A szerb megszállás alóli felszabadulást követően egy a Pécsre irányuló amerikai segélyakció meghatározó szerepet játszott a nyomorenyhítésben. A szállítmányok elküldése előtt James Pedlow kapitány az Amerikai Vöröskereszt Társaság kiküldötte meglátogatta városunkat, hogy találkozzon annak tisztikarával és felmérje a helyi igényeket. A kapitány 1921. szeptember 7-én tett pécsi látogatása valóságos népünnepély volt a város társadalmának, de különösen annak a 2000 főt számláló gyermekseregnek, amely már reggel 9 órától gyülekezett a Felső Sétatéren, hogy méltóképpen köszönthesse a „jótékonyság kapitányát”.[1]

Pedlow kapitány Budafokon

A város szociális kérdéseiben illetékes személyekkel folytatott tárgyalások alkalmával Pedlow kapitány előrebocsátotta, hogy a kórházaknak és az árvaházaknak külön utalnak ki segélyt, a többi anyagot pedig a Magyar Asszonyok Nemzeti Szövetsége pécsi csoportjának tagjaiból verbuválódó központi bizottság fogja kiosztani. A leküldendő anyag nem készen fog érkezni, hanem a kiosztás előtt még sok tennivaló akad majd vele. A sok gombból, cérnából és gyapjúfonalból saját kezűleg kell majd a vállalkozó szellemű asszonyoknak szvettereket és harisnyákat varázsolniuk. Lábbelikből biztosan hiány lesz, mert sajnos a budapesti raktárban is csak korlátozott számban találhatóak. Pedlow sajnálatát fejezte ki, amiért csak megkésve ürítették ki Baranyát, mert három hónappal korábban sokkal nagyobb mértékben tudott volna segíteni.

James Pedlow távozása után megkezdődött a lázas készülődés a küldemény fogadására, és ami ennél is fontosabb, annak kiosztására. A bizottságnak nem volt könnyű dolga a rászorulók jegyzékének összeállításakor. Az összeírásba ugyanis fel kellett venni a hadiárvákon túl a Szociális Missziótársulat védenceit, valamint minden olyan egyesületi szegényt, aki korábban is rendszeresen részesült a segélyekből. Mindenekelőtt azonban előnyt élveztek a köztisztviselők gyermekei. Megfogalmazódott egy olyan elvárás a jegyzék összeállítóival szemben, hogy a kedvezményezettek legalább fele részben a fenti csoportból kerüljön ki. Ezt azzal indokolták, hogy a köztisztviselők általános életszínvonala vészesen leromlott a világégés évei alatt, és a felszökő árak miatt egyre romló gazdasági helyzetet csak súlyosbították a megszállás okozta nehézségek. A köztisztviselők (a társadalom alsóbb rétegeivel egyetemben) a túléléshez szükséges élelmiszerek beszerzése érdekében kénytelenek voltak áruba bocsátani minden mozdítható vagyonukat, ez azonban teljes lerongyolódásukhoz vezetett.[2] Az 1921-es esztendő őszi hónapjaiban a Julián internátusban székelő MANSz-tagok folyamatosan fogadták az adományokra jelentkezőket.[3] November közepére olyan népesre duzzadt a lajstrom, hogy kénytelenek voltak közleményben értesíteni Pécs lakosságát, hogy hagyjanak fel a jelentkezésekkel, mert a listákat lezárták. Az összeírás befejeztével is napról napra tömegek zarándokoltak a bizottsághoz. Korábbi távolmaradásukat tájékozatlanságukkal illetve hátráltatottságukkal magyarázták.[4] A bizottság 1921. november 17.-e után már nem fogadott el jelentkezéseket, mert úgy ítélték meg, hogy a jelentkezők gyarapítása már a részesülők érdekeit veszélyeztetné. A kimaradó tömegeket azzal vigasztalták, hogy Pedlow legközelebbi segélycsomagjának érkezésekor majd ők lesznek az elsőszámú kedvezményezettek.[5]

A segélyszállítmány pontos érkezésére nincsenek adatok, de a kiosztást előkészítő munkálat és a nyersanyagok feldolgozása elhúzódott egészen ősz végéig. Mikor 1921. november 27-én Dr. Késmárky István[6] meglátogatta a MANSz pécsi tagjait a Julián egyesület székházában, a legnagyobb munkában találta őket. Tapasztalatairól egy szinte magasztaló cikkben számolt be a Dunántúl hasábjain. Az egyesület vezetői mellett folyamatosan a kijelölt helyiségben tartózkodott 12-14 pécsi nő és leány, akik „legyártották” a küldött nyersanyagból a kiosztásra váró ruhadarabokat és elkezdték az adomány szelektálását is. „Hogy ez minő óriási munka, kitűnik abból, hogy kiosztásra és feldolgozásra vár: 13 ezer yard szövet, 670 sveater, 678 hósipka, 282 sál, 3120 törölköző, 100 lélekmelegítő, 5 mm. pamut, 577 kész gyermekruha, 270 kész alsószoknya, sok női és férfi ing és alsónadrág, 1000 női és 1526 férfi harisnya, 55 gyapjú kendő, több csecsemő kelengye, egy láda cipőfűző, borotvaecset, egy láda rágógumi stb.”[7] Az összefoglalóból azt is kiderült, hogy az elkészült gyermekruhákból kiállítást is tervezett a helyi fiók, hogy aztán a városi közönség által már megcsodált darabokat eljuttassák az új tulajdonosaikhoz. A rendezvényre természetesen Pedlow kapitány is hivatalos lett volna, aki különösen híres volt gyermekszeretetéről.[8] A pécsi asszonyok minden tehetségüket kamatoztatni igyekeztek a remekművek készítésekor, hiszen abban reménykedtek, hogy a kapitány újabb szállítmánnyal fogja majd fáradozásaikat meghálálni.[9]

A bő két hónapon át tartó fáradságos munka gyümölcse végül december hónapra beérni látszott. Megkezdődött az adományok kiosztása a korábban abc rendben listába vettek számára (kizárólag az igazolásul szóló, korábban kiadott számok felmutatásával), utcák szerint haladva. A kiutalt csomagok két hét alatt (december 5. és 19. között) szinte mind egy szálig elfogytak.[10]

1924 februárjában is érkezett Pécsre egy az amerikai magyarság által országunknak küldött adományszállítmányból, amelyből 65 kilónyi jutott el ide hozzánk. A polgármesteri hivatal az ínségakciót bízta meg a csomag tartalmának szétosztásával, feltételezhető, hogy ebben a bizottságban is megtalálhatóak voltak MANSz–tagok, bár erről a források konkrétan nem adnak számot.[11]