Zengey Ágnes 1921. augusztus 6-án született Pécsett. Tanulmányait az Istenkúti elemit követően, a  Miasszonyunk Női Kanonokrend polgári iskolájában, majd tanítónőképzőjében végezte. Néhány éves pécsi tanítóságát követően a visszacsatolt Baranya-háromszögbe, Főherceglakra helyeztette át magát. A külpolitikai helyzet kedvezőtlen alakulását követően, 1945-ben visszatért szülővárosába és folytatta tanítói tevékenységét.
Zengey Ágnes unokája (egykori csoporttársam), megismerve a blogom törekvéseit úgy határozott, abban a megtiszteltetésben részesít, hogy rendelkezésemre bocsátja a nagymama gazdag hagyatékát. Iskolai dokumentumok, fotók és visszaemlékezések engednek betekintést egy pécsi polgárleány élettörténetébe.
Ezúton szeretném megköszönni Krommer-Szalai Ágnesnek a bizalmat és egyelőre csak remélhetem, hogy idővel megszolgálom azt. A hatalmas anyag feldolgozása sok időt fog igénybe venni, de mint cseppben a tenger álljon itt egy fogalmazás Zengey Ágnes, a Miasszonyunk polgári leányiskolája III. osztályos tanulójának Magyar gyakorlatok füzetéből. A rövid írás bepillantást enged egy zárdai iskola 1933-ban zajló testnevelés órájának hangulatába.

"Pécs, 1933. XII. 11.-én.
Fogalmazás

Egy tornaóra

Az iskolában nemcsak szellemi műveltségünkkel foglalkoznak, hanem testünk edzésével is. E célból egy héten két-három tornaórát tartunk. De, hogy milyen kedvesek, szépek ezek a tornaórák, azt úgy leírni nem tudom, de megpróbálom úgy, ahogyan tudom.
Tornaóra előtt az öltözőbe megyünk, hol megkapjuk tornacipőinket. Tornacipőink fölvétele után a tornaterembe megyünk, hol már vár reánk a kedves jó Mater Aquinata. Imádkozunk és megkezdjük a szabadgyakorlatokat. Vidám zongoraszóra hajlunk jobbra, balra, előre, hátra. Még a futást is zongoraszóra végezzük. Aztán két sorra bomlunk és megkezdődnek a szergyakorlatok. Ezek aztán igazán érdekesek, különösen a bukfenc. Osztályunkból igen kevesen tudjuk, köztük én sem, mert attól félek, hogy kitöröm a nyakam. A többiek is keserves ábrázattal csinálják úgy, hogy a kedves jó M. Aquinata is mosolyog rajtunk.
A szergyakorlatok után a kedves jó M. Aquinata úgy intézi, hogy legalább tízpercig játszhassunk. Vidáman folyik a kint a bárány, bent a farkas, Jancsi hol vagy és a többi kedves játék. Mikor megszólal a csengő, szeretnénk elnémítani és nagy a szörnyülködés, hogy milyen rövid a tornaóra. Tornaóra után imádkozunk, helyre tesszük cipőinket és vidáman szaladunk föl az osztályba.
Ilyenek a mi tornaóráink s utána kipihent aggyal, fölfrissült szervezettel folytatjuk tanulásunkat."

Kép forrása: Pásztor Andrea (írta és szerk.): Régi pécsi iskolák albuma 1868–1948. BMMI, Pécs, 2007.