Árvai Tünde történész blogja

Elfeledett pécsi nők nyomában...

Magyar Anyák Nemzeti Ünnepe (1928–1944)

2012. augusztus 20. - Á.T.

magyaranyák.jpg

Nem kívánnak ők jutalmat, külön figyelmet, hiszen mindennél több nekik a boldogság, amely a megismétlődő anyaság csodájában születik meg bennük és hőssé, erőssé, áldottá teszi őket.” (1)

Az anyák szaporaságának külföldről átvett és nyilvánvalóan politikai célokat szolgáló kultuszát Magyarországon a Szent István-napi Magyar Anyák Nemzeti Ünnepe és a körülötte állami irányítással szervezett mozgalom volt hivatva kibontakoztatni.” (2) Szederkényi Anna írónő 1925-ben azt javasolta, hogy amerikai példa nyomán, de a honi Mária-tisztelet májusi hagyományaihoz kapcsolódva Magyarországon is rendezzenek anyák napi ünnepségeket. Érdekes, hogy később a náci Németországban és a kommunista Szovjetunióban hasonló szisztéma szerint jutalmazták a sokgyermekes anyákat. Hitler anyja születésnapját, míg Sztálin a nőnapot részesítette előnyben az ünnepnap kiválasztásánál. A gyermekvállalási kedv növelésére a Magyar Asszonyok Nemzeti Szövetsége országos szervezete 1928-ban bizottságot alakított, amelynek feladata volt augusztus 20-án Szent István napján ünnepséget rendezni a sokgyerekes anyáknak. Az első alkalommal a Nemzeti Múzeum kertjében rendezték meg az ünnepséget, ahol több mint száz anyát tüntettek ki és részesítettek pénzjutalomban. A „Sokgyermekes Magyar Anyák Szent István Napi Kitüntetése” nevet viselő akció dokumentumai szerint, az érdemek között szerepelt az érintett asszony részéről: a számos gyermek, a vagyontalanság, a napszámnál nem  nagyobb kereset és elvétve a férj (de nem az asszony) „nemzethűsége”. A Népjóléti Minisztérium jóvoltából a száz pengős pénzjutalmon kívül az elismert anyák ezer gyermekét is felruházták. Az évek során a nemzeti anyák napja túllépett Budapest határain, a fővárosi rendezvénnyel párhuzamosan közel ötszáz helyen szerveztek hasonló ünnepségeket. A hagyományos anyák napjával szemben, amely folyamatosan növelte a népszerűségét, a Magyar Anyák Nemzeti Ünnepe az erős kezdés után visszaesést mutatott. A jutalomátadás megőrizte ünnepélyes kereteit, de lebonyolításuk olykor nehézségbe ütközött. Az anyák kitüntetése, pontosabban az anyagi segítségnyújtás kérelmező levelek garmadát indította el. A kezdeményezés céljával ellentétben görbe tükröt tartott a korszak szociális ellátása elé: „A lapokban megjelent, sürgős anyagi segítséget kérő levelek a társadalom legszegényebb rétegeinek igen súlyos szociális helyzetéről árulkodtak. Ez meglehetősen kínos helyzetbe hozta a kormányt. Mint ahogy csiklandós helyzetbe hozták maguk az anyák, akik az ország legelmaradottabb térségeiről özönlöttek a fővárosba.” (3)

A pécsi "vitéz méhek"

Helyi vonatkozásban is találunk adatokat az akcióval kapcsolatban. Még a Magyar Anyák Nemzeti Ünnepének megteremtése előtt 1925-ben a népjóléti miniszter díszes elismerő okiratot küldött négy pécsi anyának, akik saját gyermekeik mellett számos állami gondozott csemetét vettek magukhoz. Az egyikük, akik ekkor már 77 éves volt élete során összesen 35 gyereket nevelt fel, és abban az esztendőben is 3 apróság gondját viselte. A kitüntetéseket egy gyermekvédelmi ünnepély keretében adták át, amelyet a pécsi állami menhely a városi hatóság közreműködésével rendezett. (4) A Magyar Anyák Nemzeti Ünnepe rendezvénysorozat részeként. 1936-ban 5 sokgyermekes anyát tüntettek ki. (5) 1937-ben a 13 díjazott anyának összesen 100 gyermeke volt. (6) 1939. november 4-én vitéz Duzár József egyetemi tanár a Stefánia Székházában adta át a kiválasztott 16 anyának a 25 pengőt tartalmazó borítékot, az érmet és a porcelán tálon felszolgált tortát. (7) Az ünnepélyen beszédet tartott Nendtvich Andor nyugalmazott polgármester, amelyben kifejtette, hogy az anyaság nemzeti szempontú megközelítésével és a családi otthon intimitásába belenyúló ünneplésekkel az a céljuk, hogy a társadalom figyelmét felhívják azokra, akik az örök törvényekhez igazodva nemzetépítő kötelességüket teljesítik. 1940-ben 6 sokgyerekes pécsi anyát tüntettek ki Budapesten. Öten kaptak fejenként 20 pengőt és érmet, egy anya pedig csak érmet. A Stefánia Egyesület terjesztette fel őket és a jutalmakat kiegészítette 25 pengőre, a kiosztásra pedig szeptemberben került sor.1941. augusztus 22-én 3000 fővárosi és vidéki anya részesült 30 és 50 pengő közötti pénzjutalomban. A pécsiek kimaradtak, mert a főváros nem hívta fel a Stefánia Szövetséget, így a felterjesztés elmaradt. Mivel a fővárosi bizottság megfeledkezett Pécsről, a Dunántúl gyűjtést kezdeményezett, hogy az arra érdemeseknek a társadalom biztosítsa a szokásos jutalmazást. (8) A Stefánia nyilvántartása szerint 199 sokgyermekes család volt abban évben Pécsett, akik 4–10 gyereket neveltek. A felterjesztést 1936 óta a Stefánia végezte, 1941-ig 55 pécsi család nyert jutalmat. 1942-ben a kormányzóhelyettes halála miatt elhalasztották a rendezvényt, de szeptember 12-én a városháza közgyűlési nagytermében kiosztották a jutalmakat és kitüntetéseket. (9) 1943-ban az anyák napi rendezvények lebonyolításának feladata a törvényhatóságokra maradt. Augusztus 18-án a városházán a népjóléti tanácsnok helyettese, Makucz Jenő 33 pécsi sokgyermekes anyának nyújthatott át kitüntetést. Közülük 25-en fejenként 50 pengős pénzjutalmat és érmet, míg 8-an csak érmet kaptak. Utóbbiak sem csüggedhettek, hiszen a sokgyermekes családok lakáshelyzetének javítását célzó program keretében abban az évben családi házhoz jutottak Meszes telepen.  (10) 1944-ben az Országos Nép– és Családvédelmi Alap 1250 pengővel, míg a Bajtársi Szolgálat 550 pengővel járult hozzá ahhoz, hogy szociális szakelőadók és védőnők által kiválasztott 24 érdemes sokgyermekes anya fele kaphasson fejenként 150 pengő jutalmat. A kiosztást dr. Várnagy Elemér városi tanácsos végezte augusztus 24-én délután 6 órakor a Városháza közgyűlési termében. (11)

Hogy mennyiben lehetett motiváló tényező egy ilyen kitüntetés? Álljon itt egy fővárosi példa 1930-ból. Az országos ranglistát akkor Fried Lipót vezette 21 utóddal, utána Back Antalné következett 20-szal, majd Binder Mihályné 19 gyermekkel. A második férjével élő Binderné egy interjú során elmondta, hogy első férje éppen azért hagyta el, mert szerinte nem kell ennyi gyerek. Bár az évben országos összesítésben csak harmadik helyen állt, nem keseredett el, a jövővel kapcsolatos nézeteit ekképpen fogalmazta meg: „Ha a Jóisten is úgy akarja, szeretnék túltenni azon a 20 gyerekes kispesti Back Antalnén meg a Fried Lipótnén, akinek 21 volt. Én szeretem őket, de szeretném őket legyőzni, a Fried nénit. Én még 40 éves vagyok. Ha az Isten akarja, 22 lesz!" (12)

(1) Dunántúl 1944. augusztus 24. 1.
(2) Kovács Ákos: Kitalált hagyomány. Kalligram, Budapest, 2006. 288.
(3) Kovács Ákos: Vitéz méhek – A Szent István-napi Magyar Anyák Nemzeti Ünnepe = Magyar Narancs XVII. 33. 2005. augusztus 18. ( továbbiakban Kovács 2005)
(4) Dunántúl 1925. december 22. 2.
(5) Dunántúl 1936. augusztus 27. 3., szeptember 3. 2.
(6) Dunántúl 1937. augusztus 20. 4., augusztus 25. 3, augusztus 27. 3.
(7) Dunántúl 1939. november 5. 4.
(8) Dunántúl 1941. augusztus 23. 3., augusztus 30. 4.
(9) Dunántúl 1942. szeptember 13. 4.
(10) Dunántúl 1943. augusztus 19. 5.
(11) Dunántúl 1944. augusztus 23. 4. 
(12) Idézi Kovács 2005.

A bejegyzés trackback címe:

https://pecsi-notortenet.blog.hu/api/trackback/id/tr244721177

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.