Árvai Tünde történész blogja

Elfeledett pécsi nők nyomában...

Elfeledett pécsi nők nyomában...

Férfiak a csipkeblúz hálójában?

2014. augusztus 25. - Á.T.

A nők a hivatalban
Egy uriasszony levele

csipke.JPG

"Engedje meg Szerkesztő úr, hogy h. lapjában a mai nőkérdéshez szerény tehetségem szerint én is hozzászóljak. Nemcsak a lapokból ismerem e tárgyat, volt és van alkalmam a nőhivatalnokok között gyakran megfordulni és így saját tapasztaimat szeretném e kérdésben papirra vetni. Én mint komoly anya, feleség, sokat foglalkoztam e témával s tisztán akartam látni azt, hogy a nőknek a hivatalokba való ilyen tömeges tódulásából mi haszon van? Mit érnek el avval, hogy ugyszolván kiragadva a férfiak kezéből a kenyérkeresetet, ők akarnak a teremtés urai lenni? Beláthatatlanul sok rossz következménye lesz ennek. Tessék elgondolni a rengeteg családapát, ki lesznek szoritva s azt a sok szegény családot, melyek ezért a nyomorral küzdenek! Azt a sok napirenden levő családi egyenetlenséget, válást, tragédiát, mit sok családban a nők e kierőszakolt helyzettel megteremtenek! Mert nemcsak a nyomor, hanem a féltékenység e rettenetes férge a szíveknek, ez fog még csak ezután hatalmaskodni. S jogosan is! El sem tudok képzelni nőt – ha szereti a férjét – ki nyugodtan tudna lenni arra a gondolatra, hogy most az ő férje Isten tudja, hogy hány szépséges és talán kacér leánnyal kénytelen együtt dolgozni egész napon át, hónapokon, éveken keresztül. Hátha még látja s az a szegény feleség azt a toalettet, mit a mai kor hölgyei viselnek. A legenyhébben szólva, csupasz karokkal, kebellel és a legujabb divat szerint csupasz vállal is (Pardon! Póktól szövött csipke fedi) dolgoznak ott, hol a komoly munkához komoly toalett, sok helyen egyenruha kellene! Ha a nő komoly férfimunkát vállal ne tudna hát hivatásának megfelelő komoly toalettet viselni lehet azért például nyári időben szellős, mert hiszen hajdanában feddhetetlen életű hölgyeink rendelkeztek lenge ruhákkal mennyivel inkább kaphatók és készíthetők azok ma! De sajnos, a mai nőket nem annyira a kenyérkereset – tisztelet a komoly kivételeknek – mint inkább a nyilvános élni vágyás viszi arra, hogy hivatalt vállaljanak, hol jobban lehet udvarlókat – barátokat és főleg kollégákat szerezni és úgy vélik, hogy jobban beleakadnak az urak a póktól szőtt igazi átlátszó hálóba, mit nemcsak a keblükön viselnek, hanem a legédesebb mosolygásukkal, a legvakmerőbb magaviseletükkel különösen a tapasztalatlanabb férfiak elé tartanak. A kollégákat különösen szeretik, mert hiszen ezekkel szemben nagyon sokat engedhetnek meg maguknak ugy a hivatalban, mint azon kívül. Itt tehát komoly férfiak és nők, különösen hivatali főnökök, igazgatók stb. volnának hivatva munkába lépni, hogy megmentsenek sok ezer családot a nyomortól, a tragédiáktól, sok ezer gyermeket az árvaságtól. Szigorubban kellene felügyelni ugy a toalettekre, mint az erkölcsre s különösen a hivatali beosztásra, hogy ha már az a sok fiatal leány, az a sok korosabb hölgy tényleg kénytelen fakanál és tű helyett tollat forgatni a kezében, forgathassák külön és nem férfiak állandó társaságában, hol bizony a leányok valami épületes dolgot nem tanulhatnak s én úgy hiszem, hogy az állandó együttlét kényes helyzetet teremt.

A férjek és fiatal apák pedig vegyék lelkükre a családjuk sorsát jobban s szálljon el szívükhöz az az elrebbenő sóhaj mi a gyermekeit védő, a férjét szerető és féltő nő lelkéből fakad."

 Forrás: Dunántúl 1913. június 28. 1. oldal

A bejegyzés trackback címe:

https://pecsi-notortenet.blog.hu/api/trackback/id/tr836635411

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása