Árvai Tünde történész blogja

Elfeledett pécsi nők nyomában...

Színház az egész világ

2013. február 13. - Á.T.

Gerely Jolán számos leányoknak szóló tanácsadókönyvet írt. Olykor szórakoztató epizódok elmesélésével világított rá, milyen a nem kívánatos viselkedés. Álljon itt egy rövid történetbe sűrítve mindama helytelen cselekedet, amelyet leány egy színházi látogatás során csak elkövethet.

pnsz.jpgA Pécsi Nemzeti Színház

"Színház.
Megesett velem, hogy egész színházi estémet elrontotta az a különben jelentéktelen eset, hogy mögöttem két fiatalleány ült. Ott kezdődött a dolog, hogy elkéstek. Már elsötétült a nézőtér, mikor egy fél sornak fel kellett állnia, hogy ők helyükre juthassanak. A lányok ezt igen mulatságosnak találhatták, mert félhangos kuncogással vonultak be, s menetközben egyikük - alighanem zavarában - a nyakamba kapaszkodott a szék támlája helyett. Fujtatva ültek le, miközben mi sem természetesebb, mint hogy hangos robajjal leesett egyikük messzelátója. Ezt fel kellett venni, ami a szűk sorokban teljesen lehetetlen a szomszédok zavarása nélkül.
Macóka aztán mesélni kezdte Tutyónak (beszédükből úgy vettem ki, hogy ez a nevük), hogy miért késett. Közben a zenekar megkezdte a nyitányt, ami a karmestertől nagy figyelmetlenség volt, hiszen hallhatta, hogy Macóka még nem fejezte be a mondanivalóját. De a zene Tutyót sem érdekelhette valami nagyon, mert aztán meg ő suttogta el délutáni találkozását egy muris fiúval.
Elkezdődött az előadás. Macóka sokat járhat operába, mert ismerte és belépésükkor mindig bemutatta az énekeseket, hogy : Ez a ... ez meg a... stb. Tutyó azonban nem mindig hitt neki. Ilyenkor elővette a színházi lapot, s vidáman zörgött vele. Egyebet t.i. nem csinálhatott vele, mert a sötétben úgysem látott olvasni.
Vége az első felvonásnak. Macókáék ujjal mutogatnak mindenhová, ahol ismerőst vélnek fölfedezni, s hogy mi is megtudjuk, kik vannak ott, hangosan mondják a nevüket. Majd sietve kivonulnak sétálni. ismét későn, de cukorkával megrakodva térnek vissza és a következő felvonásban hol a papírzacskót zörgetik, hol a cukrot ropogtatják. Közben agyon kritizálják vagy dicsérik a szereplőket. Jelzőik közt gyakran szerepel a "cuki", "drága", "borzasztó édes", "rém hülye", "csuda, esetlen", s a többi modern szakkifejezés.
Az előadás végén természetesen eszükbe jut, hogy az odarendelt kísérő már bizonyosan régen vár rájuk, ezen a címen tehát még a függöny felgördülése előtt, erényes karlökések és boxolások közben kitolakodnak a nézőtérről.
Nekem belefájdult a fejem az állandó bosszankodása, az operából viszont nem emlékeztem semmire.
Kedves Hugom, ha csak egy foszlánya is él benned a felebaráti szeretetnek, nem ezektől a lányoktól tanulod meg, hogyan illik a színházban viselkedned."

/Gergely Jolán: A művelt leány. 1933. 81–83./

A bejegyzés trackback címe:

https://pecsi-notortenet.blog.hu/api/trackback/id/tr185078806

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.