A Magyar Korona fogadó a pécsi vendéglátás történetének egyik legrégebbi emléke, amely már az 1750-es évektől várta a Szigeti városkapuhoz érkező utazókat, hogy falai között leöblítsék az út porát és takaros szobáiban pihenjenek meg. Helyén (Hungária u. 2.) ma a Százéves Borozó várja vendégeit. Az épület szomszédságában brutális gyilkosság történt 1901-ben.

„A fogadó történetének tragikus szenzációja volt az a rablógyilkosság, melyet a város leggazdagabb kofaasszonya ellen követtek el. Özv. Királyovits Andrásnét élesre köszörült baltával ölték meg 1901-ben. Kati néninek – vesztére – közel négyezer koronát érő házán kívül – állítólag – tizenhatezer korona megtakarított pénze volt. Az öregasszony a Korona sarkánál árusította portékáit. Ha rossz volt az idő, behúzódott kis üzletébe, mely az épület Klimó utcára néző oldalának támaszkodott. Szinte az egész város ismerte a boltocskát. (Itt talált rá vérbefagyott holttestére bizonyos Wranics György, ki – a sors különös iróniája – éppen temetkezési vállalkozó volt. Nem messze a Ferencziek utcája végén volt az irodája.) Az áldozat veje, Tóth József volt a gyilkos, aki nem sokkal szörnyű tettének elkövetése után beismerő vallomást tett: június 3-án, vasárnap reggel azzal a szándékkal távozott el hazulról, hogy megöli anyósát. Varga Kálmán kovácsmesterhez vitte a baltáját köszörültetni. Ez alatt ő a közeli (Decsi-féle) pálinkamérésben kétszer is megforsult s minden alkalommal felhajtott egy decit. Utána elindult a kovácshoz a baltáért…”

Forrás: Kovács János: Kanyargós utcák, görbe esték. Bohémélet Pécsett a századfordulón. Pécs, 2000. 43. oldal