Gerely Jolán számos leányoknak szóló tanácsadókönyvet írt. Olykor szórakoztató epizódok elmesélésével világított rá, milyen a nem kívánatos viselkedés. Álljon itt egy rövid történetbe sűrítve mindama helytelen cselekedet, amelyet leány egy színházi látogatás során csak elkövethet.

A Pécsi Nemzeti Színház

"Színház.
Megesett velem, hogy egész színházi estémet elrontotta az a különben jelentéktelen eset, hogy mögöttem két fiatalleány ült. Ott kezdődött a dolog, hogy elkéstek. Már elsötétült a nézőtér, mikor egy fél sornak fel kellett állnia, hogy ők helyükre juthassanak. A lányok ezt igen mulatságosnak találhatták, mert félhangos kuncogással vonultak be, s menetközben egyikük - alighanem zavarában - a nyakamba kapaszkodott a szék támlája helyett. Fujtatva ültek le, miközben mi sem természetesebb, mint hogy hangos robajjal leesett egyikük messzelátója. Ezt fel kellett venni, ami a szűk sorokban teljesen lehetetlen a szomszédok zavarása nélkül.
Macóka aztán mesélni kezdte Tutyónak (beszédükből úgy vettem ki, hogy ez a nevük), hogy miért késett. Közben a zenekar megkezdte a nyitányt, ami a karmestertől nagy figyelmetlenség volt, hiszen hallhatta, hogy Macóka még nem fejezte be a mondanivalóját. De a zene Tutyót sem érdekelhette valami nagyon, mert aztán meg ő suttogta el délutáni találkozását egy muris fiúval.
Elkezdődött az előadás. Macóka sokat járhat operába, mert ismerte és belépésükkor mindig bemutatta az énekeseket, hogy : Ez a ... ez meg a... stb. Tutyó azonban nem mindig hitt neki. Ilyenkor elővette a színházi lapot, s vidáman zörgött vele. Egyebet t.i. nem csinálhatott vele, mert a sötétben úgysem látott olvasni.
Vége az első felvonásnak. Macókáék ujjal mutogatnak mindenhová, ahol ismerőst vélnek fölfedezni, s hogy mi is megtudjuk, kik vannak ott, hangosan mondják a nevüket. Majd sietve kivonulnak sétálni. ismét későn, de cukorkával megrakodva térnek vissza és a következő felvonásban hol a papírzacskót zörgetik, hol a cukrot ropogtatják. Közben agyon kritizálják vagy dicsérik a szereplőket. Jelzőik közt gyakran szerepel a "cuki", "drága", "borzasztó édes", "rém hülye", "csuda, esetlen", s a többi modern szakkifejezés.
Az előadás végén természetesen eszükbe jut, hogy az odarendelt kísérő már bizonyosan régen vár rájuk, ezen a címen tehát még a függöny felgördülése előtt, erényes karlökések és boxolások közben kitolakodnak a nézőtérről.
Nekem belefájdult a fejem az állandó bosszankodása, az operából viszont nem emlékeztem semmire.
Kedves Hugom, ha csak egy foszlánya is él benned a felebaráti szeretetnek, nem ezektől a lányoktól tanulod meg, hogyan illik a színházban viselkedned."

/Gergely Jolán: A művelt leány. 1933. 81–83./