Nagy örömöt okozott minapi levelével nekem Petrőczi Éva, József Attila-díjas költő, irodalomtörténész, műfordító, publicista. Olvasta a Kronosz Kiadó gondozásában megjelent, Városanyák címet viselő könyvemet. Őt is meglepte talán, hogy sose feledett ismerősökkel találkozhatott a kötet lapjain. A megemlékezést egy csodás képpel és egy kapcsolódó verssel hálálta meg, amit ezúton is köszönök.

Petrőczi Éva édesapjának, dr. Ludwig Károlynak két nagynénje szerepel a könyvben a hivatali állásokat betöltő hölgyek kapcsán. A költőnő pót-nagymamái, Ómi és Márika, azaz Ludwig Teréz és Ludwig Mária a pécsi villamostelep (családi szóhasználatukban: villanytelep) és légszeszgyár (a gázművek) vezető hivatalnokai voltak. A küldött kép hivatalnoki éveik kezdetén készült. Petrőczi Éva néhány hete megjelent verseskötetének (Idegenvezetés, almákkal) Légszeszgyár utca című költeménye pedig éppen a Ludwig nővéreknek állít emléket. 

Petrőczi Éva: Légszeszgyár utca…
L. T. és L. M. emlékére

Légszeszgyár utca, Légszeszgyár utca,
kántálom ezt az ómódi nevet,
kántálom , míg a levegőmből futja;
itt sietett munkába valaha
két móringja-vesztett,
két vőlegényét-vesztett
pécsi hivatalnok-kisasszony,
Terki és Márika.

Légszeszgyár-utca, Légszeszgyár utca,
énekelgetem nagy merészen,
de ezt a nevet
tegnap a térképen
hosszan keresgéltem.

Birkózik szűkülő torkomban
a bánat és a szégyen.