Árvai Tünde történész blogja

Elfeledett pécsi nők nyomában...

Küzdelem az Erzsébet Tudományegyetemért

2012. december 15. - Á.T.

A Pozsonyból áthelyezett Magyar Királyi Erzsébet Tudományegyetem ünnepélyes pécsi megnyitójára 1923. október 14-én került sor. A megnyitó beszédet Magyar Heidelberg címmel maga a vallás– és közoktatási miniszter, Klebelsberg Kunó tartotta. Sokan már az áthelyezés évében megkérdőjelezték a négy magyar egyetem létének szükségességét, a munka mégis kezdetét vehette ebben a hatalmas szellemi műhelyben. A következő évek az infrastruktúra kiépítésének jegyében teltek. A fokozatos fejlődést azonban beárnyékolta az országos takarékosságról szóló hír, miszerint elképzelhető, hogy több vidéki egyetemi kar vagy akár egész egyetem is bezárásra kerülhet.[1]

01_Ep_Egyetem_Rakoczi.jpg

A híreket nem fogadták közömbösen a pécsi Erzsébet Kollégium lakói,[2] akiknél 1925. május 6-án délután tett látogatást Zichy Lujza és Gosztonyi Gyuláné, a kollégium igazgatója, Pekár Mihály társaságában. A leányszállás mind a 25 szobájának vizitációján túl a MANSz elnökségének elsődleges célja volt az egyetem hallgatóinak panaszairól tudomást szerezni és lehetőség szerint orvosolni azokat. Feltételezhetően Zichy grófnő ekkor tanácsolta a hallgatónők számára, hogy aggodalmaikat csokorba gyűjtve fogalmazzanak meg levelet a Magyar Asszonyok Nemzeti Szövetségének elnökének, aki talán rendelkezik akkora kapcsolatrendszerrel és politikai súllyal, hogy tud hatni a döntéshozókra.[3] A kisebb lavinát elindító memorandumra alig egy hetet kellett várni. Az Erzsébet Tudományegyetem 1200 hallgatója (köztük 400 nőhallgató) nevében könyörögtek a levél írói a „Magyar Nagyasszonyukhoz”, a „Magyar Asszonyok Nemzeti Szövetsége Patronájához”, hogy a rendelkezésére álló minden fegyverrel hasson oda, hogy a tudomány iránti szomjukat kielégítő intézmény, amely a kultúra diadalát biztosítva őrt áll hazánk déli végein, továbbra is megmaradhasson.[4]

 Magyar Asszonyok Lelkes vezére, Tormay Cecile, Hozzád repül száz egyetemi hallgatónő kétségbeesett segélykiáltása! Segíts! mert a véres háború és Trianon után reánk, tanítónőkre kerül a magyar mindig önmagát sujtó ökle.
Százan, a középosztály leányai, küzdve tanulunk a pécsi egyetem által fentartott Erzsébet kollégiumban, mely az egyetlen az egész országban. S a jobb jövőbe vetett reményben dolgozva, halljuk: „ a pécsi egyetemet megszüntetik”, s mi százan anyagiakban szegény, de törekvésekben dus keresztény magyar leányok kiveretünk a zivataros magyar éjszakába, már itthon is száműznek!
Segíts rajtunk, Te, aki a mi lelkünk Lelke vagy! Segíts, Te, legtehetségesebb magyar asszon y rajtunk, a kik Terád nézünk fel! Nagymagyarország minden részéből összegyűlve lakunk a pécsi egyetem Erzsébet kollégiumában csaknem ingyenesen, mi szegénysorsu, jó előmenetelű diáklányok, akiknek tanári karunk áldozatkészsége mindent ad, könyvet, ellátást, ha kell pénzbeli segélyt, részint a saját, részint az egyetem barátainak nagylelkűségéből. S mi százan megélhetésünket tisztán ennek az egyetemnek köszönhetjük, amely szeretetével ugy borít bennünket, mint egy apa a saját gyermekeit. A mi tudós professzoraink a mi apáink.
Ők, kik a tanulmányi szabadságok alatt külföldre járnak, s eme utjuk eredményét klinikák építésére s diákszállók felállítására fordítják, a maguk jövedelmeiből diákokat látnak el, már külföldön is méltó reprezentánsai magyarságunknak.
Elveszitek őket tőlünk? Nem adjuk! S ők tudjuk, nem adnak minket…”[5]

 A Tormay Cecilnek címzett levél nyilvánosságra hozatalát követő napon a pécsi MANSz táviratot intézett az elnöknőnek, amelyben közölték, hogy abszolút mértékben azonosulnak a hallgatónők kérésével és maguk kérték, hogy a MANSz központja minden erejét vesse be a pécsi egyetem érdekében.[6] Az Erzsébet Kollégium lakóinak petíciója természetesen nem talált süket fülekre. Pár nap múlva maga Tormay Cecil intézett megnyugtató sorokat a pécsi egyetemistáknak.

tormay.jpgTormay Cecile

 „Meghatódva olvastam kétségbeesett segélykiáltásotokat. Teljes megértéssel és testvéri szeretettel állok oda közétek száz magyar lányok, kiket korán komollyá tett a nehéz magyar sors. Közétek állok én is, hogy veletek kiálthassak abban a reményben, hogy így messzebb hallatszik a hangunk. De soha ne feledjétek el az életben – hogy nekünk, megtépett, megfogyott magyaroknak csak akkor hallják meg szavunkat, ha mindig együtt maradunk. A Magyar Asszonyok Nemzeti Szövetsége holnap megindul, hogy a magyar hatalom gyakorlóinak füléhez, szívéhez elvigye hozzám küldött leveletek szavát. Meg vagyok róla győződve, hogy az egész ország keresztény magyar asszonyainak óhajtásával körülfont kéréstek megtalálja az utat a magyar szivekhez. Ne csüggedjetek. Bármennyire elszegényedett is nemzetünk, a jövő életéről mégsem mondhat le, és a jövő zálogát, Benneteket ifju Testvéreim, nem foszthatnak meg attól a lehetőségtől, hogy komoly törekvéssel, nehéz munkával felkészülhessetek az élet harcára. Mindent megteszünk értetek. A jó Isten áldja meg nemes törekvéseiteket. Sok szíves üdvözlettel Tormay Cecile a Magyar Asszonyok Nemzeti Szövetségének Országos elnöke."[7]

 Az egyetem megszűnése ellen harcoló mozgalom nem korlátozódott a központi és a vidéki MANSz párbeszédére. Pécs város, Baranya megye, sőt az egész Dunántúl csatlakozott ahhoz a megmozduláshoz, amelynek legfőbb célja, volt elérni, hogy az országos bizottság takarékossági terve csak puszta gondolat maradjon (megvalósulása esetén a pécsi és a szegedi egyetem is megszűnt volna). Az egyetemi és főiskolai hallgatók tántoríthatatlanságukról tettek tanúbizonyságot 1925. május 14-én, amikor a központi egyetem aulájában tiltakozó nagygyűlést tartottak. Felolvasásra került az egyetemi nagybizottság és az egyetemi hallgatóság Magyar Nemzethez szóló kiáltványa is:

 „A pécsi Erzsébet Tudományegyetem keresztény ifjúsága, mint a kultúra déli végvárának a magyar feltámadásért küzdő harcosa, hozzád kiált Magyar Nemzetem. 
Csonka hazánkban integer kulturánkon kívül nem maradt más kincsünk s most a gyászos trianoni béke ötödik évfordulóján ismét fenyeget a megcsonkítás réme, el akarják venni egyetemünket el akarnak szakítani bennünket Alma Materünktől s meg akarják fosztani a Dunántúlt egyetlen kulturközpontjától.
Magyar Nemzetünk Mi, akik tiltakozó szavunkat emeljük fel e mostoha elbánás ellen, Hozzád fordulunk mert a te tiltakozó szavad a mi egyedüli erőnk.
Segíts, segíts, nehogy kicsavarják kezünkből utolsó fegyverünket, szellemi erőnket, mert ez lesz az utolsó szeg a trianoni koporsóhoz.
A pécsi Erzsébet Tudományegyetem Keresztény Ifjúsága.”

05_Egyet_Aula_DuditsKep.jpg

 Az 1925 nyarán-őszén kibontakozó mozgalom zászlaját olyan személyiségek ragadták magukhoz, mint gróf Zichy János volt kultuszminiszter és gróf Zichy Gyula pécsi püspök. A magyar társadalom minden rétege megmozdult a bezárás ellen, végül mégis elsősorban Klebelsberg Kunónak volt köszönhető, hogy a megszüntetés veszélyét sikerült elkerülni.[8]



[1] BENKE József: Egyetemünk története. Pécs 2000. 114-121.
[2] Az egyetem két kollégiummal rendelkezett. A Nagy Lajos kollégiumban (ma Zipernovszky kollégiuma Jogász utca 3.) 136 ágya tudta fogadni a férfi hallgatókat. Az Erzsébet kollégiumban (ma Szalay László 2. kollégium Rákóczi út  52.) 70 lánynak volt helye. Az ezekben lakó 100 szegény sorsú hallgató élvezett csaknem ingyenes lakást és napi kétszeri étkezést. BENKE 2000. 118.
[3] DUNÁNTÚL 1925. május 7. 3.
[4] DUNÁNTÚL 1925. május 13. 3.
[5] Részlet az Erzsébet Kollégium lakóinak memorandumából. DUNÁNTÚL 1925. május 13. 3.
[6] DUNÁNTÚL 1925. május 14. 3.
[7] DUNÁNTÚL 1925. május 17. 7.
[8] BENKE 2000. 121.

A bejegyzés trackback címe:

https://pecsi-notortenet.blog.hu/api/trackback/id/tr754966647

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.