A város első szakmai nőegyesületét a Pesti Mária Dorothea Tanítónők Egyesületének fiókszervezeteként 1896. március 14-én hozta létre a községi polgári leányiskola három vezető pedagógusa: Futima Sarolta, Ujváry Kamilla és Thaly Lujza. A néhány évvel később már Pécsi Tanítónők Egyesülete néven működő közösség 1933-ban 132 (65 rendes és 67 pártoló), 1943-ban 105 (56 rendes és 49 pártoló) tagot számlált. 1896 és 1941 között az elnöki pozíciót Futima Sarolta töltötte be. Őt az egyesület élén 1941-től a belvárosi elemi iskola igazgatónője, Decleva Ilona követte.
Az egylet legfontosabb céljának tekintette, hogy összefogja a városban és környékén élő tanítónőket az összetartozás érzésének erősítése érdekében. Az 1940-es évek közepéig a tagok hetente szakmai összejöveteleket tartottak. Ezeket kiegészítették barátságos tagtársi összejövetelek is a Mecsek Üdülőszállóban vagy a Pécsi Jótékony Nőegylet székházában. Rendszeres nyilvános előadások és szűkebb körű összejövetelek rendezésével kívánták kielégíteni azon igényüket, hogy a nőneveléssel kapcsolatos neveléselméleti és didaktikai fogásokat illetően naprakészek maradjanak. Nyelv- és szövőtanfolyamok, pályadíjak jelentették az önképzés eszközeit. A zenekultúra fejlesztése érdekében vásároltak egy zongorát, amely az egyesület hivatali helyiségéül szolgáló polgári leányiskolában, a Mária 4. sz. alatt lelt otthonra. Több mint 350 kötetet foglalt magába az egyesületi könyvtár és számos periodikára fizettek elő (pl. Vasárnapi Újság, Pécsi Napló, Új Idők, Süddeutsche Monatshefte, Nemzeti Nőnevelés, Népművelés, Tanító, Divat Szalon, Napkelet, Magyar Család, Tündérujjak).
Részlet az egyesület pénztárkönyvéből
A pedagógiai tárgyú tudományos diskurzusban való aktív részvétel biztosítása érdekében a szervezet csatlakozott a Baranya Megyei Általános Tanító Egyesülethez, a Magyar Országos Tanító Egyesülethez, a Pedagógusok Egyesületéhez, majd a Pedagógusok Szakszervezetéhez is. Ezek választmányában rendszeresen legalább egy taggal képviseltette magát. A helyi (Néptanoda, Népművelők kalauza majd Kalauz) és országos (Nemzeti Nőnevelés) pedagógiai lapok hasábjain időről időre olvashatóak voltak a tagok értekezései. Előszeretettel foglaltak állást a tanítónők jogállását érintő ügyekben is. Ennek jegyében küzdöttek a férfi kollégákkal egyenlő bérezésért és a nők VII. fizetési osztályba lépéséért. Ezeken túl felelősségüknek tekintették a munkaképtelen vagy bármilyen okból segélyre szorult pedagógus kolléganők és szerény körülmények között élő diákok erkölcsi és anyagi támogatását. Az éves tagdíjakon felül az időről-időre a városi közönség számára színvonalas szórakozást biztosító műsoros délutánok rendezéséből befolyt bevételek tették lehetővé a rendszeres adományozások megvalósítását. A második világháborút követően az egyesület újraszervezte sorait és néhány évig még működhetett, ám 1948-ban belügyminiszteri rendeletre feloszlatásra került.
Forrás: A Pécsi Tanítónők Egyesületének anyaga. MaNL BML Egyesületi Alapszabálygyűjtemény
