Árvai Tünde történész blogja

Elfeledett pécsi nők nyomában...

A néma szilaj

2018. február 27. - Á.T.

Ili ezen a reggelen is egykedvűen kelt ki az ágyból. Mosakodás közben a hűvös víz némileg kimosta az álmot ugyan a szeméből, de a szokottnál is komótosabban vette fel az előző este kikészített iskolai egyenruhát. Miután anya két vaskos varkocsba fonta szőkésbarna fürtjeit és sötétkék szalagokat kötött a végükre, hozzáfoghatott a reggelihez. Látva a hat esztendős leány, korához képest merőben mélabús ábrázatát, édesanyja faggatni próbálta szomorúsága okáról. Ő azonban csak szótlanul bámult maga elé, majd közömbösen megvonta a vállát. További kérdezősködésre nem jutott idő, mert bependerült az ajtón a mindig vidám Panka, hogy ezen a napon is együtt menjen az iskoláig osztálytársával, Ilivel és édesanyjával, Lujza nénivel. A folyton indiánszökdelésben közlekedő Panka vidám csacsogása egészen a Miasszonyunk zárda elemi iskolájának küszöbéig tartott, így fel sem tűnt, hogy Ili mindvégig némán ballagott. Még csak szeptembere óta volt az iskola növendéke, de hetek óta minden reggel görcsbe rándult a gyomra, amint belépett a kapun. A szorítás pedig csak akkor enyhült némiképp, ha az utolsó óráról is kicsengettek…

dia2.JPGGyermekek a Sétatér alsó részén

Történt ugyanis, hogy az egyik késő őszi reggelen, a gyülekezőt, a sorakozót és a bevonulást követően, miután mindenki elfoglalta helyét az osztályteremben, a nővér lakonikusan annyit mondott: „Kálóczy! A sarokba!” Ili felkapta a fejét vezetéknevére és bár fogalma sem volt róla, hogy mivel érdemelte ki a büntetést, méltatlankodásnak nem volt helye. Attól a reggeltől kezdve pedig minden magyar órát a sarokban állva kellett töltenie. Anyának persze minderről nem mert szólni, hiszen mérhetetlenül szégyellte a dolgot.

Teltek, múltak a hónapok és egyik este, miközben anya éppen a vasalni valóval volt elfoglalva magához hívta Ilit, és megkérte, hogy legyen szíves felolvasni neki a napi újságból. Lujza tudta jól, hogy már minden betűt ismerniük kell az első osztályosoknak, hiszen ő is a zárdai elemiben tanult annak idején. Ili zavartan, rémülten, egyre piruló arccal foglalt helyet anyával szemben az asztalnál. Kiterítette a Dunántúl aznapi számát a lámpa alá, hogy jól lásson, de csak tétován bámulta a betűhalmazt. Anya rábökött egy cikkre és kíváncsian várta, hogy Ilinek vajon milyen folyékonyan megy az olvasás. A szavak azonban benn ragadtak és két hatalmas könnycsepp jelent meg a lány szeme sarkában. Lujza elképedve nézte vigasztalhatatlanul zokogó, csöppnyi lányát. Az elmúlt hetek büntetésben töltött óráinak fájdalma egyszerre tört felszínre Iliből. Miután kisírta magát és a sok hüppögés után újra tudott beszélni, elmondott mindent édesanyjának. Lujzának így kellett megtudnia tehát, hogy Ili hónapok óta a sarokban tölti a magyar órákat, ezért nem tanulhatott meg olvasni…

A feldúlt édesanya másnap haladéktalanul beszélőre hívta az érintett nővért, hiszen tudni szerette volna, hogy Ili vajon mivel érdemelte ki ezt a büntetést. „Túlságosan szilaj.” – hangzott a válasz. Ilinek az volt a bűne tehát, hogy a nővér megítélése szerint az illendőnél felszabadultabban futkározott a szünetben az iskola kertjében…

{Kálóczy Ilona (1922–2014) később elvégezte a Miasszonyunk rend Szent Margitról nevezett tanítóképző főiskolát és pályája kezdetén, mint testnevelő tanár kapott megbízást alma materében. A második világháború idején a pécsi tankerület leventeleány vezetője volt. A történet alapjául szolgáló élményét 2011-ben egy interjú keretében mesélte el nekem.}

Szubjektív beszámoló a pécsi Eltérülő nemiség konferencia kerekasztalbeszélgetéseiről

2016. szeptember 28-29-én, Pécsett, a Civil Közösségek Házában konferencia zajlott, a PTE-BTK Kortárs Világirodalmi Kutatókör és a Pécs-decentrum Kulturális Egyesület szervezésében. A két nap alatt az Eltérülő nemiség konferenciacímet próbálták körüljárni előadók és meghívottak. Volt itt bőven téma terítéken: a túlkompenzáció, a visszaélés, a megalázás, a fölény, a leigázás és a zsarolhatóság reprezentációiról írók, műfordítók, pszichológusok, aktivisták, szociológusok, irodalmárok, nyelvészek és jogászok vitáztak.

14361430_1733839386878851_3576693338545722058_o.jpg

Tovább

A fürdőzés egykori pécsi szerelmesei

A 19. század második felében, amikor a lakások alapfelszereltségéhez nem feltétlenül tartozott hozzá a fürdőszoba, a pécsi fürdők közegészségügyi szempontból is igen jelentős szerepet töltöttek be. Már ezekben a korai létesítményekben is igen magas színvonalú (wellness)szolgáltatások igénybevételére nyílt lehetőség.

59_1_ferencjozseffurdo_mee_1917.JPG

Tovább

A legendás „Cukros Ómama” – Caflisch Kristófné Murányi Anna

1789 óta működött cukrászdaként az a Király utcai ház, amelyet 1865-ben vett át a svájci Caflisch Kristóf. 1887-ben bekövetkezett halála után özvegye lett a lelke az országos hírnévre is szert tett üzletnek. Cukros Ómamát, a dualizmus kori és két világháború közötti Pécs egy ikonikus alakját mutatjuk be Olvasóinknak Márfi Attila levéltáros kutatásai nyomán.

1935_1.jpgCukros Ómama 1935-ben (Márfi 2010. 135. nyomán)

Tovább

Hölgyek a hivatalban: A Ludwig nővérek és a Légszeszgyár

Nagy örömöt okozott minapi levelével nekem Petrőczi Éva, József Attila-díjas költő, irodalomtörténész, műfordító, publicista. Olvasta a Kronosz Kiadó gondozásában megjelent, Városanyák címet viselő könyvemet. Őt is meglepte talán, hogy sose feledett ismerősökkel találkozhatott a kötet lapjain. A megemlékezést egy csodás képpel és egy kapcsolódó verssel hálálta meg, amit ezúton is köszönök.

13062742_242170692803394_655895540_o.jpg

Tovább

Frank Mariska emlékkönyve

2015 tavaszán volt szerencsém tüzetesen áttekinteni a pécsi Lauber Dezső sportcsarnokban fellelhető sporttörténeti kiállítást. A tárlat őrzői, gondozói voltak olyan készségesek, hogy néhány dolgot ki is emeltek számomra a vitrinekből, hogy róluk fényképeket készíthessek. Ilyen volt Frank Mariska emlékkönyve is, amelyet 1897-ben kapott a Pécsi Tornaegyesülettől, mert nagy szerepet vállalt családi estélyük lebonyolításában. Az igényes kivitelezésű, sporttörténeti relikviaként megőrződött emlékkönyv leginkább a 19. század végi magyar emlékkönyv-kultúrába enged betekintést.

img_20150413_145235.jpg

Tovább

Beszámoló a Nőuralom?! konferenciáról

Pech Éva: A női méltóság megélésének egyéni útjai állnak nyitva

„Nőuralom?!” – ha halljuk a konferenciacímet, halljuk a feminista ideológia lerágott csontjainak zörgését is? Vagy Arisztophanész komédiájának címe inkább az univerzális emberi konfliktusokat árnyaltan, több oldalról bemutató, és ez által klasszikussá váló Nagy Alkotók szellemét idézi meg?

12107196_1622395348023256_3824971689186996436_n.jpg

Tovább

A Pécsi Izraelita Jótékony Nőegylet

A Pécsi Izraelita Jótékony Nőegylet története nem lehet ismeretlen a Pécs város története iránt érdeklődő Olvasók körében, hiszen több kiadást is megélt Radnóti Ilona muzeológus azon tanulmánya, amely a szervezet dualizmuskori históriáját foglalta össze. Ezen írás is elsősorban az ő kutatási eredményeire támaszkodik, de kiegészíti őket ebben az összefüggésben még nem közreadott adatokkal is.

Tovább