„Halló, ki beszél?!...

Szerkesztőségünkben telefonszabály, hogy mindig a felhívó mondja meg előbb: ki beszél. Ezt a szabályt sértik meg a legtöbben. Naponta zajlanak le efféle csevegések:

Cseng a telefon. Felveszem és azt mondom: Halló!
Mire a túloldalon azt kérdi valaki: – Halló, ki beszél?
Mire én: – Ki beszél?
Mire ő: – Ki beszél?
Mire én: – Ki beszél?
Mire ő dühösen: – Ott ki beszél?
Mire én halkabban, ámde makacsul: – Ki beszél?
Mire ő toporzékolva: – Ott ki beszél?
Mire én elhalóan, ám töretlenül: – Ki beszél?

Mire ő lecsapja a telefont. Magam is leteszem és várom az újabb csengetést. Mert egy perc múlva újból cseng és ugyanaz a női hang jelentkezik. A „kibeszélős” telefonáló ugyanis rendszerint hölgy. A hölgyek általában nem szeretik a szabályokat, a hölgyek – különösen ha fiatalok és szépek – állandóan lázadásban élnek a fennálló világrend ellen és irtó nagy düh önti el pici kis szívüket, ha valami vén csáklyás az első hallóra nem borul a kagyló elé.

Még édesebb az oly hölgy, ki nemhogy bemondaná, de meg se kérdi, ki beszél. Rettentő sürgős telefonhasználhatnékja van. Ma reggel 9 óra 5 perckor megcsendült mellettem a telefon.

–        Halló? – kérdeztem.
–        Pá, szívem – szólt egy fagyos női hang.
–        Pá – feleletem.
–        Te vagy? – kérdezte ő.
–        Én – mondtam, igazam teljes tudatában.
–        Hát hallgass ide – szólt a hölgy és folytatta anélkül, hogy mukkanhattam volna.
–        Tudd meg, hogy közöttünk vége mindennek. Tegnap este hattól hétig vártalak a mozi előtt, te nyomorult és eszed ágában sem volt arra tolni az ábrázatodat, légy szíves, ne szólj közbe, nem vagyok kíváncsi a hazudozásaidra és vedd tudomásul, hogy látni se akarlak többet és nehogy nekem az utcán köszönni merj és a leveleidet, meg a többi vacakjaidat vasárnap a Lajoséknál visszakaphatod és ha nem jössz, tűzbe vágom az egészet.

 A készülék kattant, reménytelenül hallóztam, hogy a téves kapcsolást tisztázzam, a bájos ismeretlen levágta a kagylót.

Ezúton üzenem annak az ifjú uriembernek, aki tegnap délután találkát ígért egy szőke női hang tulajdonosának és a találkán ismeretlen okból nem jelent meg, ha nem akarja, hogy arculatán rajzolják ki Európa új térképét, vasárnap a töredelmes békülési szándék összes jeleivel felszerelkezve okvetlenül jelenjék meg a Lajoséknál.
A hölgyet pedig – bocsánatért esedezve – kérem, hogy a jövőben bármily jogos haragdulta légyen bensője, személyes üzenetek megkezdése előtt lehetőleg tudakolja meg, kivel beszél.

Kiss József”

Forrás: Pécsi Napló 1943. december 24.
A cikk rendelkezésemre bocsátásáért külön köszönet illeti Hábel Jánost.