komoly az egész. A békevilágban- mondja, instálom, akkor igen. Akkor még volt hangulat: az emberek vagy duhajok voltak, vagy óvatosak. De egyszerre óvatosak és duhajok nem voltak. Kettétépett százpengőssel mulattak, egyik felét homlokomra ragasztották, másik feléért meg huztam. De ki akar ma kettétépett százpengőssel mulatni? Ki akar? Én nem!
Forrás: Pécsi Napló 1935. február 10. 4. oldal
Képek forrása: Veréb Jankó 1896. évfolyam
