Pécs 18-19. századi oktatási intézményhálózatának vizsgálatakor vált számomra világossá, hogy neveléstörténeti összefoglalóink méltánytalanul keveset foglalkoznak a magánintézmények méltatásával. Ennek oka elsősorban a gyér forrásadottságokban keresendő, de nem minden esetben tartható ez az érv. Werner Magdolna Zrínyi utca 1. szám alatt működő leányiskolája és neveldéje fennállásának 25 esztendeje alatt 1755 leány oktatásáról gondoskodott, saját tanulmányi értesítőt publikált, mégsem találjuk nyomát a szakirodalomban.
1868 őszén két osztályban összesen 28 növendékkel kezdte meg működését a Werner Magdolna képesített tanárnő tulajdonában lévő oktatási intézmény. A Pécs belváros területén egykor működött leánynevelő intézmények lajstromából kitűnik, hogy a 19. század utolsó harmadáig kizárólag a ferences harmadrendi, majd a Miasszonyunk rend apácái és az egyes magániskolák biztosították az intézményes leánynevelés kereteit. Werner Magdolna felismerve a város közönségének igényeit iskolát és neveldét nyitott a belváros szívében. Az 1870-es és 1880-as években az iskola népszerűsége töretlen volt, az 1890-es években azonban az új leánynevelő intézményekkel a magániskola már nem versenyezhetett. 1893-ban a tulajdonosnő úgy döntött, hogy megszünteti iskoláját, de neveldéjébe továbbra is várta a város oktatási intézményeiben tanuló leányokat, hogy számukra teljes ellátást és gondos ápolást biztosítson.
Vezéreszméje mindvégig a valláserkölcsösségre, hazaszeretetre és háziasságra nevelés volt. Sok szlavóniai, Bács megyei, horvát vagy német ajkú diáknak ez az intézmény tette lehetővé a magyar nyelv elsajátítását. Elméjük pallérozásában a város "legderekabb tanférfiai" segédkeztek. A hatosztályos rendszerű képzés során a vallástan, nyelv- és iránytan, fej- és jegyszámolás, szülőföld- és honismeret, általános földrajz, egyetemes történet, természetrajz és természettan tárgyakon túl a leányok elmélyülhettek a kézimunka, a rajz, az éneklés, valamint a német és francia nyelv világában. A 19. század végi pedagógiai fejlődéssel lépést tartva az intézetben a torna és a tánc is a mindennapok részét képezte. A termek tiszták, tágasak, világosak voltak. A 10 órai szünetet az udvaron lehetett tölteni, amely egyben a kertészi alapismeretek elsajátításának helyszínét is jelentette. Az év végi számonkérések a tanhatóság képviselői és a szülők/gyámok jelenlétében zajlottak.
Az intézmény jelentőségének bizonyítéka, hogy Trefort Ágoston miniszter és Kovács Zsigmond püspök is meglátogatta, Werner Magdolna az iskola szakszerű vezetése okán az iskolaszék elismerésében részesült 1878-ban, 1881-ben pedig engedélyt kapott, hogy felső leányiskolai kurzust is megnyithasson, továbbá részt vett székesfehérvári és pécsi pedagógiai kiállításokon is.
Forrás: Pécsi Lapok 2. évf. 77. szám 1868. szeptember 24. 326. oldal
