Árvai Tünde történész blogja

Elfeledett pécsi nők nyomában...

A Neander-völgyi ember megmintázója

2013. augusztus 07. - Á.T.

Baiersdorf Erna
(1889–1967)

festő, szobrász

baiersdorferna.jpg(Pécsi fejek. Pécs, 1928. 178.)

Erdősi Baiersdorf Károly magyar királyi udvari tanácsos, faiparos és Redlich Klára leányaként született 1889. szeptember 24-én Bécsben. Családja jó anyagi helyzetének köszönhetően Bécsben és Budapesten egyaránt a legkiválóbb művészek magántanítványaként fejleszthette készségeit, képességeit. Bécsben Grafnál, a magyar fővárosban Wellman Róbertnél, Sándor Bélánál festeni, Mátrai Lajosnál mintázni tanult. Egy ideig az erdélyi Szászsebesen is élt, mert első férjének Baiersdorf Richárdnak ott jól menő faipari kereskedése. Pécsre 1919-ben költözött, vélhetően ebben az esztendőben lett a neves jánosi Engel családból származó Róbert (második) felesége. Közös gyermekük nem volt, férjének előző házasságából egy leány született. Az Engel család erdélyi havasokban, a Surján hegységből eredő Sebes folyó völgyében található panzióját őróla nevezték el Erna-laknak.

stúdió.jpgErna Rákóczi úti lakásában, plasztikái társaságában Pécsett az 1930-as években
(Magyar Női Szemle 1940/1-2. 75.)

Pályája kezdetén elsősorban őslényeket ábrázoló festményeket és krétarajzokat készített, míg később a szobrászat határozta meg munkásságát. Képmásokon és plaketten kívül számos antropológiai rekonstrukciót is készített, amelyek mintegy védjegyévé váltak és meghozták számára a nemzetközi elismerést. Pécsre költözve impozást szobrászműhelyt működtetett a Rákóczi út 54. sz. alatti házban. 1924-ben a bécsi Természettörténeti Múzeum megbízásából járt Angliában, ahol a Wembley-i világkiállításon egzotikus népcsoportokat tanulmányozott, majd antropológiai alapon plasztikailag rekonstruálta a Neander-völgyi ősembertípust. Ezen leghíresebb alkotását a chicagói Field Múzeum is kiállításra méltónak ítélte. Ugyancsak a bécsi múzeum antropológiai osztályának megbízásából készítette el régészeti lelőhelyeken előkerült koponyák felhasználásával a tasmaniai, a tűzföldi, az őserdőbeli és a bronzkorabeli ember, valamint az avar típus rekonstrukcióját. Utóbbi Budapesten is nagy tetszést aratott, minek következtében Ernát felkérték a honfoglalás korabeli embertípus megmintázására. 1933-ban elkészített szobra a Honfoglaló magyar címet kapta. Ezen munkáját később a boroszlói egyetem is megrendelte. Az avar típus bronzba öntött verziója pedig, mint népvándorlás korabeli turáni harcos alak a Hopp Ferenc kelet-ázsiai múzeum kertjébe nyert elhelyezést. Munkásságát Londonból is figyelemmel kísérték és felkérték a világhírű Broken Hill-i rhodéziai koponya rekonstrukciójának elkészítésére, amelyet eljuttattak Anglia több egyetemére és Prágába is. A „tudományos szobrászat” mellett a művészi plasztika művelője is volt egyben, egyik legnevesebb alkotása a Judit Holofernész fejével bronzszobor.

koponyarekonstrukció.jpgKoponyarekonstrukció kezdete (Magyar Női Szemle 1940/1-2. 77.)

A művésznő 1934-ben alapító tagja volt az Egyetemet és Főiskolát Végzett Magyar Nők Egyesülete pécsi csoportjának. Tagtársai körében 1939. február 15-én tartott vetítőképes előadást Az ember különféle megjelenési formáiban címmel. Az elhangzottak tanulmánnyá formált verziója angol nyelven, képekkel illusztrálva az egyesület folyóiratában, a Magyar Női Szemlében is megjelent. Szintén angol nyelven írta meg a Sárkány-torok című etnográfiai inspirációjú novelláját, amelyet folytatásokban közölt le a Pécsi Napló 1926-ban, Bertalan Cornélia fordításában.

Baiersdorf Erna 1944 júliusában Auschwitz–Birkenauba, majd decemberben Buchenwaldba került. Az ekkor már 55 éves Erna vélhetően jó fizikai állapota miatt kerülhetett a náci haláltáborok egyik leghírhedtebbjébe. A környék fegyvergyárait és kőbányáit kiszolgáló tábor 1937 óta létezett. A kommunista ellenállási mozgalomnak köszönhették a túlélők, hogy még az amerikaiak érkezése előtt felszabadították magukat, mindez 1945. április 11-én történt. Erna visszatért Pécsre, háza azonban le volt foglalva. A Dunántúli Tudományos Intézet vezetőjének főispánhoz intézett 1945. október 3-án kelt leveléből tudjuk meg, hogy „a deportálásból hazatért a konyhát és mellékhelyiségeket, valamint egy lakószobát és két saját szobrászüzemének fenntartására szükséges helyiséget igényel. (…) a háztulajdonos szobrásznő saját házába nem tudott beköltözni és szállodában volt kénytelen lakni, mivel azonban ennek költségeit viselni nem tudta, kénytelen volt a Dunántúli Tudományos Intézet egyik szobájában ideiglenesen meghúzódni. Mondanom sem kell, hogy ez az állapot tarthatatlan, mert az intézet a szobrászművésznő részére alkalmas műtermet és komfortos lakást biztosítani nem tud és reánk nézve is nagy áldozat egyik helyiségünk átengedése. Ezt azonban megtettük azért, mert ismerjük az antropológus szobrászművésznő nemzetközileg is igen kiváló nevét, amellyel mindenkor dicsőséget szerzett a magyar tudományos életnek.” Erna még 1945-ben a Rákóczi út 54. sz. alatti házát természettudományi múzeum céljára ajánlotta fel, mint a Majorossy Múzeum antropológiai gyűjteményének megbízott vezetője.

Vélhetően megelégelve a magyarországi politikai légkört 1948-ban tanulmányút címén a kanadai Vancouverbe emigrált, ahol a természettudományi múzeumban folytatta munkásságát. Nem volt ismeretlen a város számára, hiszen az 1920-as években járt már ott, hogy indián törzseket fotózzon. Vancouverben fejezte be életét 1967. június 11-én.

Baiersdorf Erna életművének jelentős része eltűnt, megsemmisült vagy lappang. Néhány alkotását pécsi intézmények őrzik, így a Janus Pannonius Múzeum Természettudomány Osztálya, a ciszterci rend Nagy Lajos Gimnáziuma és a zsidó hitközség (Kohut Sándor és Perls Ármin főrabbi mellszobra).

homo.jpg(Magyar Női Szemle 1940/1-2. 76.)

kohut.jpg

Kohut Sándor pécsi főrabbi (1874–1882) mellszobra
(A kép forrása: http://pecsizsidosag.wordpress.com/2012/05/31/pecs-negyedik-forabbija-dr-kohut-sandor/)

perls21.jpgPerls Ármin (1889–1914) pécsi főrabbi mellszobra
(A kép forrása: http://pecsizsidosag.wordpress.com/2012/11/19/pecs-otodik-forabbija-dr-perls-armin-iii/)

Felhasznált források:
Pécsi fejek. Pécs, 1928. 178.
Romváry Ferenc: Baiersdorf Erna. Pécs Lexikon I. Pécs, 2010. 64.
http://www.jennmaur.com/scsubjectindex/scartistspages/BAIERSDORFfeaturedartistpage.htm
http://de.wikipedia.org/wiki/Erna_Engel-Baiersdorf
Az Egyetemet és Főiskolát Végzett Magyar Nők Egyesülete pécsi csoportjának iratanyaga - MaNL BML
Magyar Női Szemle
Szabó Gál Zoltán a Dunántúli Tudományos Intézet igazgatójának levele a főispánhoz. 1945. október 3. MNL BML IV. 401/A. 43/1945.

Baiersdorf Erna szobrászművészi pályafutásának kutatója Nagy András a Janus Pannonius Múzeum Művészettörténeti Osztályának muzeológusa. Többször tartott már előadást Erna életművéről. Egy alkalommal: „Dinoszauruszoktól a honfoglaló magyaron át a rabbiportrékig” – Baiersdorf Erna pécsi jelentőségű szobrászművész életműve címmel. Kutatási eredményeit összefoglaló értekezése a Jelenkor folyóirat 2014. évi februári számában fog megjelenni.

A jánosi Engel családról bővebben:
Baiersdorf Kristóf: A jánosi Engel családról. Adatok és kérdőjelek I-III. Pécsi Szemle 2009/nyár 64–, 2009/ősz 56–66, 2009/tél 72–85.
http://www.macse.org/matrikula/Matrikula-2013-1.pdf
http://www.or-zse.hu/hacofe/vol4/olah-angyalcsalad-zsidocsalad2012.htm

A bejegyzés trackback címe:

https://pecsi-notortenet.blog.hu/api/trackback/id/tr485449608

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.