Hamerli Ilona
(*Pécs, 1912. február 14. †Pécs 1998. augusztus 31.)
Hamerli Imre kesztyűgyáros, a Pannónia (ma Palatinus) Szálló építtetőjének és Nóvy Saroltának ötödik gyermeke. Elemi és középiskolai tanulmányait egyaránt szülővárosában végezte. Nem sokkal édesapja korai halálát (1927) követően, 16 éves korában feleségül ment Decleva Jenő városi tisztviselőhöz. Kislányuk, Eleonóra 1929-ben született.
Énekesnői karrierje
Szép énekhangjára már gyermekkorában felfigyeltek. Családi körben gyakran énekelt édesanyja zongorakísérete mellett. Az iskolai évek alatt pedig rendszeresen énekelt szólót a Belvárosi templom vasárnapi miséjén. A Pécsi Dalárdában Bellis Dezsőnél tanult, 1927-től pedig Szterényi József tanítványa lett. A dalkörök találkozóit követően 1928-ban nagyközönség előtt énekelte Puccini Pillangókisasszonyának nagyáriáját.
Leánya születését követően néhány év után visszatért énekelni (1931). 1932-ben operai ösztöndíjjal növendékévé fogadta volna a Zeneművészeti Főiskola, elsősorban anyagi okok miatt ekkor még nem költözött a fővárosba. Pécsett rendszeresen részt vett Szterényi énekiskolájának évzáró koncertjein, amit rendre a Pannónia Szállóban tartottak. Még 1932-ben elnyerte a Budapesten megrendezett magyarnóta-verseny ezüstkoszorús minősítését. Első igazán jelentős sikerét a városi közönség előtt Cselényi József búcsúestjének keretében aratta a Pécsi Nemzeti Színházban. Év végén abban a megtiszteltetésben részesült, hogy Stefániai Imre kamaraművésszel együtt hangversenyezhetett. „Már megnyerő külsejével, kellemes megjelenésével megnyerte magának a közönség szimpátiáját, amit meleg, kifejezésteljes, szép színű, hajlékony s mindezek mellett nagyskálájú hangjával csak tovább erősített.” Az 1934. évi május havi Pécsi Színházi Élet címlapján szerepeltette annak apropóját, hogy a Pécsi Nemzeti Színház igazgatója felkérte vendégszereplésre a Zenebona című operettbe. Az igazi átütő sikert és az első szerződtetést a Kék Duna női főszerepe hozta meg, ami után a Szegedi Városi Színházhoz került az 1934-1935-ös évadra.
1934 májusában debültált Ábrahám Pál Bál a Savolyban című operettje, amelyben Pécsy Ili primadonnaként nagy sikert aratott. „Drágakő ez a fiatal színésznő, amely megcsiszolva nemsokára fényesen fog felragyogni.” – írták az előadást követően a lapok. 1935-ben játszott Puccini Toscajában (pásztorfiú), Kálmán Imre Montmartre-i Ibolya című darabjában (címszerep) és Strauss Varázskeringőjében (Heléna hercegnő). Utóbbi szerepében ragadta magával Föld Aurélt, aki meghívta a budapesti Városi Színházhoz. Játszott operában, prózában, népszínműben, minden műfajban. Ismertségre azonban kevésbé tett szert, mert a korabeli fővárosi sajtó nemigen foglalkozott a városi színház műsorával.
Színházi szerződése lejártával a Baross Grillbe szegődött, ahol Rónai Zoltán jazz-zenekarával énekelt, majd 1937-től külföldi turnéra indult Gyenes Lily tizenhárom fős női zenekarával. Jártak Svájcban, Svédországban, Finnországban, Norvégiában, Dániában, Észt- és Lettországban. Hollandiában magyar népviseletben adtak koncertet az akkor világra jött Beatrix hercegnő tiszteletére. A turnénak a második világháború vetett végett. Hazatérve Ili elhatározta, hogy soha többé nem fog énekelni, még kedvtelésből sem.
A háborús évek és az újrakezdés
1938-ban elvált Decleva Jenőtől. 1942 februárjától egy esztendőn át Budapesten az Ipari Árukiviteli és Behozatali Rt. eladási osztályán dolgozott, majd 1943-ban nővéréhez költözött Vörös-pusztára, ahol gazdálkodtak. 1944-ben Siklóson elvégezte az Ezüstkalászos gazda tanfolyamot. A front közeledtekor Pécsre menekültek nővére lakásába, ahol együtt éltek édesanyjával, öccsével és kisebbik bátyja családjával. 1947. december 22-én ment feleségül Sey Lajos gyógyszerészhez. 1950-től Nagymányokon éltek, ahol férje a patikát vezette. 1952-ben született meg Gábor fia (életrajzának szerzője). 1955-től maga is gyógyszertári asszisztensként dolgozott, 1957-ben technikusi végzettséget is szerzett. 1975-ben ment nyugdíjba.
Utolsó nyilvános „szereplése” 1992. február 23-án volt, amikor a Pécsi Rádió zenetörténésze dr. Nádor Tamás interjút készített vele művészi pályafutásáról.
Forrás: Sey Gábor: Péchy Illy. Egy elfelejtett pécsi primadonna. Pécsi Szemle 2005/nyár. 68–73.
