1942 decemberében Pécs város lakosainak feltűnt, hogy fiatal leányok kabátjukon jelvényt viselnek, amely egy vérpiros mezőben hófehér kettős keresztet és rajta két L betűt ábrázol. A jelvények viselői tagjai voltak a leánylevente egyesületnek, amely ugyan testvére volt a férfi egyesületnek, de célkitűzéseiben jelentősen különbözött attól.

A kezdet rögös útja
1939-ben a magyar országgyűlés a háborúra való hathatósabb felkészülés jegyében új honvédelmi törvényt fogadott el (II. törvénycikk). A rendelkezés változásokat eredményezett a leventemozgalomban is, hiszen az egész iskolai ifjúság számára kötelezővé tette a leventeszolgálatot, valamint önkéntes alapon lehetővé tette a 10–19 éves leányok csatlakozását. Az elvi feltételek adottsága ellenére ekkor még nem kezdődött meg a leányok tömeges leánylevente egyesületbe szerveződése. Üdítő kivételt jelentett ez alól a Baranya megyei Nagycsány község, ahol már az első hívószóra, 1939 őszén megmozdult a leányifjúság, hogy a helyi tanító felesége, Bálint Jánosné vezetése alatt megkezdje munkáját.
A Szovjetunió elleni háborúba való bekapcsolódás adta meg a végső lökést, amely hatására megtörténhetett a leventebázis szélesítésének gyakorlati megvalósulása. Az 1941.évi XII. törvénycikk értelmében az ifjúsági honvédelmi nevelése és testnevelése egységes vezetés alá került. Az országos vezetői pozíciót betöltő Béldy Alajos munkanaplója fontos információkkal szolgál a leánylevente intézmény felállításának állomásairól. Nagyobb nyilvánosság először 1941. október 5-én szerezhetett tudomást a mozgalom szervezési munkálatairól, amikor Béldy a Testnevelési Főiskola évnyitó ünnepségén közölte, hogy a jövőben bevezetik a leánylevente kötelezettséget is, amely minden 10–19 éves magyar leányt foglalkoztatni fog. Végül 1941. október 12-én az első Nemzetvédelmi Női Tanfolyam megnyitó ünnepségén Béldy Alajos meghirdette a női egyenjogúság leventeprogramját, amelynek hatására országszerte megalakultak a leánylevente csapatok. Az új mozgalom természetesen számos kritikát kapott egyházi vezetőktől, akik a leventeleány mozgalomban a katolikus leányszervezetek riválisát látták. Schvoy Lajos székesfehérvári püspök vált az ellenzők fő szószólójává. Az országgyűlési viták részletezésétől most eltekintek. Végül hosszas előkészületek és az egyház vezetőinek elvárásainak megfelelően többszörösen átdolgozott tervezetből 1943. november 9-ére született meg a „leventeleány törvény”.

„1. § (1) A leventeleány-mozgalom célja, hogy a leányifjúságot a hagyományos női erények szellemében való nevelés útján a haza és a család szolgálatára, különösen pedig a magyar anya feladataira és a honvédelmi szolgálatra előkészítse. (3) A leventeleány-mozgalom a vallási ismeretek bővítésével és a vallásos életmód gyakorlásával, állampolgári és honvédelmi, egészségügyi, gyermekápolási és gyermeknevelési, gazdasági és háztartási ismeretek közlésével és gyakorlásával igyekszik célját megvalósítani. A vallási ismeretek bővítése és a vallásos életmód gyakorlása a leventeleányok vallásfelekezetének lelkésze vagy a vallásfelekezet megbízottja által és a leventeleányok vallásfelekezetének szabályai szerint történik…
2. § (1) A leventeleány-mozgalomba törvényes képviselőjének engedélyével, önkéntes jelentkezés alapján fel lehet venni minden olyan magyar állampolgár leányt (hajadont), aki
a) tizedik évét betöltötte, de tizenkilencedik életévét még nem haladta túl,
b) egyetemnek vagy főiskolának nem hallgatója (növendéke),
c) zsidónak nem tekinthető.
3. § (1) A leventeleány minőség megszűnik,
a) ha a leventeleány férjhez megy;
b) ha a mozgalomból önként kilép;
c) ha a 2. § (1) bekezdésének a)–c) pontjaiban megkívánt kellékeknek többé nem felel meg;
d) ha a leventeleányt a mozgalomból kizárják.
4. § (1) … alapszerve … a leventeleánycsapat.
(2) Csapatot ott lehet alakítani, ahol az önként jelentkező leányok száma legalább huszonnégyet elér…
9. § (1) A leventeleány-mozgalmat a vallás- és közoktatásügyi miniszter közvetlen felügyelete alatt a leventeleányok országos vezetőnője irányítja … megbízatását a vallás- és közoktatásügyi minisztertől kapja: hivatali működése a VKM hivatali szervezetébe illeszkedik bele. A leventeleányok országos vezetőnője csak főiskolai képesítésű nő lehet.
(2) A leventeleányok országos vezetőnőjét működésében tanácsadás útján az Országos Leventeleány Tanács támogatja. A Tanács elnökét és tagjait – akiknek száma tizennégyet nem haladhat meg – a vallás- és közoktatásügyi miniszter három évi időtartamra nevezi ki. A Tanács tagjai közül legfeljebb öt férfi is lehet…
Budapesten, 1943. évi november hó 9-én.
Dr. Szinyei Merse Jenő s.k. m. kir. vallás- és közoktatásügyi miniszter”

A leánylevente mozgalom vezetője Dr. Kokas Eszter (bal oldalon) egyetemi magántanár, védnöke özv. Horthy Istvánné (jobb oldalon) lett. A leánylevente kerületek egybeestek a tankerületekkel. A pécsi kerület élére Kálóczy Ilona tanárnő került. Hivatalos lapjuk a Lányok útja címet viselte.

Ifjú Dobó Katicák és Zrínyi Ilonák Pécsett

1942 végén a Szigeti külvárosi I. kerületben 25, a Belvárosi II. kerületben 52, Gyárvárosban 50, a Dolgozó Leányok Egyesületében pedig 150 leány kapcsolódott be örömmel, önkéntesen a mozgalomba.[10] A sajtó híradása szerint elsősorban a szülők vonakodása volt az, ami nehezítette a szervezkedést, hiszen rájuk is hatottak az országos előítéletek. Ezek eloszlatása érdekében szögezték le, hogy a „szülőknek a mozgalomtól való idegenkedésre azonban semmi okuk nem lehet, mert a leánylevente intézmény nem a leányifjúság elkatonásítására törekszik, hanem azt akarja elérni, hogy minden magyar leány jó gazdaasszony legyen, aki az élet minden vonalán megállja a helyét.” Később is hangoztatták a napilapokban, hogy az „anyák nyugodtan és bátran elfogadhatják az új mozgalom szerető segítségét. Féltett leánygyermeküket, még féltettebb gondossággal nevelik tovább.”

Minthogy a szervezők felismerték, hogy egy új mozgalom sikere nagyban függ a rátermett vezetőktől, 1943. február 10-én az Egyetemet és Főiskolát Végzett Magyar Nők Egyesülete pécsi csoportjának székházában (Pécs, Benyovszky Móric utca 1.) Beöthy Éva előadást tartott a leventeleány mozgalom célkitűzéseiről, tananyagáról. A beszámoló célja volt eloszlatni a korábban felmerült kételyeket és meggyőzni a város vezető pedagógusait arról, hogy a leánylevente mozgalom támogatásában meghatározó szerepet kell játszaniuk, hiszen hivatásuknál fogva ők azok, akik állandó összeköttetésben vannak a leányifjúsággal. Megnyugtatásukra közölte, hogy „nem lesz leánysorozás [...]nem kell tehát félni, a leánylevente nem fog sem női csetnikeket, sem szoknyás partizánokat nevelni!” Még 1943 nyarán is szükségesnek ítélték hangoztatni, hogy a mozgalom célja „semmiesetre sem a fiúleventék bármilyen irányú utánzása, mint ezt a kezdet nehézségeivel küzdő mozgalom – ellenőrzés hiányában – egyes kinövések és rosszul értelmezett irányítások kijelölték. A leventeleány mozgalom csak annyiban hasonlít a fiúkéhoz, hogy szintén nemzetnevelő, nemzetépítő szolgálatot teljesít.” 1943 nyarán Pécsett rendezett vezetőnő-képző tanfolyamra, már több pécsi leánynevelő intézet pedagógusai is jelentkeztek (10 fő). A kutatás jelenlegi állása szerint az alábbi leventeleány csoportok ismertek: a Bíró Magda és Doge Katalin által vezetett csoport az I. kerületben (?); a Dobó Katica nevét viselő Dr. Mihályi Jenőné és Magyar Mária vezetésével a II. kerületben; a DGT Levente Egyesületének Zrínyi Ilona leányszakosztálya Pécsbányatelepen, a Miasszonyunk rend intézetein belül összesen 9 leventeleány csapat; a kereskedelmi leányiskolában is legalább egy; a gyárvárosi iskolában szintén egy 50 fős csoport.